Ember Judit közöttünk

Írta: YGergely


Még életében fogalommá vált együttérző, de tárgyilagos alkotói módszerére a kifejezés: „Ember-lépték”.

Elképesztő, hogy az élethez képest mennyire szürkék a filmek. A jövő filmművészetétől azt várom, hogy kimondja a ma még kimondhatatlant" - írta valamikor. A jövő filmművészete helyett ő mindenesetre megtette, amit tudott, és valamivel többet.

Minden filmje valamiféle nyomozás. Titkos bűnök, szándékosan elhallgatott, titokban tartott gaztettek feltárása. Itt nemcsak a bűnözők, de az egykori, még élő áldozatok is rejtőzködnek. Ember Judit különös érzékenységgel, nagyon mély együttérzéssel fordult hozzájuk. Ott ült az asztaluknál, máskor a szoba sarkában, ott van a képen, makacsul kérdez, de nem sugalmazza, vagy kreálja a válaszokat. 

Egy filmkockáján sem közönyös kívülálló, és egy filmkockáján sem tolakodott hamisan áldozat-hősei közé. Úgy végezte a titkos dolgok feltáró munkáját, ahogyan az 1958-ban kivégzettek, Nagy Imre és társai csontjait tárták fel az ő Újmagyar siralom című dokumentumában.

Egyik filmjében elhangzik egy helyszín, egy dél-alföldi község neve: Átokháza. Csak a valóság tud ilyet kitalálni… Mégsem hiszem, hogy hitt az átkok győzelmében. Korai filmjeiben ilyen játékos mondókák is fontosak voltak: „Tón-a-lud-átusz / visszausz-meg-átusz.”

„Valamennyi filmem alanyi dokumentumfilm, ezek rólam szólnak akkor is, ha mások sorsa bontakozik ki a vásznon. Ezek az én történeteim: úgy beszélek magamról, hogy másokba bújok”.

Hatalmas feltáró munkát végzett. Alaposan ismerte már tárgyát, amikor elindult a kamera. Az igazságot azonban a kamera tárta fel, számára is, maga a forgatás. „Manapság nem oly kacér a lét, hogy csak úgy magától feltárulkozzék. S gyanítom, hogy soha nem is volt” – mondta valamikor. Több nagy filmje is a passiójáték hangulatát sugározta vagy Káin és Ábel történetét.

A Pócspetri forgatásáról írta: „Úgy sírtam, hogy ők nem tudták, miért sírok, de én tudtam, hogy ők miért sírnak”. 

Nem lehet tovább magyarázni. Ember Judit ma lenne 80 éves. 

Ember Judit (1935-2007)