Írta: Inkabringa
Itt a karácsony. Ilyenkor mindig leáll az ország és a világ. Néhány napra összebújunk azokkal, akiket szeretünk. Ez a karácsony most más lesz, mint amit megszoktunk. mert a járvány nem csak a világtól, hanem a családtagoktól és barátoktól is elzár minket.
Az idei év a pandémia éve. Az aggódás éve. Sokaknak a gyász éve. Az egész év az elzárkózásról szól. A karácsony is. Nem lehet összebújni azokkal, akiket szeretünk, akikkel szeretnénk. Óvnunk kell egymást. Meghittség a távolból.
Nem lesznek az ünnepi asztal fölötti tereferélések, éjszakába nyúló baráti diskurálások, többgenerációs családi ünnepségek. Nem is láthatjuk együtt a családot, pedig az évnek ez az egyetlen napja, amikor mindenki együtt lehetne.
Egymásra kell vigyáznunk és ezért most meg kell fosztanunk magunkat egymástól. Ilyenkor jövünk rá, hogy az emberi élet egyik legnagyobb öröme egy másik ember átölelése.
Jusson eszünkbe idén is, hogy nagyon sok nélkülöző van. Egyre több. Munkanélküliség, kilátástalanság, segítség nélküliség, magára hagyatottság. Tudom, hogy sokan gondolnak idén is a bajba jutottakra. Permanens segítségre van szükségük tőlünk, a társadalomtól. A társadalom pedig pedig nem más, mint az én, te, ő, mi, ti, ők.
Külföldön élő barátunk a lakóhelyükhöz közeli erdőben szokott sétálni a gyerekeivel meg a kutyával. Az erdő mélyén nemrég megjelentek falapokra festett színes képek a fák törzsére tekerve, vagy ágakra aggatva. Egyre több lett belőlük, különböző stílusúak, más-más alkotóktól. Mesebeli hatása van. Valaki elkezdte, mások követték, a barátunk is. Az alkotók nem ismerik egymást, de együtt, egymás kedvére díszítik a mesebeli erdőt.
Ezt a fára festett vidám triptichont a barátunk küldte karácsonyra. Ők készítették. Felkerülnek egy magyarországi fára. Idén ilyen is lehet a karácsonyi ölelés.
Kívánunk mindenkinek nyugalmas, szeretetteli ünnepet! A távolból is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése