Írta: BikassyGergely
A Bolond Pierrot moziba megy (A francia film ötven éve) című régi könyvem fejezetcímét írom most e Godard-bejegyzés fölé. Nem baj, ha a filmművészet addigi szép szövetét gondosan megszaggató szabálytalan mester neve a szokottnál többször is előfordul. Sok filmjének címe talán nem, ezeket keresgéljük szorgosan más forrásokból.
 |
| Jean-Luc Godard |
Minden újhullámos nemzedéktársam, meg más nemzedékek fiatalabb filmtársai is álmukból ébresztve sorolják Godard korai, ma már "klasszikusnak" számító munkáinak címét, Kifulladásig (persze), A kis katona (talán), Éli az életét (persze), Week-end (persze), és nagyon persze a Bolond Pierrot... - itt aztán kicsit elakad a tű a lemezen, közbeszólt 1968, meg Godard válása Anna Karinától, új élete új feleségével (Anne Wiazemsky), és egy csúnya sötét szellem, a maoizmus, a radikális világmegváltás fegyveresen buta szelleme, melynek Godard pár évig híve lett.
 |
| Godard: A kínai lány |
A kínai lány értékes esszé-vitafilm, nem ez volt a baj, hanem, amikor komolyan vette a világmegváltást. Vagyis, nem a kamera előtt és mögött, nem a stúdióban, nem a vágószobában volt a baj, hanem a teóriákkal, és a politikai gyakorlattal. "Világmegváltó nagy eszmék zászlaját fújja a szél" - és a közel-keleti homok port fújt Godard szemüvege mögé. Ilyesmibe művészileg és néha szó szerint bele lehet pusztulni.
Ugorjunk. Godard a nyolcvanas években visszatért a hivatásos filmgyártásba, rögtön egy-két remekművel, (Mentse, aki tudja az életét) például. Aztán a lefordíthatatlan című "Soigne ta droite", amit én szabadon "Vigyázat jobbról"-nak tituláltam, és ezt azóta is mindenki átveszi, míg egy másik különös filmjét (Passion, nálam Szenvedély) nem vették át, hanem a helyesebb Passiójáték-nak keresztelték. A Soigne ta droite feledhetetlen, többek között Godard filmbeli szereplésével. Eddig is felvillant régebbi munkában, valahogy másodpercre, valahogy Hitchcock-módon. Itt azonban a Félkegyelműt olvasva és hurcolva magával ő is a világban botladozó félkegyelműt, bölcs bolondot alakít, életműve egyik nagy fejezete. "Jaj nekem" - mint egy másik filmjében az Isten panaszolja.
 |
| Godard: Soigne ta droite |
Mondanom sem kell, igazi filmjeinek nincs szabályos története. Bámulandó képi varázsa van: gyakran kényelmetlen, szabálytalan kizökkentő, szaggatott, görcsös, hagymázos varázs.
Utóbbi éveiben folyton dolgozik, videokísérletekkel - leginkább saját magának. Utóbbi éveinek legértékesebb filmjének én a nálunk is vetített A szerelem dicsérete című (kis és nagy vásznon egyaránt jól nézhető) munkáját tartom.
A Genfi-tó és a kék meg a zöld, meg mindenféle árnyalt természeti színek elé meg mögé sok nagy közelképben emberi arcok néznek a néző szemébe. Vagy inkább valahova máshova. Valami a képek mellett és mögött zajlik. Kollázstechnika, a töredezettség mesterműve. A néző belehullámzik a Genfi-tóba és az emberi arcokba, a világ legérdekesebb színes filmjébe. "Érteni" hagyományos értelemben nem értjük, és nem is kell. Csodás főszereplője egy szép, nagy termetű, barátságos barna kutya. Filmfesztiválon is díjazták. Elismerve, hogy az élethez egy értelmes állat talán jobban hozzátartozik, mint a legtöbb ember.
Godard ma kilencven éves. Úgy képzelem, van még tartaléka.
Kapcsolódó írások:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése