Keresés ebben a blogban

2015. december 2., szerda

Terek és könyvek (Régi Párizs főterén 2.)

Írta: bikassygergel

A mai Párizsnak nincs egyetlen főtere, bár a Place de la République egyre inkább azzá válik: már évtizedek óta innen vonul a tömeg a Bastille-hoz, vagyis a Bastille is tekinthető főtérnek. Meg, ha akarom (de nemigen akarom) Európa legnagyobb tere, a Concorde is olyasmi, vagy a szintén gigantomániás Place de l'Étoile, akarom mondani a Place Charles-de-Gaulle - állami főtér, koszorúzások és díszszemlék helyszíne. Talán egy kisebbet: a Place Vendôme, kisebb ugyan, de a nagypolgárok és luxus-szállodák dúsgazdag tere, ahol 1871 májusában a munkások és kispolgárok ledöntötték Napoleon szobrát (jelképesen a "kis Napoleonét"), gurult a szobor feje. Ezért aztán a hatalomra jutott középosztály Courbet fejét követelte, szerencsére a festő Svájcba tudott menekülni.
Ez is persze már az új Párizs, és nem a régi. A réginek, egészen Napoleonig a Grève-tér (a mai Hôtel de Ville előtt) a városcentruma, igen, a nyaktilózás helyszíne, az volt a régi főtér. A guillotine feltalálása előtt a középkorban itt szorgosan akasztottak, máglyán égettek és kerékbe törtek.

Vonuljunk át a balpartra, ott - a Denfert-Rochereau hatalmas, oroszlánszobros tere kivételével minden sokkal kisebb és barátságosabb. 1968 helyszíne, a Quartier Latin, tele nagyon régi és elég kicsi terekkel, sokunk Párizsát ez jelenti.
Igazán a múlt század elején váltak barátságosabbá, főleg az I. világháború után. A húszas évek angol-amerikai irodalmának javarésze is itt született, kicsit előbb Henry James, majd Joyce, Hemingway, hogy csak őket mondjam, három, négy, öt évet éltek a szűk utcákon és tereken. Párizs latin negyede piszkos és büdös volt. A Vándorünnep-ben maga a várost ünnepnek mondó Hemingway csodálkozik leginkább, hogy bírták a mocskot és a nem mindig szivattyúzott ürüléket, hideg esőt, sárt és büdöset. Bírták valahogy, mert alig akartak hazamenni, Joyce nem is ment. Sylvia Beach könyvesboltja volt a fő helyük, az Odéon téren ('68-ban jól felforgatták - a könyvesbolt addigra már odébb költözött, egész közel a Szajna-parthoz...)
Itt már elérkeztem, ha nem is a régi Párizs, de saját szerényebb múltamhoz. A hetvenes években én is kedvvel járogattam az átköltözött Shakespeare and Company könyvesboltba: Joyce, Hemingway és mentoruk, a híres Gertrud Stein nem élt már, és Sylvia Beach sem, bár az akkori utódjuk is karizmatikus figura volt, a törzsolvasókat megismerte, ősz, kecskeszakállas férfi, olvasom, hogy nemrég halt meg, kilencvennyolc éves korában.
Illyés 1922 és '26 között, majd alig később más magyar írók jöttek, József Attila, Déry és barátja Németh Andor, rövid ideig Radnóti, hosszabb ideig a magányba burkolt Márai. Írtak akkoriban nagyon jó magyar lektűrt is a városról, a Halászó macska utcáját. József Attila kicsit odébb vert tanyát, egykori szállodáján remélem, megvan még az emléktábla, közel a Saint-Sulpice térhez (na még egy "főtér", a templom okán vallásias, hideg és nyugodt).

... Legutóbbi bejegyzésemben Párizsban játszódó magyar regényeket idéztem, jó sokat kihagytam, a kihagyottak ügyében Bajomi Lázár Endre sok Párizs-könyve igazíthat el minden kíváncsit (bár ő meg Márait és például a Ketten Párizs ellen egy másik jó lektűr) íróját hagyta ki gondosan...)
Place Contrescarpe
Régi párizsi főterem ez volt, a Contrescarpe. A jobboldali kávéházban néztem barátommal egy őszi későestén a múlt század leghíresebb boxmeccsét, Muhammad Ali nagy győzelmét Foreman ellen. Mintegy kötelezően esős este volt. Párizs, mint tudjuk, szürke és esős. Vagy nem. Mindenki őrizze a saját Párizsát, én (sokan másokkal) a Quartier Latin tereit. Az egyetemre nem jártam be, moziba jártam, meg az utcákon lődörögtem. Place Contrescarpe, Place Monge, Rue Cardinal Lemoine, Rue Mouffetard, Rue Lacépède, lefelé egész a Füvészkertig, Jardin des Plantes
Akkor május volt, és nem könyvtárban, hanem olcsó könyvesboltokban olvastam, állva, és ha vettem a Gibert Jeune vagy a Sorbonne körüli kis boltokban valamit a ládákból, ott mind olcsó zsebkönyvek, a Folio és a 10/18 sorozat darabjai, mentem velük tovább gyalog, néha a 63-as busszal a Jardin des Plantes kertjébe, hogy ott valamelyik padon olvassak, volt ott egy kis állatkert is. Olvastam. Így telt a koranyár nekem, akkor a hetvenes évek végén, Párizsban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése