Keresés ebben a blogban

2016. február 1., hétfő

Free comment - No comment

Írta: Inkabringa


A világban jó ideje a középosztálybeli fehér férfi nézőpontja a legfőbb mérce. Csak ez már unalmas. Ennél a szó konkrét és átvitt értelmében is színesebb a világ.

Dúlt a vita a fekete bőrű színészek Oscar-jelölése miatt. Ha elkényeztetett sztárok művelik ezt, többen figyelnek rá, de nem is veszik annyira komolyan. Díjakat nem bőrszínre való tekintettel kell adni, ez nem kérdés. Azonban a színes bőrűek diszkriminációjának ténye nem tagadható a 21. században, ha már túllépni rajta még mostanra sem sikerült. Nagy-Britanniában például az Eclipse Theatre Company a színes bőrű színészek szerephez jutását segíti. Közvetett céljuk a feketékkel szembeni negatív előítéletek lebontása.

Jean-Michel Basquiat
A társadalmi egyensúly megteremtése kemény munka. (Bár nem vitatom, hogy egy diktatúra kiépítéséhez is szorgosnak kell lenni.) Az esélyegyenlőséget szolgáló intézményi hálózat kialakítása derék dolog, csak mit sem ér a gondolkodás, mentalitás, az egymáshoz való viszonyulás áthangolása nélkül.

Billegő a társadalmi egyensúly, mindkét oldal túlzásokba eshet. Van, aki feljogosítva érzi magát, hogy másokat kirekesszen. Az egyenlő bánásmódért küzdő pedig túlérzékennyé válhat és mindenben bújtatott, vagy nyílt kirekesztést vél felfedezni. Ezzel tovább hergeli a másik oldalt, és az érzelmi dúlások és indulatok kloákájába csúszik a higgadt értelmezés lehetősége.

Például a dél-afrikai születésű (és fehér bőrű) Coetzee Szégyen című regénye az ezredfordulón világraszóló botrányt okozott. Az apartheid utáni Dél-Afrika illúziótlan leírását adta a szerző. A vád az volt, hogy a fekete bőrű szereplőket rossz fényben tüntette fel. Csakhogy a fehér bőrűeket is. Egy erkölcsi eróziót hozó rezsim után mégis mit várhatnánk? (A Trafóban tavaly Mundruczó Kornél kiváló rendezésében láthattuk.) Ez a könyv feltárja mindazt az évszázadokra nyúló képzetrendszert, ami bőrszín alapján ellenséggé tesz embereket. A könyv megjelenése idején még azt vártam, hogy túllép ezen a 21. század. Most attól tartok, nemhogy elvetné, de tovább cifrázza az előítéleteket. Meg aztán sose felejtsük el, az emberek közötti egyenlőség és egyenlőtlenség fő szervezőeleme gyakran ugyanaz: a pénz.
Yinka Shonibare
Minden bőrszínű, származású, a legkülönfélébb társadalmi pozíciójú és vagyoni helyzetű ember lehet gazember és lehet becsületes. Ez egyénfüggő, nem a kreált kliséken múlik. Akiket nemzedékeken át felszínes társadalmi kategóriák alapján megbélyegeznek, örökös frusztrációt élnek meg, akiket pedig felmagasztalnak, hatalmaskodóvá válhatnak. A deviancia azonban mindegyiküket fenyegeti. Ördögi kör. Soha véget nem érő adok-kapok.

Az egyensúly nehéz ügy, könnyen elbillenünk. A sztereotípiák és előítéletek (akár pozitív, akár negatív értelemben) csapdák. Messzire el kell kerülni őket. Az eleven eszű, sablonmentes gondolkodás önmagától egyensúlyba billentené a világot. Jobb, ha tudjuk, ez soha nem jön el. Törekedni rá azonban töretlenül szükséges.

Brazíliában a jelen társadalmi anomáliáit próbálják kiküszöbölni a Plan International Brazil project keretében. Elsősorban a gyereke attitűdjeit próbálják megváltoztatni, ezzel esély lehet egy jövőbeli társadalmi egyensúly kialakítására. Többek között a nőkkel szembeni sztereotípiák felülírását is célul tűzték ki. A gyerekeket rávezetik, hogy a nő nem csupán a férfi kedvére és kényelmére él. Nem könnyű egy nemzedékeken áthúzódó macsó mentalitást megváltoztatni. Nemcsak a lányoknak kell bátornak lenni e sztereotípiával szemben, a fiúknak is bátorságra van szüksége ahhoz, hogy a környezetük elvárásaival szemben egyenrangúként tekintsenek a nőre. Nem lesz könnyű dolguk.
Henri-Cartier Bresson
Az USA egyik elnökjelöltje teleüvöltözi az étert „minden ellenességével”, a nagy amerikai álom letéteményesének mondva magát. A világ bonyolult, ezt sokan nem szeretik. Neki viszont mindenre van egyszerű válasza és megoldása. Ezt sokan szeretik. Révült imádat és rajongó hozsanna kíséri útján. Szinte hősként ünneplik. Korunk hőse. 

Egyik kampányrendezvényére elment egy muszlim nő. Nem robbantani és nem provokálni akart, inkább megmutatni, a muszlim nem egyenlő a szélsőséges agresszorral. Amerikai állampolgárként kíváncsi volt rá, hogy miért rajongják úgy ezt az embert és az általa képviselt eszméket? Furcsállták a jelenlétét. Meghökkenést keltett, hogy nem úgy viselkedett, ahogy ők elképzelnek egy muszlimot. (Előítéleteket legjobban általánosításokból és elképzelésekből lehet építeni. Tuti módszer.) Konklúziója az volt, hogy azok az emberek is szeretik a hazájukat, és aggódnak a jövő generációkért, csakúgy, mint ő. A problémát és a megoldást azonban teljesen másként látják, és ehhez makacsul ragaszkodnak.

A gondolati rugalmasság megőrzése a békés élet titka. A békés élet pedig esélyt ad másoknak is a hosszú életre. A vita (vagy eszmecsere), ha nemesen űzik, karbantartja a gondolati flexibilitást. Létkérdés az egymással megféréshez. Ahol nincs vitakultúra, ott csőstül jönnek a bajok: a kizárólagosságok, ellenségképek, fanatizmus és egyfajta degradáló, alázó hangnem.
Jacques Henri Lartigue
Európa (sőt a világ „jóléti része”) megijedt a migránsok áradatától, gondolkodni is elfelejtett. Valóságos fóbia alakult ki a menekültekkel szemben. Ez is könnyen-gyorsan vált a Jó–Rossz csatájává, ami mindig a legegyszerűbb értelmezési mód, de legalább megadja a „különbek vagyunk” vigaszát. A saját kultúráért való aggódás ez vagy jóléti sovinizmus? A higgadt hangoknak egyelőre esélye sincs teret nyerni az áradó érzelmek, hisztériák és indulatok mellett. A kizárólagosságok korát éljük, a több szempontúságnak nincs divatja.

A gypsy punkot játszó Gogol Bordello ukrán, kínai, etióp, orosz, skót stb. tagokból áll. (Például ITT és ITT és ITT) Frontemberük szerint a kor, amelyben élünk egy „remix time”. Ettől ki lehet borulni vagy mámorba esni, kinek mihez van kedve, de attól a tény még tény marad. Tekintélyelvű világunkban (nem az a fontos, hogy mit mond, hanem, hogy ki mondja) szentségtörésnek vehető, de én a Gogol Bordellót is a kérdéskör tapasztalt teoretikusának tartom.
Andreas Gursky
Az európai krízis mellett kisebb figyelmet keltett (vagy sajnos még annyit sem) az Amnesty International jelentése, hogy az informatikai eszközökhöz szükséges kobaltot Afrikában gyermekmunkával termelik ki. Évekkel ezelőtt az Idegenek a kertemben filmfesztiválon a Toldi moziban vetítettek erről egy dokumentumfilmet. (Blood in the mobile) Nem ez az egyetlen példa a világban a gyermekmunkára vagy a rabszolgaszerű módszerekre. A lakberendezéstől a divatcikkekig behálózzák a fogyasztói kínálatot. Nagyjából 3 milliárdnyi ember megélne abból, amit 67 ember birtokol, adták hírül nemrég. A háborúkról, önkényuralmakról, járványokról, a napi szintű életveszélyről nem is beszélve. Ha elfogadjuk, hogy máshol emberek így élnek, el kell fogadnunk a világban kavargó migrációt is. Ezt a helyzetet belátással megoldani kell és nem démonizálni. 

Marc Riboud
Ugyanakkor az is igaz, hogy az ún. nyugati kultúra a benne élőket egy komfortos mókuskerékbe kényszeríti. Muszáj habzsolva fogyasztani, trendeket követni, mindig újat venni, mindig a legkorszerűbbet birtokolni. Nem gonoszságból és mások kizsákmányolásából, hanem azért, mert meg kell felelni a társadalmi elvárásoknak. Aki nem idomul az elvárásokhoz, az kikerül a fősodorból, ami nem olyan nagy tragédia, de mégis sokan annak tartják. Akadnak, akik önként kívül maradnak. Talán feloldozást kapnak.

Egy internetes közvélemény-kutatás szerint (YouGov) a válaszadók majdnem fele pozitívnak értékeli a gyarmatosítás évszázadait a civilizációs vívmányok (pl. vasút, elektronika, oktatás stb.) elterjesztése miatt. Ez vitathatatlanul érték. A rabszolga-kereskedelem, az apartheid, a kontinensek pénzéhes kifosztása és az ott élők megalázó kihasználása azonban sötét árnyékot vet rá. Mások szerint illene végre tudomásul venni, hogy a Föld lakosai nem a fehér ember szolgálatáért élnek a világban.

Főként, hogy felnőtt egy magasan képzett nemzedék az egykori gyarmatokon, a gyarmatosítók civilizációs vívmányainak köszönhetően(!), aki a fehér paternalista magatartást bírálja. Ez nem hálátlanság. Nem azért tanulunk, hogy tudjunk talpat nyalni. Épp ellenkezőleg: ha valaki tud olvasni, már eggyel több esélye van rá, hogy ne váljon rabszolgává. Az egykori gyarmatosítók sem bánják, hogy egy új nemzedék nőtt fel, aki tökéletesen birtokában van – a nyugati kultúrának. Ezt még csak rossznak sem mondanám, hisz nagyon sok értéke van. Ha jótékonyan illeszkedik a helyi viszonyokhoz, akkor nagyszerű eredményekhez vezet. Szerencsére erre is van példa, de példa mindenre van. Kivétel nélkül félrevezető az általánosítás és az egyoldalú nézőpont.

Stan Grant, Ausztrália egyik ismert újságírója, a legfőbb nemzeti ünnepükön beszédet mondott az aboriginal őslakosok elleni rasszista hagyományok ellen. Ő maga is aboriginal származású. A beszéde óriási vihart kavart. Voltak, akik Martin Luther Kinghez hasonlították, mások az ausztrál értékek hálátlan sárba tiprójának nevezték. Kimondott valamit, amiről eddig nem volt illő ilyen szempontból beszélni.

Sokan megállapították már, hogy az okkultizmus és az előítéletek korát éljük és talán senkit sem fog meglepni, hogy mi a legfőbb csatornája az előítéletek terjedésének: természetesen az internet. Az internet a nyitott tájékozódást szolgálhatja egy sokszínű és sokvéleményű világban, de ugyanakkor a belterjességet és kirekesztést is erősítheti.
Chema Madoz
Ne legyenek illúzióink az emberi természettel kapcsolatban. Nem tudunk mit kezdeni a másikkal, akkor pláne nem, ha különbözik tőlünk. Mások befolyásolása, a fensőbbségtudat, az erősekhez tartozás érzete erős bódítószer. Mondhatnám, hogy a fejünkbe nőtt redőzött masszát használhatnánk arra is, hogy a tőlünk különbözőket megértsük. Jobb lenne egymással együttműködve élni a Földön, hát persze. Úgy tűnik, ez a megközelítésmód most vesztésre áll a világban, mert mindenki győztes akar lenni. Szerb Antal írta a naplójában: „Első reakcióim megbízhatatlanok. Ha van időm gondolkozni, talán úgy viselkedem, mint egy tisztességes ember.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése