Keresés ebben a blogban

2020. június 19., péntek

A gyönyörű Adria asszony életei

Írta: BikassyGergely


Akiről most írok néhány sort: Massimo Bontempelli. Nincs ilyen című regénye, de csupa hasonló című regénye van. Talán nem haragudna a kis játékért.

Massimo Bontempelli
Elég ismeretlen magyarul, holott a múlt század negyvenes éveiben sok könyve megjelent, igényes kiadók (Franklin), és igényes fordítók (Révay József, Kolozsvári Grandpierre Emil, Déry Tibor) gondozásában. Utoljára, ha jól emlékszem, a nyolcvanas években Kaland a panzióban címmel egy kisregény- és elbeszélésgyűjteménye a Kozmosz Kiadónál. Elegyes munkák, elegyes gyűjtemény. Benne mindenesetre egyik főműve, a Két anyának egy fia. Ekkorra már rég nem ismerte a legtöbb olvasó itthon, és ez a kiadás sem tette újból ismertté. Azt gyanítom most már a "nagy ismeretlenek" listáján fog fényeskedni, - az sem mindig szégyellnivaló.

Bontempelli a huszadik század "modernista" irodalmának (akkor így nevezték) egyik legfontosabb olasz prózaírója. Volt több divatos írójuk-költőjük az 1900-as évek elején, említsük az akkor leghíresebbet, D'Annunziót, aki egyszerre volt főúr és forradalmár, széplélek és hazaffy, korszakos költőfejedelem, és irodalom-változásra kártékony szellem. (Utóbbi véleményt később a neorealista filmrendezők vallották, a pátoszt, a szépelgést, és a mű-romantikát utasítva el.) A legnagyobb hatású olasz művészeti mozgalom mai szemmel is a futurizmus: a képzőművészetben nagy és új fejezet, a költészetben talán kevesebb maradandó értékkel.

Kassák Lajos
A futurizmus és az egész modernizmus egyik meghatározó alakja Marinetti volt. Kassák Lajos már 1916-18-ban kapcsolatba lépett vele, MA című folyóiratában több írását közölte. Marinetti és a legtöbb olasz futurista hamar a nacionalizmus, a háborús eszme, majd Mussolini bódulatába zuhant, ezeket a nézeteket viszont Kassák elejétől fogva élesen ellenezte. Valóság, vagy irodalmi legenda, hogy amikor a húszas években Kassák és Marinetti Bécsben személyesen találkoztak, majdnem verekedésbe torkollt ez a találkozás...

Most egy évekkel ezelőtti Litera-cikkre bukkantam, ITT olvasható. Az akkori budapesti könyvfesztivál fő vendége Olaszország volt, és ezt üdvözlendő Szkárosi Endre közölte a gondolat- és adatgazdag tanulmányt. Főleg a legmaibb, élő olasz írókra hívja fel a figyelmet, ezért a modern elődöket épp csak áttekinti. Még a legnagyobb, Luigi Pirandello sem kap hosszú bekezdéseket (talán nem baj, hiszen szerencsére hosszú ideje a legismertebb olasz szerző nálunk is).
Massimo Bontempelli és Luigi Pirandello
Massimo Bontempelli jelentőségét sem nagyon méltatja Szkárosi, pedig - mint a legelején mondtam - ő méltatlanul szorult ki nálunk az olasz irodalom kedveltjei közül. Mennyire "modernista", mennyire "avantgarde"? Utóbbi semmiképpen. A hagyományos realizmushoz sincs semmi köze, hacsak nem annak lírai-lebegő-játékos változatához. Érdekes, hogy bár egyértelműen művészi rokonának (utódjának?) tekinthető a nálunk nagyon népszerű és olvasott Italo Calvino (Pirandello óta az első számú olasz író az egész világon, helyét még Umberto Eco sem veszélyezteti) - ez a rokonság mégsem köztudott, legfeljebb csak az irodalomtörténetben, és a könyvkiadók sem "építenek hidat" a két életmű közé.

Új kiadások nélkül nehezebb, de érdemes: olvasók, építsük fel ezt hidat mi magunk. Massimo Bontempelli. Íme, egy részlet a "Világszép asszony, Adria" elejéről, ITT olvasható.

A képzelet, a felnőtt mese, és az irodalom sok játékos meglepetése vár majd a hídon...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése