Edgar Poe bűnös élete

Írta: bikassygergel


Nemcsak Keres sakknagymester, de a hideglelősen lángoló költő, Edgar Poe januári születésnapjáról is érdemes megemlékeznünk.

Legodaadóbb híve és szellemi örököse, Baudelaire önmaga bűnös életéről írta összes versét és prózáját, és mindezt tette Poe bűnös életének varázsában. Neki is nevelőapja volt, őt is halálos sérelem érte (épp ezért), ő is gyűlölte a környezetét, a világot. Neki is zsenitudata volt. Le szerette volna másolni Edgar Poe életét, és ugyanolyan halált halni, mint bálványa (akihez esténként imádkozott is). Abban is bízott, hogy sikerül Poe műveihez hasonló kísértetiesen páratlan műveket írnia. Elég furcsa, de összes kívánsága teljesült, méltán halhatott meg nem épp öregen, de máris elborult elmével.

Poe-ról is, Baudelaire-ről is többezer elemzést, több tucat könyvet írtak. A huszadik századi magyar irodalom talán meg sem született volna nélkülük, mindkettő hangosan és hibátlanul szól magyar nyelven. A sokezer dolgozat és sok tucat könyvből kettőt kerülgetek jóideje. Az egyiket kevés magyar olvasó ismeri, a másikat még kevesebb.

Michel Butor jeles irodalomtudós és író, akinek Módosulás című regénye francia megjelenése után negyven évvel jelent meg nálunk, ezért semmi hatást nem tett a magyar irodalomra (ha 1957/58-ban jelenik meg, a magyar próza új utakra téved). Butor 1961-ben Baudelaire egy álmából kiindulva egész kis kötetet kreált az "elátkozott költőről". Ez Különös történet - Esszé Baudelaire egyik álmáról címen negyvenöt évvel később jelent meg magyarul: nem tudom, volt-e olvasói sikere (hetvenöt eladott példány mondjuk?), kritikai visszhangja alig. Nem baj: hasonló időtávlatokban, fél évszázados késéssel Breton Nadja-ja sem keltett zúgó visszhangot. Ilyesmibe bele kell törődni, a hasonló sorsú könyvet pedig összesen hetven magyar olvasó társaságában így is érdemes elolvasnunk. 

A másik író ennyire sem ismert Magyarországon. Gaston Bachelard a francia irodalom és filozófia rokontalan (sőt: páratlan) alakja volt. Szerb Antal egyik elhamarkodott tévedése, hogy Baudelaire-rel összevetve kissé lebecsüli Edgar Poe-t. A különc küllemű, nagy fehér szakállú Bachelard (1914-ben a hadsereg távirásza, mérnöktanonc, majd önjelölt (később diplomás) filozófus és iskolákkal nem törődő pszichológus, csodabogár és főleg magányos zseni) még Szerb Antal életében nagy, méltató fejezeteket írt Edgar Poe hagymázos álom-novelláiról. Bachelard művei besorolhatatlanok, iskolai könyvtárosok leginkább a "kultúrtörténet" vagy - jogosabban - "pszichológia" polcára helyezhetnék. Főművei álom-elemzések, de nem Freud módján, inkább Junghoz állnak közelebb, de tőle is különböznek. Bachelard a régi görögök "négy főelem: föld-víz-tűz-levegő" elméletéhez híven az álmokat a főelemekhez kapcsolja.

Gaston Bachelard

Miderre nem a görögök, hanem Edgar Poe olvasásakor jött rá. Poe minden írásában a rémes tűzhalál és a még rémesebb tengeri pusztulás leírása kínzó és alig feledhető. "Őrült vagyok, a józanság rémítő, nagy szüneteivel" - jellemezte önmagát a Baudelaire-t végzetesen vonzó amerikai költő. 

A jóságos, Mikulás-szakállú Bachelard-t nem foglalkoztatja az őrület, mint betegség. A kollektiv (vagy annak hitt) álmok irodalmi megelevenülése érdekli, a rettegett tűz és víz álmai. Tetralógiájának ez a a két legfőbb és leggazdagabb munkája, bár a földhalál (befalazás, élve eltemetés, fulladás) vízióit is kedvvel elemzni. (Bevallom, a negyediket, a levegőről írt könyvét nem olvastam.) Bachelard buzgón kreálja az alap-matériák alosztályait (édesvíz, tavaszi vizek, haragvó víz, áradó víz, tengervíz, mélyvíz, élő- és holt víz, sőt "női víz"), s persze a hozzájuk kapcsolódó félelmeket, víziókat. Minden görög mitoszt ismer, logikusan és könnyedén hozza sokatmondó példájukat.

Edgar Poe zseniális, hagymázos rettenetű éberálmait nem ismerhették a régi görögök. Nyomukban és helyettük kíséri el az erre fogékony olvasót Edgar Poe iszonyú tengerjáró kalandjaiba. A teremtés ezt a páratlan költőt már születésekor égő házba, befalazott pincébe és süllyedő óceánjáróba helyezte. Művészetét Baudelaire joggal érezte felülmúlhatatlannak. Jó, hogy van egy jóságos, nyugodt, iskolákon túllépő "magángondolkodó", Gaston Bachelard, aki magyarázni is tudja őket...