Eljutni haláltól a születésig?
Ugyan ki képes erre misztikus-zümmögő révület nélkül?
Természetesen Frank Vincent Zappa.
Számára a december két fontos eseményt is magában foglalt.
Nevezetesen a halála napját
(december 4.) és a születése napját (december 21.).
2006-ban útjára indult e két
decemberi nap között Zappa életművének évenkénti ünneplése.
Ez a Zappadan.
A halála napjától a születése napjáig tartó időszakban világszerte a legváltozatosabb módon, abszolút szabadsággal kreálhatja magának mindenki fényessé ezt az ünnepet.
Eljutni haláltól a születésig…
Halandók között erre csak Frank Zappa képes.
Olyan eredeti, vitriolosan szellemes volt, ami a konzumkultúra számára befogadhatatlanná, és úgy egyébként romolhatatlanná tette. A társadalmi elvárásokból hajtogatott papírdobozokat, melybe mindenkit belegyömöszölnek, magától értetődő természetességgel taposta szét.
Nem öncél volt ez, inkább
kérlelhetetlen tisztánlátás. Nem volt hajlandó bárgyún pampogva belesimulni a
jóléti társadalomba, a tömegkultúrába. Ráadásul az erre kedvet érzőknek folyton
a képébe sziszegte a sztaniolba csomagolt káprázatok mögötti valóságot.
Miközben azzal is tisztában volt, hogy az ő társadalombírálata is csak egyik szelete a fogyasztói kultúrának. Akinek erre van igénye, ilyet is vehet magának.
Volt egyfajta divatja is az ő
zenei kalandozásának és odamondásának.
Minden árucikk. Nincs menekvés.
Aki ezt a fergeteges kísérletező
szókimondást végképp nem szerette, az bolondnak vagy fenegyereknek tartotta őt.
Az is volt, egy intellektuális
fenegyerek. Egy reneszánsz bolond a tömegemberek világában. Hamisítatlan karneváli szellem.
Hosszú hajjal, lógó bajusszal, fura szakállal úgy nézett ki, mint egy hippi. Rögvest be is nyomták abba a papírdobozba.
Pedig a legélesebb iróniával bírálta
a szerelemgyerekek hamissá torzult békemítoszát.
Nem csupán megbotránkoztatni akart, hanem a valóságra ébreszteni. Ha másként nem ment, akkor egy erős fricskával.
Megkapta a rock fenegyereke
jelzőt is, punknak is akarták hinni. Pedig a zenéje nem tisztán rockzene volt. Az volt benne az igazi
feneség, hogy olyan műfajok határvidékén sétált, aminek addig nem (s azóta se
nagyon) volt érintkezése a rockkal.
Egyik lemezén például ironikus
főhajtást tett Igor Sztravinszkij előtt.
Elméletben és gyakorlatban is habzsolta azt a csodát, amit zenének hívnak. Műfaji határok nélkül.
„Az elméletem szerint a zene jó, ez az egyetlen vallás, ami a lényeget
karcolgatja.” – mondta egy tévéinterjúban.
Kamaszként egyszerre hatott rá Clarence „Gatemouth” Brown rythm and blues játéka…
… és Edgar Varése experimentális kortárs zenéje.
A jazz és a kortárs zene mindig is táptalaja volt zenei kísérleteinek. Előfordult, hogy végképp félreértették, és az is, hogy a sikerlistákra futott velük.
Féktelen alkotó- és kísérletező kedv volt benne. Zenekarával, A Mothers of Inventionnal, és szólólemezein is a zenei műfajok közötti (tiltott? de legalábbis nem szokványos) határátlépést művelte.
Ugyanakkor erős realitásérzék és a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdőkedv is buzgott benne. Az éles(látó) társadalomkritika egész életművét végigkísérte.
"Tudjátok mit, emberek? Nem vagyok fekete, de sokszor volt, hogy azt kívántam, bár mondhatnám, hogy nem vagyok fehér."
Számtalan kiváló zenésszel muzsikált együtt élete folyamán. A jazzhegedűs Jean-Luc Ponty-tól kezdve Jack Bruce-on át az Ensemble Modernig.
A zene az egész életét kitöltötte, és általa eljutott más művészeti kifejezőeszközökig. Ilyenek voltak sajátos hangulatú és szerkesztésű koncertfilmjei is. Közülük a legszürreálisabb a Tony Palmerrel közösen rendezett 200 Motels című film. Tony Palmer később operákat rendezett a világ számos országában Wagnertől Brittenig.
Kétszer Magyarország is ízelítőt kaphatott élőben a zenéjéből. Frank Zappa 1991-ben Budapesten koncertezett, majd 2006-ban egyik fia, Dweezil Zappa adott koncertet a Zappa Plays Zappa zenekarral, ahol apja zenei örökségét viszik tovább.
Frank Zappa zenéje olyan gazdag és sokrétű, hogy a halála és születése közötti néhány nap nem elég teljes felfejtésére. Ezért kell évről-évre megismételni.
Zappát hallgatni izgatóan-kényelmetlenül-pofátlanul-korlátlanul
élvezetes még mindig.
Happy Zappadan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése