Írta: Inkabringa
Ez az év a „lenne” éve. Tavasszal arról írtam, hogy Esterházy Péter 70 éves –lenne. Most év végén arról írok, hogy Frank Zappa 80 éves – lenne. Mindketten élhetnének még. Élniük kellene.
Néhány nap múlva karácsony, ilyenkor már az ünnepi jókívánságoknak van ideje, mi is így teszünk majd, de az ünnep előtt még megemlékezünk a zene imposztoráról. Mert Zappa a társadalmi dölyfös képmutatást, a korhadt konvenciókat imposztor módjára fricskázta. Ámde a zene a legfontosabb és legszentebb volt számára: műfaji határok nélkül.
Zappa ma lenne 80 éves. 27 éve nincs már köztünk. Meghalt rákban 52 évesen. Még élhetne. Még élnie kellene. Ahogy Esterházy Péternek is. Ők ketten szinte semmiben nem hasonlítanak egymásra, kivéve abban, hogy mindkettőjükben élt a karnevál szelleme. Esterházy és Zappa is valamiképp Rabelais szellemi örököse. Megvolt bennük szent és profán, élet és halál, az ideák és a földi tudás meghitt kettőse. Esterházy talán inkább angyali volt, Zappa talán inkább imposztor, de az angyaliság és az imposztorság nemesen keveredett mindkettőjükben.
Ma van az év legsötétebb napja. Egyébként is már napok óta sötét van, nappal is. Jó lenne már egy kis napfény. Ebbe a végtelen téli sötétségbe született bele 1940. december 21-én – éppen 80 éve – Frank Zappa. Ahogy mondani szokás, ő volt a fény az éjszakában.
 |
| Frank Zappa (1940-1993) |
Most világszerte ünneplik, könyv, dokumentumfilm, zenei válogatás jelenik meg, ahogy az ilyenkor történni szokott. Így helyes.
A kortársai túlnyomó része a pimasz botrányhőst látta benne. Pragmatikus és szigorú főnökként és üzletemberként is emlegették. Drogok nélkül élt a hippik és rocklegendák korában, imádta a családját, de gyakran napokra bezárkózott a stúdiójába zenét írni. Dweeze, a fia szerint, sokan csak úgy gondoltak az apjára, akinek fura a stílusa és vicces nevűek a gyermekei. Akár jó, akár rossz emberként tartják számon, Zappa elsősorban és mindenekelőtt zeneszerző volt, zenész és odaadó zenebolond. Az utókornak ez a legnagyobb adománya, amit hátrahagyhatott: a zene. Ebben is karneváli lelke nyilvánult meg, mert kamaszkora óta megfért benne, szent egységbe forrva, a rythm and blues, a doo-wop és a kortárs zene. Edgar Varèse zenéje épp úgy hatott rá, mint Muddy Waters vagy a The Cardinals.
Összehasonlíthatatlan, izgalmas zenei világot teremtett ebből a sokféleségből.
Gondoljunk csak bele, Zappa írta a Cruising With Ruben & The Jet lemezt és a The Yellow Shark albumot. A tangó varázsos univerzumát a The Sheik Yerbouti Tango-val és Be-Bop Tango-val gazdagította. Zappa nevéhez fűződik az első rockzenei concept album, ami egyben az első duplalemez is volt (Freak Out!). Maró társadalomszatíra és önirónia lengte át minden megnyilvánulását, koncertjei többórás szürreális performanszok voltak, és polgárpukkasztó gesztusait Sztravinszkij, Anton Webern, Alban Berg előtti zenei főhajtások kísérték. Jazz, kortárs zene, blues és doo-wop jól megfértek egymással a lemezein.
Zappa mára doktori disszertációk témája. Sok-sok évvel halála után is inspiráló, élvezetes és izgalmas a zenéje. Továbbra sem a fogyasztói társadalom terméke. Ő ezért élt, a zenéért. Kamaszként kortárs zenedarabokat írt és huszonéves koráig nem is gondolt a rockzenére. Fordított utat járt be. Aztán olyat művelt a rockban, ami egyszerre volt kritikája és frissítője a műfajnak. Zappában épp az volt a jó, hogy nem gabalyodott bele egyetlen zenei műfajba: ő maga volt a zene. Bámulatos teremtőereje volt. 1966-ban jelent meg az első albuma és haláláig (1993-ig) 55 albumot adott a világnak. A zenében két végén égette a gyertyát. A rocklemezeiből finanszírozta kortárs zenei kísérleteit. Sosem állt le a kísérletezéssel. Sokszor volt elégedetlen, de élete legvégén megnyugvást talált az Ensemble Modern közreműködésével létrejött The Yellow Shark lemezével. Erre még ő is azt mondta: tökéletes.
Zappa a kelet-európaiaknak is sokat adott: elfogulatlan, érdeklődő figyelmet. Nem sok részünk van benne. Halála előtt – már betegen – ellátogatott a Vasfüggöny leomlása utáni Prágába és Budapestre: először és utoljára. 1991-ben a Tabánban koncertet adott. Ha tovább él, talán én is eljuthattam volna egy koncertjére. Ez örökre kimaradt. A zenéje mégis életem része lett. A Vasfüggöny leomlása előtti pillanatokban a gorbacsovi Szovjetunió tagállamaiban is körbeportyázott. Előítéletektől mentes érdeklődéssel fordult a kelet-európai rezervátum lakói felé. Nem véletlen, hogy halála után a világon először Vilnius, Litvánia fővárosa emelt szobrot Zappának. Berlinben utcát neveztek el róla és Budapesten az underground kultikus helyének számító Tilos az Á helyén üzemelő bisztró Zappa nevét viseli.
 |
| Frank Zappa és Kocsis Zoltán |
Matt Groening, a Simpson család alkotója szerint az ő nemzedékének Zappa volt az Elvise, a minta, az őstípus, ő adta az inspirációt fura, szatirikus és társadalomkritikus szemléletük kialakításához. Zappa Kelet-Európában járva rácsodálkozott, hogy itt mennyire értik és érzik az ő szatirikus, groteszk és abszurd világát. A saját hazájában gyakran megütközést váltott ki. Persze Zappa nem tudhatta, hogy a különféle zsarnokok prédájává vált kelet-európai országok lakóinak mindig is a szellemi túlélést jelentette a groteszk abszurd, az irónia és az önirónia, mert e nélkül könnyen xenofób nyárspolgárrá vagy méla tejbe tökké válnak e rezervátum lakói. Ez az abszurditás földje. Zappa, ez a szabadszájú botránybonviván érzékeny empátiával ráérzett erre.
Zappa ma 80 éves – lenne. Jövőre lesz 30 éve, hogy Budapesten járt. Nem fontos a szobor, elég lenne a Tabán fűszálait megőrizni Frank Zappa emlékére.
Zappa egy imposztor angyal volt. Vagy angyali imposztor. Bizton állítom, hogy mostanra a hálás utókor már azt látja benne, amit ő mindig is szeretett volna: a zeneszerzőt.
Zappa 80.
Zappa forever.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése