A ’bach’ szó jelentése ’patak’.
Ilyen egyszerű neve volt minden
idők legmeghatározóbb muzsikusának: Pataki János Sebestyén.
Úgy is mondhatjuk, hogy Johann
Sebastian Bach.
A 18. században élt, de zenéje
máig ható, afféle örök kortárs.
A pedáns zseni, a szigorú újító,
a fegyelmezett renitens.
 |
| J. S. Bach |
Zenei tehetségét, ahogy magát a
zenét is isteni adománynak tekintette. Fegyelmezett volt és szorgalmas, szerény
és önérzetes.
Az igazságtalanságot, a törleszkedéssel előrejutást nem szívelte, ő maga nem is művelte.
Nem volt botrányhős, sőt épp
ellenkezőleg.
Zenéjében azonban mégis újított,
változtatott, kísérletezett.
Ami legnagyobb erénye, alázattal
és szakadatlanul tanult. Nyitott volt mindenre, élete végéig nyomon követte
kortársai zenei fejlődését, fáradhatatlanul másolta mások kompozícióinak
kottáját, tanult, csak tanult.
Szenvedélyesen érdekelte a zene.
Máig ez a legfontosabb öröksége, amit a mindenkori zenészekre hagyott.
„Szorgalmasnak kellett lennem, eljuthat eddig más is, aki ilyen
szorgalmas.”
Komolyzenészek, népzenészek, rockerek,
jazzisták, akik kortársaik fölé nőttek, valószínűleg mind tisztában voltak és vannak
azzal, hogy a talentum önmagában még nem elég.
Csak akkor megy, ha szenvedélyük
a zene.
Bach annyira benne van a zenéről
való gondolkodásunkban, hogy még a legkevésbé vájtfülűek is felismerik
egy-egy dallamát.
Pedig őt is elfelejthettük volna,
ha a feledékeny és mindig tékozló kortársakra bízzuk az emlékét. Halála után „csupán”
virtuóz zenészként és orgonaszakértőként maradt meg a köztudatban.
Majd Mendelssohn 1829-ben (Bach
1750-ben halt meg) a közönség elé vezette a Máté-passiót és ekkor döbbent rá a
világ, hogy mekkora zeneszerzője volt neki valaha.
Ez a szerény 'patak' azóta óriási,
tápláló, ringató folyammá szélesült.
 |
| Mendelssohn |
Csupán 185 éve gondolunk rá úgy,
mint a legnagyobbra, aki zenét alkotott. Az emberiség történetéhez mérten ez az
idő semmiség.
Ha másért nem is, de Bach
muzsikájáért érdemes lenne még embernek lenni a földön.
Bach minden zenésznek mértéke,
még ha nem is gondolják.
Talentum, szenvedély, szorgalom
és alázat. Ez a legfőbb öröksége.
Nem tűrte életében sem, nem tűri
műveiben sem a hatalmi kisajátítást.
Bárki fordulhat hozzá, Bach
táptalaja a zenei kísérleteknek.
Nem komolyzenei revelatív
előadásokat citálok most ide. Épp azért nem, mert Bach legfőbb erénye, hogy
minden zenei stílus számára ihlető forrássá tudott válni.
A jazz képviselői magától
értetődően vették el az asztalról Bach kottáit és fesztelenül lépték át annak
leírt kottafejeit.
Mint például azon a legendás
1937-es felvételen, ahol Eddie South, Stephane Grapelli és Django Reinhardt
értelmezte újra Bach hegedűkoncertjét.
A felvétel producere Charles
Delaunay volt, a kubista festő Robert Delaunay fia. A jazz és a gypsy zene
tökéletesen simul Bach univerzális és transzcendentális zenéjéhez. A zenében nincs határ,
meg minek is.
A Modern Jazz Quartet meghatározó
formációja volt a 20. század második felének. 1974-ben jelent meg Blues on Bach című albumuk, melyen öt
kompozíció hallható Bach ihletésére.
Milt Jackson (vibrafon), John
Lewis (zongora), Percy Heath (bőgő), Connie Kay (dob).
Bobby McFerrin erős gyökerekkel
kötődik a komolyzenéhez. Nemcsak azért, mert édesapja volt az első
afro-amerikai tenorista, hanem azért is, mert maga is karmester, azon kívül,
hogy „don’t worry, be happy”.
Ő a műfajok közötti szabad
átjárás képviselője. A komolyzenészeket például improvizációra biztatja, mert
szerinte túlságosan belemerevedtek a kották uralmába, akadémikus
felsőbbrendűséggel fordulnak a zenéhez.
Pedig Bach a legjobb példa, hogy
a hangszer és a hangok birtoklása az improvizációnak, a változatok
sokszínűségének a letéteményese.
Magyarországon is számos
jazzistát megihletett már Bach muzsikája, ahogy Szabados Györgyöt is, akit
talán joggal nevezhetjük az avantgarde jazz atyjának. Dresch és Grencsó meg még
sokan mások nőttek fel mellette.
Ez most véletlenszerű
válogatás, ami elsőre eszembe jutott. Sokakat lehetne idézni még. A jazz és egyéb műfajok képviselői
között is.
Még a világrombító rockzene is fejet hajt Bach
eszménye és muzsikája előtt.
Talán a legklasszikusabb e körben
a Jethro Tull Bourrée-feldolgozása. A
rock és a jazz határán egyensúlyoz, de a műfaji határok ez esetben semmit nem számítanak.
Ahol
Bach a kiindulópont, ott zene születik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése