Svédcsepp

Írta: Inkabringa

Minden kezdet nehéz. A téli rideg sötétség elfogadása nekünk mindig nehéz. Pedig már sokévesek vagyunk, lett volna időnk beletörődni. Nagyjából megy is ez, csak az elején meg a végén nyűg a nyakunkon. Néhány napsütéses óra a téli szürke-szottyadt kopárságban már vigaszt jelent.

Sötét kulimászban botorkálni nem igazán lelket emelő. A növények pihennek, az állatok téli álmot alszanak, bölcsen simulnak a bóbiskoló természetbe, csak az ember ilyen ostoba gőzgép. A napfény drasztikus csökkenése bizony rosszul esik így a tél elején, de be kell látnunk, még ilyenkor is tenni kell olykor valamit.

Fotó: Robbie Shone

Úgy döntöttünk, mi is csodaszert gyártunk. Mégpedig sötétség ellen. Nem csodatévő füveket, hanem zenei csepegtetést javallunk. Nyáron egy-két hónapig sok a fény az északi országokban, de télen a sarkvidéken kulimász sötétség van. Ezt bevallottan ők sem szeretik.

Fotó: Jacques-Henri Lartigue

Mégis az északi országokban is belebotolhatunk olyan vérbő, felszabadult, mondhatni napfénytől ittas zenékbe, ami garantáltan csodaszerként hat sötétség ellen.

Laboratóriumi fehér egerünk nem lévén, magunkon kísérleteztük ki évek hosszú során a sötétség északról jövő zenei ellenszerét. Nekünk bejött, vélhetően nekik is ott északon, hátha másoknak is egészségére szolgál.

Van néhány olyan zene a messzi északon, melyek kifejezetten pezsdítő hatásúak.

Emlékeim szerint az első igazán felszabadító (és nem gyötrő, hörgő, fatalista, súlyos dübörgésű, depresszív stb.) északi zenei élményem kamaszlány koromban volt a Debreceni Jazznapokon, amikor egy Severi Pysalo nevű finn vibrafonos játszott. Fogalmam sincs, azóta merre jár, de a nevét megjegyeztem, akkor és ott fényesen derűs élményt adott, mintha csak napsugarakból kopácsolta volna ki a hangokat.

A déli földtekén szárba szökkent zenei stílusokat is fényes kedvvel tudják muzsikálni északon, ahogy egy svéd jazz zenész, Nils Landgren is teszi zenekarával. Őket csak pár éve fedeztem fel sötétségoszlatóként.

Nils Landgren Funk Unit

A funky nem azért van a világon, hogy köldöknézésre használjuk. Kulimászellenes kedvcsiholónak tökéletesen beválik, és garantáltan növeli a rugalmasságunkat – konkrét és átvitt értelemben is. 

Nagyjából tíz éve láttam a Trafóban a Circus Cirkör előadását. Annak az estének még egy nagy ajándéka volt az életemben, ugyanis a zenét egy Urga nevezetű svéd zenekar szolgáltatta. Fénycsiholó élmény volt, barátokkal sietve be is szereztük lemezeiket. Tökéletesen bevált a sötét ellen.

Az Urga végképp rácáfol az északi zordon lelkületre, mintha csak a balkáni zene összeborulna a punkkal. Bergman filmjeibe kellett volna berobbanniuk. 

Az bizonyos, hogy a téli sötétség nem a kedvenc időszaka az életnek, ilyenkor a napsütéses Délre vágyunk. Ki lehet azért bírni valahogy, főként úgy, hogy tudjuk, egyszer vége lesz. Addig meg hallgassunk napfénnyel telt északi zenéket, ugráljunk az ágyon, aki félti ingóságait, az a földön is ugrálhat. A lényeg, hogy görcstelenül és felszabadultan tegye.