Írta: Inkabringa
A mikrotörténelem a 20. század nagy találmánya a történelemtudományon belül. Ekkor a történészek egy csoportjának a múlt „senkijei” felé fordult az érdeklődése. Már mindent tudtak oda-vissza az uralkodókról és egyéb fényes szerzetekről, azt is, hogy mennyi a meskete és a mítoszgyártás a róluk szóló történetekben. Az uralkodók mindig megkreálták a maguk szobortalapzatát, kegyhelyét és anekdotáit, amit nyugodt szívvel továbbörökíthettek az utókornak. Egy volt a lényeg, hogy ne tűnjenek el a süllyesztőben.
A mikrotörténelem a 20. század nagy találmánya a történelemtudományon belül. Ekkor a történészek egy csoportjának a múlt „senkijei” felé fordult az érdeklődése. Már mindent tudtak oda-vissza az uralkodókról és egyéb fényes szerzetekről, azt is, hogy mennyi a meskete és a mítoszgyártás a róluk szóló történetekben. Az uralkodók mindig megkreálták a maguk szobortalapzatát, kegyhelyét és anekdotáit, amit nyugodt szívvel továbbörökíthettek az utókornak. Egy volt a lényeg, hogy ne tűnjenek el a süllyesztőben.
Az összes többi, az ún.
alattvalók, jobbágyok, polgárok meg még ki mindenki, sosem tudott efféle
előrelátással gondolni a távoli jövőre. Jó, ha a gyerekeinek meg unokáinak a
sorsát látta.
A mikrotörténelem 20. századi
tudorai azonban sutba dobtak minden királyi és nemesi hőstörténetet és a
molnárok, nyomdászok, mindenféle rendű-rangú porba hulló lelkek
élettörténetével kezdtek foglalkozni. A történelem menetének tiszta
vizsgálatához ezeknek a „kisembereknek” a sorsa és gondolata is fontos építőkő.
Carlo Ginzburgtól A sajt és a kukacok, Natalie Zemon Davis
könyve, a Martin Guerre visszatérése,
vagy akár a Nagy macskamészárlás, és
még sorolhatnám, letehetetlenül érdekes olvasmányok, korrajzok, anélkül, hogy
egyetlen királyi fenség megmutatkozna bennük.
A mikrotörténelem kutatóinak
elképesztő munkát jelent ezeknek az emberléptékű sorsoknak a felgöngyölítése.
Százszor annyi kutatást igényel, mint egy gondosan datált uralkodói dinasztia
megírása.
Innen, e 21. századi nyár eleji
napból a messze jövőbe tekintve segíteni szeretnénk a jövő századok
mikrotörténészeinek. A mostani kor és a mostani országunk milliónyi
lélegzetelállító történetet hordoz magában, ami ugyanúgy fog a semmibe hullani,
ahogy a 16. századi molnárok élete.
A családi, baráti és tágabb
környezetemben számtalan olyan történetet hallok, ami szívszorító, felemelő, döbbenetes
és főként abszurd. Az abszurditások korát éljük most. Kereskedő, kisvállalkozó,
tanár, kultúrmunkás, bolti eladó, könyvelő, takarító, munkanélküli, közmunkás
története fut egymás mellett ebben az országban, amely történetek ismeretében,
az elkövetkező évszázadok történésze sokkal teljesebb képet kaphatna erről a
korról. Értelmes, élénk eszű, tenni képes emberek ők – fedő alatt tartva.
Minden nap eszembe jut, hogy ha
Örkény István most élne, fel sem állna az asztal mellől, annyi írnivalója
lenne. Egyperces történetek országa - az abszurd nagyhatalma vagyunk.
Tömegével mesélnek nekem mai
valóságunkban megélt egyperces abszurdokat, amik tökéletes korrajzai lehetnének
ennek a mai honnak.
Ezért úgy döntöttünk, hogy
meghirdetünk egy rendhagyó történetírói pályázatot. A pályázatban bárki részt
vehet, semmilyen korlátozásunk nincs. Arra biztatunk mindenkit, hogy bátran
írja meg saját abszurd egyperces történeteit, amit a valóság tollba diktál
neki.
A pályázatunk pedig azért
rendhagyó, mert nem lesz zsűri, díjazás, eredményhirdetés, sőt, az írásműveket el
sem kell küldeni nekünk, se másnak. Írják le maguknak, ki, ahogy tudja,
és ahova tudja, és tegyék el gondosan, a még meg sem született
leszármazottaiknak, akik majd kutatási anyagot tudnak szolgáltatni a jövő
mikrotörténészeinek. Nem baj, ha nem tudományos vagy szépirodalmi igényű. Maradjon
nyoma a mai kor „kisembereinek”, mert nélkülük csak agyalmány marad a mai valóságunk.
Írja le mindenki a maga kis
abszurdját. Magának, az övéinek és a távoli jövendőnek. Kár lenne, ha ezek a valóságos
történetek, párbeszéd-foszlányok, jelenetdarabok a feledésben vagy a homályló
nosztalgiában enyésznének el.
Bátorításként és biztatásként két
Örkény egypercest idézek. Az egyik a történelem folyamába vetett apróságunkról
és esendőségünkről szól. A másik nemkülönben.
I.
SÓHAJNAK BEILLŐ SZÓZAT
EGY ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ
VASDARABHOZ, MELY
A TÖRTÉNELEM VIHARAIN
KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN
MEGLAPULT EGY LIMLOMMAL
TELE LÁDIKÓBAN, MERT
SE NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK,
SE NEKEM NEM VOLT MERSZÜNK
SZEMÉTRE DOBNI,
ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐNEK SE LESZ
- Túlélsz, pöcök.EGY ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ
VASDARABHOZ, MELY
A TÖRTÉNELEM VIHARAIN
KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN
MEGLAPULT EGY LIMLOMMAL
TELE LÁDIKÓBAN, MERT
SE NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK,
SE NEKEM NEM VOLT MERSZÜNK
SZEMÉTRE DOBNI,
ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐNEK SE LESZ
ÜRES LAP*
* Ezek az "üres lapok" vagy nem létező dolgokról szólnak
vagy pedig olyan létezőkről, amelyekről az írónak nincs semmi mondanivalója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése