Írta: BikassyGergely
Hadd írjuk most magyarul a mítoszi költő nevét. 1947 végétől majdnem fél évet Rómában, a Magyar Intézet vendégeként töltött az új magyar irodalom néhány fiatal tehetsége. Sőt: egyértelműen legtehetségesebbek, Weöres Sándor és Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes, meg még jó néhányan. Bár Rómában januárra metsző hideg lett, és bár a "magyar házban" nem fűtöttek (igaz, a római kávézókban sem) - leírhatatlanul nagy ajándék volt ez a pár hónap.
Huszonöt éve jelent meg először, az Orpheus című negyedéves folyóirat 1994 nyári számában Lengyel Balázs visszaemlékezése. (Azóta többször is, majd Két Róma címen végül könyv alakban).
Szívesen olvastam most újra, talán harmadszor... Anekdoták és mély költői portrék fonódnak itt össze. Weöres Sándor egyéniségének és tehetségének színeit kevesen hozzák közelebb az olvasóhoz. Pilinszky figurája szintén a nagy tehetségek nagy fényeivel-árnyaival gomolyodik elő. Zaklató passzusok elevenítik fel.
Az emlékezés főalakja Lengyel Balázs felesége, Nemes Nagy Ágnes. A személyesség erős pecsétje hitelesíti a szöveget. Az írás születésekor Nemes Nagy csak néhány éve halt meg. Lengyel Balázs már hosszú ideje második házasságban élt, de életének élménye továbbra is ő maradt. Egész közös életük felelevenedik. A "Két Róma" nemcsak a téli-tavaszi hosszú ösztöndíjat láttatja, hanem időugrásokkal kitér régi és későbbi időszakokra is. Ha valaki majd nagy elemző életrajzi könyvet szán Nemes Nagy Ágnesnek, ez az emlékezés lesz benne a legfontosabb, a pótolhatatlan tanúvallomás. Irodalomtörténet és emberi portré egyszerre. De nemcsak az: az írás függelékeként a költőnő néhány halála elkőtt írt kiadatlan töredéke is olvasható: döbbenetesek.
Az írás harmadik harmadában egy későbbi, nyolcvanas évek-végi római útjáról is beszámol Lengyel Balázs. Szomorúan: az egykori "kis Róma" úgy megváltozott (a Magyar Intézet épülete is), hogy alig ismert rá. Ez a "második számú" Róma elvette a régi élmények varázsát. Az író tanácstalan: nem igazán magyarázható, miért és hogyan történt.
Az olvasó még tanácstalanabb: legjobb (lenne) saját utazásainkkal, sőt - kicsit patetikusan - saját életünkkel szembesíteni a Róma-varázst és Róma-csalódást...
Az akadémia igazgatója ekkor Kardos Tibor volt. Az ő emlékezete szerint neki volt köszönhető, hogy költők voltak a Via Giulia no. 1 lakói. Neki is ez az időszak volt a nagy élménye.
VálaszTörlés