Írta: Inkabringa
Jó ideje nem volt időm írni a blogba. Ilyen a 21. század: Ecce Home Office. Most már idemerészkedek, nyugalmasabb idők jönnek. Óriási szerencsém, hogy a munkám természetéből adódóan a dokumentumfilmek nézése kifejezetten javallott számomra. Így még az x+1-dik határidős munka mellett is – mintegy munkaköri kötelességként – lehetőségem nyílt a Verzió Dokumentumfilm Fesztivál filmjeiből szemezgetni. Sajnos nem annyit, amennyit szerettem volna, de így is öröm volt. A dokumentumfilmek és a nyár elkötelezett híveként nekem minden évben elsődleges vigaszom a borús hónapok beköszöntével a Verzió Filmfesztivál. Újításként bevezethetnék, hogy decemberben, januárban és februárban is van Verzió, mert nekem mindenképp bearanyozza a világ fényével a sötét-hideg napokat. Évről évre inspiráló filmeket tár elénk a világból.
A Verzió Filmfesztiválon minden évben ott vagyok, és évek óta írok is róla a blogban. Idén a járványhelyzet miatt online fesztivál volt. De legalább volt. A Verzió egy hónapja véget ért, de csak most van időm írni róla. Nem vagyunk mi napilap. Stílszerű, hogy Luca-napján írok egy hónappal korábbi eseményről. A Verzió megint kézen fogott és körbevitt a világon. A világ nagy, sokszínű és érdekes. A mainstreamtől messze pedig csodás emberek és emberi akarások vannak. A kultúrakutatók szerint a 21. század legjellemzőbb szava a spektákulum. Most olyan példákat hozok, melyek azt mutatják, hogy mégis vannak olyan emberek, csoportok, akik ezzel a kirakattal nem elégednek meg. Valami jobbra vágynak, teljesebbre, messzebb nézőre. Sőt, nem átallnak egymásra figyelni a politikus szemfényvesztők helyett. Még ellent is mondanak nekik. Okosan, laza vagánysággal, egymásért és másokért érzett felelősséggel.
Gyönyörű volt a Saját érdekedben című rövidfilm. Egy nepáli család három női generációja (nagymama – anya - unokák) egymáshoz való érzékeny viszonyulását láthattuk félórába sűrítve. A két unokalány külföldre (Japánba) készül tanulni, mert Nepálban nőként nem lenne lehetőségük ilyesmire, vagy csak erős korlátok között. Nincs velük egyéb baj csak az, hogy nők. A nagymama és az anyjuk történeteiből kiderül, nekik semmilyen választásuk nem adatott az életben. A nagymama kapál, cipel, fürgén fára mászik. Rettenetes lelki fájdalmakat hurcol magában, és mégsem megkeseredett ember. Bölcs szeretettel félti és óvja a nagyvilágtól az unokáit, de nem tartja vissza őket. Ahogy az anya sem. Nem mondják, hogy én is kibírtam, neked is végig kell csinálnod. Épp ellenkezőleg, mindenáron meg akarják óvni a lányokat a társadalmi elvárások személyiségrombolásától. Ki tudja, sikerül-e? A mindenkori társadalmak legfőbb hátulütője rendkívüli korlátoltságuk. A filmben a leggyönyörűbb, a nepáli nyelv dallamossága mellett, e három női generáció felszabadult, őszinte együtt nevetése. Öröm volt látni. Az egyik legfontosabb dolog az életben.
Aztán láttam másféle embereket. Mondjuk a szlovák indián és társai, akik a Drága földünk című filmben egy erőszakosan terjeszkedő cég területszerző környezetrombolását gátolják meg. Kezdetben ügyetlenek, szervezetlenek. Semmibe vették őket a cégvezetők, mit is tehetnének a pénzükkel szemben ezek a jelentéktelen emberek? Ők mégis megvédték szülőföldjüket a pénzemberek mohóságától. Tanultak, fejlődtek, összefogtak. Nem a haszonért tették, hanem a jövőért. Védték a talpalatnyi földjüket, mint az indiánok. Csodálattal néztem őket. Hogyan lehetne ezt a mentalitást divattá tenni?
Az Én vagyok Greta című film Greta Thunbergről szól. Egy tinédzser, aki ráadásul aspergeres, és semmilyen módon nem illik bele ebbe a spektákulumért rajongó spekulatív világba. Befolyásos politikusokra mutat rá ujjacskáival és mondja haragosan a szemükbe: hazudsz, becsapsz, elveszed a jövőmet. Rendesen leteremti őket. A politikusok többnyire nem veszik komolyan Grétát. Sokan úgy gondolják a világban, ez így helyes. Csak egy csitri. Egy beteg gyerek. Mégis több köze van a jövőhöz, mint a jelenlegi nagy hatalmú éltes uraknak és hölgyeknek, elvégre ő fog élni benne. A nyomában milliónyi tinédzser kezdett tüntetni, de rájuk se nagyon figyelnek. A tolerancia és a humánum gyakran csak máz, és ez egyszerű kísérletekkel kiderülhet. Greta Thunberg egy ilyen példa a világnak. Magára valamit adó politikus ügyet sem vet a tüntetőkre, csak a tőkemozgásokat és tőzsdejelentéseket követi, ez viszont a jelen érdekeihez szögezi. Nyilván Greta Thunberg is egy médiatermék. Használati cikk a like- és click-versenyben. Ki és mi nem az? Nekem úgy tűnt a filmből, ezzel ő is tisztában van. Mondják, a világ bonyolult. Kár vitatni. Mégis van benne valami faék egyszerűségű: a pénz hatalma.
A végére hagytam egy magyar filmet. A Védelem alatt egy magyar nőről szól, aki elvált, egyedül neveli gyermekét. Nem gazdag, nem bűnöző, nem sztár, nincs benne semmi címlapra való. Ó, dehogynem. Szociális munkásként kétségbeejtő helyzetből menekült nőknek segít lakáshoz és munkához jutni. A szociális szférában dolgozók, amennyire fontosak a mai magyar társadalomban, annyira nincsenek megbecsülve. Felháborító. A film bemutat egy nőt, aki a munkájában életeket, sorsokat és lelkeket ment. Vagány elhivatottsággal és szeretetteljes eltökéltséggel. Pozitív kisugárzású, bizalomkeltő személyiség, akire odafigyelünk. A segítséget váró nők sorsa borzalmas. Egyiküket 11. születésnapján erőszakolták meg, elszökött otthonról és sorsa a prostitúció és számkivetettség lett. Képtelen volt egyedül megoldani az életét, amíg nem jutott segítséghez. Kapálózik, ellenáll, nekirugaszkodik, feladja, küzd a démonaival. Egyetlen ember van, akiben feltétlenül megbízhat: a szociális munkás. Empatikus elszántsággal keresi, és végül megtalálja a kulcsot védelmezettje életének megoldására. A film utolsó tíz percében a nehéz sorsú fiatal nő, aki magára talált, gyermeket nevel, most - munkája részeként - hasonló bajban levő lányoknak ad okos és hasznos tanácsokat. Mellette ott ül a szociális munkás. Csendes mosollyal konstatálja, hogy értelme volt az évekig tartó munkájának: egy lelket felszabadított, anya és gyermeke biztonságos otthonra talált. Néhány éve egy Verzió fesztiválról szóló bejegyzésben írtam egy kongói nőről (Ezredes mama), akinek címlapra kellene kerülnie. A Védelem alatt vagány segítője ott lehetne mellette a címlapon.
A Verzió fesztivált idén az SZFE hallgatói nyitották meg. Dokumentumfilm készül az egyetemfoglalásukról a résztvevő dokumentumfilmezés módszerével. Ez különösen kedves hír a nekem. Remélem, jövőre láthatjuk a Verzió Filmfesztiválon. A Falak című rövidfilmben a belorusz tüntetők és hozzátartozóik küzdelmét nézhettük egy börtön falánál állva. Antropológusok a világban zajló tüntetéseket vizsgálják Hongkongtól kezdve Ecuadoron át Indiáig. Sorra adják közre kutatásaik eredményét.
Az Én vagyok Gréta című filmben mondja valaki, hogy a világ úgy halad, mint az amőba: a szélei hozzák mozgásba. Az idei Verzió Filmfesztivál megmutatta, hogy a szlovák indián, a nepáli nagymama, a klímatüntető tinédzserek, a magyar szociális munkás, a belorusz tüntetők, az SZFE hallgatói meg a hozzájuk hasonlók, képesek lennének egy jövőbe tekintő, egymásra figyelő világ felé mozdítani ezt a századot. Úgy, ahogy az amőba mozog. Csak figyelni kellene rájuk.
Kapcsolódó bejegyzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése