Véletlen diktálta mondatok

Írta: bikassygergel

Nyár közepe van, de a tegnapi éjszaka szomorúan hasonlít a télmélyponti éjszakákhoz. Dörögjön minden csillag nappal, éjszaka a csend verjen tanyát. 

Nyármélypont egyáltalán nem kell, és ha mégis van, mint tegnap éjjel, akkor átkozzuk el. Nyármélypontkor még a legjobb fagylaltozókban is érezni a citrompótló ízét, mégis sokan fogyasztják igazi citromfagylaltként. Édeskés példamondatokkal büntetném őket. Burkus, hozzám! Nincs már Burkus nevű kutya az egész országban. 

Umberto Eco irodalmi esszéit olvasom: akkor jó, amikor saját módszeréről ír. Azt mondja, igazából nem bízta magát meg a szövegét soha a szövegszerkesztőre, a teljes véletlent nem szereti. Lehet, hogy fél tőle. A véletlent trükkösen alkalmazza írásaiban, mintha nem is volna véletlen egyik mondata sem. Néhány könyvét szeretem, de a Tegnap szigetét nem szeretem. Erőltetett a humora. Vagy csak az bosszant, hogy óceániai nyáron játszódik egy hajón, és én már sohasem fogok óceániai hajón nyáron játszódni? Mit szólt volna a hatalmas termetű író-tudós (nem szeretem a nagytermetű embereket), mit szólt volna, ha rábukkan az interneten a "Véletlen generálta mondatok" nevű francia honlapra. Napok óta csemegézem. Fejedelmi csemege, de amíg meg nem fejtem, nem árulom el, hol található. Ha megfejtem, már nem fog érdekelni, akkor elárulom. Mint egy irodalmi utazó, téli éjszakán...