Írta: Inkabringa
Akikben bízom. Akik viszik hátukon a társadalmat. A társadalom hol gondol rájuk, hol nem. Kampányszerűen történik ez is, mint minden e honban. Ma van a napjuk. Szabadnapot kapnak. Többségük jutalmat, elismerést nem. Megszokták. Sosem kapnak.
Személyes ismerőseim, barátaim. Szociális munkások, szociális gondozók. Tisztelem őket, de nem a pénzük, nem a rangjuk, nem a befolyásuk miatt (őszintén szólva emiatt már alig valakit). A tiszteletem a munkájuknak jár, és a kiszolgáltatottak segítése iránti elkötelezettségüknek.
Azoknak a személyes ismerőseimnek, barátaimnak, és a személyesen nem ismert kollégáiknak, akik gyerekek, hajléktalanok, menedékkérők, kirekesztettek, a mélyszegénységben élők és az idősek sorsának jobbra fordulásán dolgoznak, a legnagyobb tisztelet jár. Egyszer talán eljön majd a társadalmi rádöbbenés, a nekik címzett napokon túl is, mekkora szükség van rájuk.
Nincs időnk írni most a blogba, jóformán élni sem. Néhány nap múlva ismét jövünk. Addig is néhány korábbi bejegyzésünket ajánljuk olvasásra azokról, akikben bízom, akikben bízhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése