A kilencven éves kortárs – Kurtág György

Írta: Inkabringa


Kurtág György ma 90 esztendős. „Térdet s fejet neki hajték…”

Ünneplésére mindenki szánjon egy percet elfoglaltságokkal telezsúfolt életében. Nem azért, mert Kurtág világhírű komponista, nem is azért, mert szerte szerént megsüvegelik, mert kiváló tanáregyéniség, és mert úgy általában tisztelni illik. Ez mind igaz persze, de önmagában még kevés lenne az ünneplésre. A világ telve van hírességekkel, a céltalanul eldobott kő is eltalál egyet.

Térdet s fejet hajtva ünnepelni azért lehet Kurtágot, mert mindazt, ami zene, és ami élet, és amit e kettő megértéséről megtudhatunk és megkínlódhatunk a saját életünkben, az ő művei magukban foglalják. Olyan személyessé, bizalmas beavatássá teszi a zene befogadását, vagy az emberi élet alig viselhető és önfeledten felszabadító állomásait, amely közvetlenség és őszinteség belőlünk, egyszerű porba hulló hallgatóiból, egyértelmű bizalmat vált ki. Ennek a bizalomnak a megszerzése és megtartása adja Kurtág György kivételességének a lényegét.

Pokoli bűnökkel, vétkekkel, hibákkal terhes az emberi történelem, ezt Kurtág sosem tagadta. A 20. század botrányos kelet-európai ostoba otrombaságainak tanúja és elszenvedője. Nem is mondható, hogy önelégült kényelmességgel simult bele korába. Megszenvedte dúlásait gondolkodó, alkotó emberként. Életrajzát mindenki elolvashatja, tanulmányozhatja, én nem veszem most sorra az eddigi állomásait, ahogy a számtalan díját sem sorolom. Izgalmas, tartalmas, világra reflektáló, érzékeny alkotói életút az övé.

Nemzetközi bemutatkozása Darmstadtban volt, az 1960-as években írt Bornemisza Péter mondásai című művével, melynek szövegkönyvét a 16. századi prédikátor írásaiból állította össze. A bűn és a halál áll e kompozíció középpontjában, az utolsó tételben hozva csak feloldást. Az embert és emberséget kísértő gonosz általános tapasztalata mellett egy rejtett, ki nem mondott értelmezést is hordoz a mű. Az 1956-os forradalom utáni megtorlás és megfélemlítés reménytelensége ez. A társadalomnak a politikai hatalommal való megalkuvó lepaktálásának bűnét sejdíti fel. (Részlet ITT hallható, a szövegkönyv ITT olvasható.) Kroó György írta: „Kurtág zenéje azt ígéri, hogy az ördöggel kötött szövetséget fel lehet mondani. Az európai zene fölött egy darabon újra megcsillan az ég kékje.”

Kurtág zenéje olyan szavakra késztet, amiket a közbeszéd már a végtelenségig kizsigerelt és egysíkúvá, netán manipulálttá tett. Szabadság, európai kultúra, barátság, szeretet, játék, zene. E szavak valódi értelmezéséhez több ezer könyvet kell elolvasnunk, egy gondolat-és érzelemteljes életet leélnünk... vagy Kurtág György zenéjét kell hallgatnunk.

Ez a zene magában foglalja a jelent és a múltat. Palestrinától és a gregoriántól a dodekafóniáig és a szeriális zenéig. Kurtág számtalan művét a nagy zeneelődök emlékére dedikálta. Saját bevallása szerint életének nagy részét tanulással töltötte. Tanult az előző századokból, pályatársaitól, kortársaitól és a tanítványai kreativitásából. Nagy titka ez az életnek.

Kurtág jó tanítómester, nem csupán a zenében. A kortársaknak, zenésztársaknak, nagy elődöknek jegyzett darabjai mind-mind tanulmányok. Nem csupán a komponálásról, hanem a befogadásról is tanulhatunk. Hogyan hallgassunk zenét? Sztravinszkij, Bach, Schumann, Pierre Boulez, és még sok más elődje és kortársa: minden darab egy-egy zenei kurzus, a hallgatói befogadást segítő tanulmány, s egyben egy önvallomás.

Zeneművei az életére is reflektálnak. Mintha csak a naplóját olvasnánk. Csodálatos a távolságtartásnak és a barátságos közelengedésnek ez a nemes keveredése. Megírta zenéjében az unalmat, a veszekedést, a szerelmet, a barátságot, az elveszettséget és a gyászt. Ezért olyan személyes élmény Kurtágot hallgatni, mert a zenéjében megírt önreflexiói a hallgatóját is önreflexióra készteti. Helyünk a világban így válik otthonossá.

Köztudott, hogy az irodalom meghatározó alkotóeleme Kurtág életművének. Pilinszky, József Attila, Kafka, Tandori Dezső, Samuel Beckett ihlették zenére. Ahogy a képzőművészet is ihletője, hiszen Duchamp a „ready-mades” tárgyak művészetbe emelésével Kurtágot is efféle zenei kísérletekre ösztönözte. Ahogy Bálint Endre festészetével is virágzó párbeszédet folytatott a zenéjében. Halász Péter színházával szintén kölcsönhatásban volt a művészete. A posztmodernre általában jellemző a „magas” és „mély” szándékos és önkényes keveredése. A népzene Bartók révén alkotóelemévé vált a magyar kortárs zenének, Kurtágra óriási hatással volt Bartók zenéje, ha nem is a népzene, hanem a modernitás felől közelített hozzá, de a népzene elemeit ő is számos művébe beépíti. Például ITT. De Kurtág még a popkultúrára is reagált zenéjében. (EBBŐL leszűrte EZT.)

Ez az évszázadokat és művészeti ágakat egybefogó érdeklődés teszi a zenéjét univerzálissá.

Az európai kultúra éltető közege Kurtágnak. Akkor is az volt, amikor vasfüggöny zárta el egymástól Európa országait. Kurtág két évet Párizsban tanult, ahol megismerkedett a kortárs zene új útjaival. Az életre szóló barát, a külföldön élő Ligeti György révén a kortárs zene vérkeringéséből sosem szakadt ki.

Az akkori Magyarország végtelen elzártságban és szűk látókörűségben élte a mindennapjait egy pulzáló, változó, a világgal kapcsolatban élő Európa közepén. Mint egy darab mozdíthatatlan és formálhatatlan kő. Kurtág műveiben reflektált erre. Hol keserűen, hol iróniával, hol habozó tehetetlenségét, hol groteszk fricskáját írta zenébe.

Ahogy a legbensőbb érzéseit is. A felesége, Kurtág Márta, házastársa, alkotótársa, gondolkodó és érző társa az életének. Jövőre lesznek 70 éves házasok. Lenyűgöző ez a felszabadító ragaszkodás.

Felszabadító elköteleződés a barátság is. Kurtág és Ligeti György barátsága legendás. Sem a távolság, sem a halál nem vetett véget neki, hiszen Kurtág szerint az ő barátságuk nem szakadt meg Ligeti halálával, ez a kapocs örökre megmarad.

A mély, szeretetteljes emberi kapcsolatok átjárják Kurtág zenéjét. Ez hallgatóként egekbe repít. Csodás kincseket birtokolhat az ember, de mégis csak ez teszi teljessé: szeretni és szeretve lenni. Ha valakinek elege van a felszínes világ hívságaiból, hallgassa Kurtág zenéjét a lényeg megőrzéséért.

S végül a játék, ami a szabadságot is magában rejti. Az alkotás és a befogadás szabadságát, a komolyat és a gurgulázóan virgoncat. A játék fontos életkísérője Kurtágnak. Hosszú évtizedek óta (1973-ban kezdte el írni) újabb és újabb apró gyöngyökkel ékesíti az életművét. E rövid zenedarabok összefoglaló címe Játékok. Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki e zseniális szösszeneteket hallgatva szerette meg mély s egyben felszabadító kötődéssel Kurtág zenéjét, és nyitott kaput lelkében a kortárs zenének. Bartók Mikrokozmoszának nyomdokain haladva Kurtág is azzal a céllal kezdett hozzá, hogy a zongorázni tanuló kisgyerekeknek gyakorlatokat adjon. Kurtág szerint a zene felfedezés. Alkotótól, előadótól és befogadótól is kreatív közreműködést kíván. A Játékok darabjai nem a gyerekeket idomítják a hangszerhez, hanem a hangszert teszik a gyermeki játékos teremtőerő eszközévé. Olyan érzés ezeket a zenedarabokat hallgatni, mintha felfedezőútra indulnánk. 

Bálint Endre: Harsonás

A világ Kurtág György 90. születésnapját ünnepli. S most kapok észbe, hogy mindeddig azt soroltam, mi minden értéket kapunk mi tőle. Cserébe mit adhatunk? Köszönet és hódolat. Békés, nyugodt, boldog éveket kívánunk neki! Mi pedig tanulunk, szeretünk, gondolkodunk tovább a saját életünkben, ahogy ő sugallja nekünk. Elegáns játékossággal, mély őszinteséggel tanít minket a zenét hallgatni, érezni, érteni.

És a játék folytatódik…