Groteszk karnevál

Írta: Inkabringa

„…a karneválon maga az élet játszik – színpad, rivalda, színészek, nézők, vagyis minden sajátosan művészi eszköz nélkül –, s amit eljátszik, az önmagának egy másik, szabad (kötetlen) megvalósulása, saját újjászületése és jobb elvek szerinti megújulása. Az élet valóságos, egyszersmind megújult, eszményi formája is.”

Ez az életérzés a mi korunkra teljesen eltűnt. Haszonért, sikerért, státuszért, pozícióért, komfortért, társadalmi elvárásért teper a modern ember. Egyetlen percre sem billenhet ki a szerepéből. A karneváli nevetés luxusát már nem engedheti meg magának.

Fabrizio Riccardi illusztrációja Rabelais könyvéhez

Ezt belátni kell és értelmezni. Bár lehet, hogy egy univerzálisan összkomfortos korban ennek már nincs helye. A dolgokat manapság használni kell tudni, nem értelmezni. Civilizáció és kultúra csörtéje folyik bávatag szemeink előtt.

Mihail Bahtyin a fenti mondatot a reneszánsz kori farsangokat és a karneváli nevetéskultúrát elemző könyvében írta, melynek címe François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. 

Rabelais (1494-1553) világlátása végképp kiment a divatból (róla már a blogban szó esett). Búsulásnak nincs értelme, elvégre a szakóca után sem nosztalgiázunk.

A kor szava, isten szava. A mi korunknak ilyen szigorú, praktikus, de ugyanakkor felszínes csillogással ámító istene van.

Ugyancsak Bahtyin írta, hogy a karneválok a "hierarchikus viszonyok, kiváltságok, normák és tilalmak átmeneti felfüggesztésének ünneplései" voltak.

François Desprez illusztrációja Rabelais könyvéhez

Beláthatjuk, hogy ez végképp abszurd elvárás lenne a mai korban. Olyan erősen belénk épültek a civilizációs normák, hogy már nincs is szükség külső kontrollra, mi magunk vagyunk az élő tilalomfa, anélkül, hogy tudnánk. Sőt, azzal együtt, hogy meg vagyunk győződve az ellenkezőjéről.

Látszólag a mai kor emberének már sokkalta nagyobb szabadsága van. De ez csak látszat, a mi világunk azt szereti...

Mondják, a modern ember trendkövető (gyakran önállótlan) fogyasztó. Sodródik, befolyásolható, fanatizálható. Ez egyáltalán nem kivételes a történelemben.

Állampolgár ugyan, de többnyire nem felelősen mérlegelő módon, hanem csupán kötelezettségekkel és megfelelésekkel terhelt prosperáló fogaskerékként. Villanásnyi történelmi korokban volt csak kivétel e szabály alól. 

Jacques Callo illusztrációja Rabelais könyvéhez

Akadt-e valaha is olyan marketinges, médiamogul, politikus vagy akár vallási vezető, aki ezt nem használta ki? 

Gondoljunk csak a hazai közelgő választásokra. Úgy tűnik nekem, hogy mélyen tisztelt választópolgárokként csak koloncnak vagyunk szegény hataloméhes politikusaink nyakán. Legfeljebb, ha a rajongó áhítatban vagy a csaholó gyűlölködésben láthatják némi hasznunkat. 

Magunknak köszönhetjük, hogy a képviseleti demokrácia nevében a politikusaink használnak minket, és nem mi a politikusainkat. Azt meg pláne, ha ez fel sem tűnik.

Jacqus Callo illusztrációja Rabelais könyvéhez

A történelem folyamán a mindenkori irányító elitnek sosem volt más célja, mint működő és hasznosítható embertömegként kezelni a társadalmat. 

Nem volt ez másként Rabelais korában sem.

Akkoriban más szerkezetű volt a társadalom. A civilizációs normák még csak egy szűk elit körében bontakoztak. Tanulságos elolvasni Norbert Elias A civilizáció folyamata című könyvét.  

Bahtyin a letűnt népi kultúrát járta körül, és ezzel alapjaiban újította meg a korábbi elitközpontú esztétikai gondolkodást. 

A középkorban létezett egy karneváli kultúra, ami egyféle ellenkultúra volt az elittel szemben. Bahtyin ezt a népi kultúrát Rabelais művei alapján elemzi.

François Rabelais

Bahtyin felfejti, hogy a felvilágosodás idején egy kultúraváltás következett be (akkulturáció). Rabelais művei ezt a letűnt népi kultúrát őrzik, amit a mai olvasó már nehezen tud a helyén kezelni.

A felvilágosodás korára a civilizációs normák az elittől indulva a társadalom egyre szélesebb rétegeihez jutottak el. A korábban elismert kulturális megnyilvánulásokat elítélendőnek nyilvánították.

Gustave Doré illusztrációja Rabelais könyvéhez

Még a rendkívül tiszta eszű és józan iróniával megáldott Voltaire is félreértette Rabelais műveit. A középkori évszázadok vallási-udvari elitista viszolygását ebben a tekintetben a felvilágosodás nem ellenezte, sőt általánossá tette. A civilizációs normák kiszélesítésével elmosta a korábbi népi-karneváli kultúrát, és mi már ebbe a pedáns prüdériába születtünk bele. Mi a civilizáció gyermekei vagyunk.

A Bahtyin által feltárt karneváli kultúra egy önálló világrendszer volt.  A nevetésnek nagyon fontos szerep jutott benne, de ez nem egyszerűen a mindenből viccet csinálást, kicsinyes csúfolódást jelentette.

A legfontosabb jellemzője a feje tetejére állított világkép volt: egy groteszk ellenkultúra. 

Ahogy Bahtyin írta, "a karneváli paródia úgy tagad, hogy egyszersmind új életre kelti, meg is újítja azt, amit tagad."

Az elit kezdetben részese volt ennek a karneváli kultúrának. Viselte és tűrte a groteszk komédiát. Mert az év ezen időszakában bizony nem kímélték őket. Basáskodást, tohonyaságot, lomha eszűséget, minden egyéb gyarlóságot rangra való tekintet nélkül vidoran kinevettek.

A karnevál idejére felfüggesztették a hétköznapi normákat: megújító, vérfrissítő kaján nevetésrohammal.

Jacques Callo illusztrációja Rabelais könyvéhez

Tulajdonképp egy szelep volt ez a máskülönben kizsigerelt és elnyomott köznép számára. Vidáman, nem nélkülözve a szabadság mellett a szabadosságot sem, levezethették a felgyülemlett feszültséget.

Egyféle szimbolikus lázadásra adott lehetőséget.

A farsang idejére a társadalmi normák törvényen kívül helyeződtek, de a farsang végeztével minden visszatért a régi kerékvágásba. Amikor ez nem sikerült, az már nem a karneváli nevetés része volt, hanem konkrét lázadás humortalan agresszióval, amit mosolytalan kegyetlenséggel vérbe fojtottak.

Végül eltörölték a farsangi normaszegés groteszk ünnepét.

Mihail Bahtyin

Azt hiszem, Bahtyin nemcsak a könyveivel, hanem egész életével példázza azt, hogy miként kerülhetjük el a csapdát, amiben a fogaskerék-létet már fel sem ismerve - önelégülten, avagy szorongva - bambulunk bele a világba.

Bahtyin nagy hatású orosz esztéta, akinek cudar történelmi szcéna adatott. Életének aktív felnőtt éveit a sztálini diktatúra alatt élte. Lágerbüntetést kapott, amit aztán kegyelemből száműzetésre enyhítettek. Bár olvashatott, írhatott, de a teljes elszigeteltségben.

Ő pedig máig meghatározó alapműveket írt gondosan és távlatos összefüggéseket is felfejtve. Olvasott, írt, gondolkodott. Küzdött a történelmi kloáka ellen.

Gustave Doré illusztrációja Rabelais könyvéhez

Olykor az ellenkezőjét érzékelem ugyan, de az olvasás, tájékozódás, a világra nyitott értelmezés, és maga a gondolkodás mégsem mehet ki a divatból, mint egy szabásminta.

Az agyunk az egyetlen mentsvárunk. 

Egy értelmes ember mindig vonzóbb bármily sikkes trendnél. Az értelmes ember azonban korántsem egyenlő a tanult emberrel, mert a tudás dölyfösen korlátolttá is tehet. Az értelmesség inkább a nyitottsággal korrelál. De az is igaz, hogy sokan messze elkerülik az értelmezés fáradtságát (tagadhatatlanul az), mert beérik a készen kapott sablonok felszínes magabízásával. 

Most van a farsang ideje, de a karneváli nevetés már eszünkbe sem jut. 

A farsangkerék forgatása, ég és föld egybefogása, menny és pokol találkozása, születés és halál egybefonódása, szent és profán keveredése, és mindezek kiröhögése már szóba sem jöhet, csak ha vállaljuk a megbotránkozást.

François Desprez illusztrációja Rabelais könyvéhez

A karneváli nevetés a történelem ködébe veszett. De a világ fejre állítása, a groteszk irónia eszünk-lelkünk karbantartására még mindig hasznos lehet. 

Valójában Rabelais követője Örkény, Karinthy, Mrożek, Gombrowicz, Hrabal is, a névsor bővíthető. 

A karneváli nevetés civilizált mederbe terelve is folytatódik. 

Jacques Callo illusztrációja