Keresés ebben a blogban

2015. december 15., kedd

Bakfitty Romulus

Írta: Inkabringa


Ha a napi befolyásolásunkon ügyködők kreálnak közfogyasztásunkra nagy formátumú politikust, abból előbb-utóbb baj lesz. Ám ha egy eredeti szellemű író teszi ugyanezt, filozofikus mélységű tanulságot kapunk. 

Friedrich Dürrenmatt igazi mestere volt ennek a kreációnak. Művei már életében is és azon is túl, nagyon fontos támaszai lettek a bármily jellegű befolyásolásból köszönettel nem kérőknek.
Friedrich Dürrenmatt (1921-1990)
Első drámáját huszonkilenc éves korában írta, olyan mély bölcsességről tanúságot téve, ameddig sokan egész életükben nem jutnak el, de még a kanyarig sem. A nagy Romulus című drámája egy jelentéktelen uralkodó jelentőssé kreálása. A valóságban létező Romulus gyerekemberként került a hatalmasan haldokló Római Birodalom élére, és hogy egyáltalán fennmaradt a neve, csak annak köszönheti, hogy ő volt a római császárok sorában az utolsó. Jöttek a germánok és letaszították a trónról. Romulus még csak hősi halált sem halt. A germánok vezére, Odoaker, tisztes megélhetést adott neki és szépen elküldte fenséges birodalmával együtt a történelem lapjaira.

A germánok természetesen nem a nemes lelkűségük okán törtek be Rómába, ahogy a rómaiak sem nemes lelkűségből igáztak le korábban más népeket. A háborút mindig materiális javakért vívják. Az egyik fél el akarja venni, a másik meg nem adja. A honpolgárokat pedig a hazaszeretet magasztosságával szédítik a mészárszékre.

Dürrenmatt története 476-ban játszódik, amit jelképesen az ókor végének és a középkor kezdetének tekintenek. A Nyugat-Római Birodalom bukásának éve.
 „PYRAMUS: Gondold el, olyan idők következnek, amikor nem beszélnek többé latinul és görögül, hanem olyan lehetetlen nyelveken, mint ez a germán. ACHILLES: Képzeld el, germán törzsfőnökök, kínaiak, zulukafferok ragadják meg a világpolitika kormányrúdját, olyan emberek, akik műveltség dolgában mélyen alattunk állnak. Arma virumque cano… az egész Vergiliust betéve fújom. PYRAMUS: Mehnin aeide thea… én meg Homéroszt. ACHILLES: Száz szónak is egy a vége, rettenetes napok virradnak ránk.”
Ez a történelmi pillanat ihlette Dürrenmattot egy teljesen jelentéktelen uralkodó különlegesen érdekes államférfivé kreálására.

A Stúdió K Színház a k2 Színházzal karöltve csavart még egyet az amúgy is megcsavart történeten. Az előadás címe Bakfitty. Jó svungja van ennek a szónak, anélkül, hogy trendin közhelyes trágárság lenne. Dürrenmatt eltért a valós történelmi tényektől, a színház pedig drámájának szó szerinti interpretálásától. A napjainkra hangszerelt beékelt mondatok nem fedték el és vitték félre a szerző által fontosnak tartott mondanivalót. Néhol kifejezetten szellemdús „21. századi pluszt” adtak a darabnak. Mindezt erősíti az intellektuális és emocionális bravúrra képes kiváló színészgárda.

Dürrenmatt Romulusa már felnőtt, érett férfi. Eladósorban levő leánygyermekkel, gondosan megválasztott családfájú feleséggel, és egy gigantikus birodalommal. A lányát leszámítva tulajdonképp mindezekkel egyáltalán nem törődik. Az első felvonást végighenyéli. Fetreng fenséges kerevetén és nem hajlandó birodalmával foglalkozni, csak a tyúkjaival, akiket uralkodó elődjeiről, illetve a trónjára fenekedő germán vezérekről nevezett el. Tojt-e tojást Odoaker, és ha igen, miért ő, és miért nem Orestes? Ezzel a kérdéssel kezdődik, folytatódik és végződik minden napja.

Milyen vezető az ilyen? Épp az ellenkezőjéhez vagyunk szokva. A politikusok majd’ megháborodnak a tettvágytól. Éjt nappallá téve tüsténkednek és mindezt értünk, csakis értünk teszik. Mindent eldöntenek helyettünk, nekünk csak engedelmesen és gördülékenyen tennünk és gondolnunk kell, amit mondanak. Betolakodnak az élet minden zugába, hiába mondanánk, hogy ott már nincs helyük, menjenek innen. Egy perc nyugtunk sincs tőlük. Ilyen szorgos egy igazi politikus.

Ám Romulus nem ily tevékeny, ő csak henyél. A birodalma szétomlik, betörnek a civilizálatlan barbárok, ahogy persze anno a rómaiak is civilizálatlan barbárokként törtek a görögökre, de az már rég volt, és különben is. Sorra jönnek a gondterhelt, öntelt és cselszövő államirányítók, hogy üres a kincstár, inog a trón, a germánok már a spájzban vannak. Romulust ez cseppet sem érdekli. Pedig még a legkorruptabb díszhuszárai is hősi pózba vágják magukat, arra gondolván, mire nem lennének képesek szeretett birodalmuk megvédéséért. Romulus azonban imbecil deviánsként konzekvensen fütyül az egész államproblémára.

Megjelenik a pénzember is, egy nadrággyáros, aki némi üzleti tranzakcióért cserébe (Romulus hozzáadja a lányát és elterjeszti a nadrágviselés divatját a birodalmában), ígéretet tesz, lefizeti a germánokat, hogy elhordják magukat, és nyugodtan rogyadozhat tovább végtelen időkig a Nyugat-Római Birodalom.

A honfibú hamarosan mindenkin erőt vesz a római udvarban. Még Romulus lányának germán hadifogságból visszatérő szerelme is a nadrággyárossal való házasságot szorgalmazza: a haza üdvére.
ZÉNÓ: Ha a lányod elszalasztja ezt a partit, összeomlik a világ. ROMULUS: Mi omlunk össze. Nagy különbség. ZÉNÓ: A világ mi vagyunk. ROMULUS: Vidéki alakok vagyunk, a világ túlnőtt rajtunk, meg sem tudjuk érteni. ZÉNÓ: Olyanfajta ember, mint te, ne legyen Róma császára!

Ó, ezek a hősi pózok. Milyen könnyen megadja magát mindenki a nagy eszménynek. Egyetlen konok kivétel a birodalom szimbóluma, a császár, Romulus. Teszi mindezt úgy, hogy fel van rá készülve, vagy a germánok, vagy a saját famulusai által, de halni fog. Ezt sem bánja. Lassan megértjük indítékait, semmittevésének okait.

Érveit elmondja feleségének:
ROMULUS: Ez az. Politikai belátásom a semmittevés. JULIA: Ehhez nem kell császárnak lenni. ROMULUS: Semmittevésem ettől kapott értelmet. Magánemberként henyélni: teljesen hatástalan.

Majd lányának is:
REA: De hát nem kötelességünk-e a hazát minden másnál jobban szeretni? ROMULUS: Nem. Kevésbé kell szeretnünk, mint egy embert. Mindenekelőtt pedig gyanakvással. Senkiből nem lesz olyan könnyen gyilkos, mint a hazából.

Romulus akkor válik igazán érdekessé, amikor rettegett ellenfelével, a germán Odoakerrel kerül szembe. Nincs dicső áldozat, nemes vérek hullatása. Első témájuk a tyúktenyésztés: természetesen Odoakernek is ez a kedvenc hobbija. Mint kiderül, a hatalom visszás mindenhatósága a germán fővezért legalább annyira undorítja, mint Romulust.
Dürrenmatt Romulusa szánt szándékkal tette tönkre birodalmát, hogy vége legyen a hatalmi tébolynak, amibe Róma kergette önmagát. Önjelölt igazságosztó erkölcsbíróként henyélt. A semmittevése sikerrel járt. Róma elbukott. Azonban a dolog természete szerint, akár lázas ténykedésbe, akár tétlenkedésbe fognak a hatalmon lévők, a nép bizony ugyanúgy éhen hal vagy felkoncolják. Mivel beletörődött, hogy semmi érdemi beleszólása nincs a folyamatokba, véleményét megtartja magának, majd azt is elfelejti, hogy volt-e egyáltalán, egész életében csak átvészelni és túlélni akar, de végül mégis a rövidebbet húzza, megissza a levét, és a többi, egész a bakfittyig.

Odoaker kemény tekintetű, félelmesen alázatos unokaöccse, parancsszóra, gondolkodás nélkül megcsókolja Romulus lábát is. Odoaker iszonyodik ettől a fegyelmezett engedelmességtől, a kétely nélküli eltökéltségtől és vakhittől. „Unokaöcsém ma még kezes jószág, a szolgálatkészség szobrát mintázhatod róla. De egyszer, néhány év sem telik bele, gyilkosom lesz.

A két világformáló impériumvezér csak egymásban bízhat, csak a másiktól számíthat megértésre. Két kiégett, a háború- és birodalomcsinálás őrjítő hatalmától megundorodott cinikus és keserű alak. Bölcsességüket nem a semmittevésük és tehetetlenségük, hanem a tőlük elvárt cselekvések lehetőségétől való viszolygásuk adja.

Dürrenmatt a várható támadásoknak elébe menve, az 1950-ben megjelent drámája végére egy rövid magyarázatot fűzött:
Romulus „veszélyes fickó, aki halálra szánta magát; ez teszi borzasztóvá ezt a császári tyúktenyésztőt, ezt a bohócsipkában ágáló világbíráját, akinek tragédiája éppen abban rejlik, hogy bohózati véget ér: nyugdíjba küldik, ő azonban – és ettől nő óriásira – olyan bölcs és belátó, hogy ezt is elfogadja.

Mindenki rágódjon tehát e tragikomikus drámán szívének kedves ketrecszabályai szerint. Azért ne feledjük, hogy ennél sokkal több van benne.

Dürrenmatt történelmietlen történelmi drámája ITT elolvasható. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése