Írta: Bikassygergel
Idén 150 éve született az egyik legnagyobb és legújítóbb olasz író, Luigi Pirandello, és a halálának is van (nem kerek) évfordulója december közepén - mégis megfeledkeztünk róla a blogban. Ezt úgy lehet csak jóvátenni, hogy elkésve is írunk Pirandellóról. Most még csak bevezetőt.
 |
| Luigi Pirandello (1867-1936) |
Nemsokára egészen személyes emlékeimet elevenítem fel vele kapcsolatban. Az első annyi, hogy a gimnázium díszelőadásán egy darabjának magyarországi ősbemutatóját kreálta a színjátszókörünk (melyben később ismertté vált színészek-rendezők is játszottak. Ellenőriztem később valóban magyar ősbemutató volt.A második egyetemi éveimre esett: jelen lehettem a IV. Henrik nagyon várt vígszínházi nyilvános főpróbáján, mely a kellős közepén Latinovits veszélyes nyílt színi balesete miatt félbeszakadt. A harmadik, a legszemélyesebb és talán legérdekesebb esetem (hét éve) már Rómában történt: na, épp erről most még nem szólok.
Szólok inkább arról, hogy bár a húszas években Karinthy fordította a Hat szerep keres egy szerzőt, majd 1926-ban a Pirandello Színház magyar vendégszereplése jótékony kulturális izgalmat keltett, (Kosztolányi több cikket is írt a társulatról és előadásairól), hogy a negyvenes években a Várkonyi-féle IV. Henriket is dicsérte a kritika, tapsolta a néző, majd nemrég a Katona két kevésbé ismert darabját is sikerre vitte - valahogy csak félig van itthon Magyarországon. Még kevésbé Pirandello, a regényíró és novellista. Korai - és máig legsikeresebb - regénye, a Mattia Pascal két élete két fordításban is megjelent magyarul. Olvasói is akadtak nem kevesen: sok mindenben hivatkozási alap is lehetne, de manapság már nem az. A novellista Pirandello viszont alig ismert nálunk, holott nem kevés novellája megjelent (szétszórva) magyar kiadásban. Tíz évvel ezelőtt azután a Noran Kiadó jelentette meg (a bejegyzésem címében említett) Az álom valósága című gazdag és jó válogatású, eddigi legnagyobb magyar Pirandello-novelláskötetet. Egyik felkészült méltatója elmélkedik arról (talán a Holmiban), hogy nyilvánvaló jelentékenysége ellenére - miért nincs erősebb, "átható" hatása novelláinak.
Filmek, filmek. Pirandellót a kezdetektől érdekelte a mozgókép. "Forog a film" című műve eredeti szemszögből vizsgálja mozgó kép ellentmondásos valóság-tükrözését: ma is írnak róla szakdolgozatokat (de tudós monográfiát is) Itáliában. A Mattia Pascal-t háromszor vitték filmre, egyik sem érdektelen. Más könyveit is. Számomra - bár Bellocchio néhány Pirandello-adaptációját sem tartom tehetségtelennek - a legjobbnak a Taviani fivérek Káosz-át, majd a második Káosz-t érzem igazi remeklésnek. A toszkán születésű Taviani-testvérek mintha a legmélyebben éreznék a szicíliai Pirandello-figurákat, sőt magát a szicíliai Pirandellót, aki első verseit és novelláit szicíliai nyelven írta - de német egyetemen végzett, majd később élete nagy részét Rómában töltötte, és az olasz nyelv mestere lett.
Nobel-díjat 1934-ben kapott. Két évvel később Rómában halt meg. Házából emlékmúzeum lett, de 2010-ben épp renoválták. Ott, és akkor történt velem egy furcsa eset, melyről - mint már ígértem - nemsokára írok majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése