Zene a filmművészetben

Írta: BikassyGergel


Hat-hét éve épp ilyenkor rendezett  valamilyen zeneművészeti szervezet a Budapesti Francia Intézet közreműködésével a fenti címen két napos konferenciát. (A blogban írtunk róla ITT)
Hiába mondtam a tudós (bár nem zenetudós) dr. Beke László felkérésére, hogy az én filmművészetemben (amit én annak tartok és érzek), nincs nagy szerepe a zenének. Beke talán ilyet el sem tudott képzelni, mindenesetre tovább erősködött (tudósibb szóval "inzisztált"), hogy mindenképp részt kell vennem ezen az ülésszakon. Kijelentette: ott elmondhatom akár azt a véleményemet, hogy a filmművészettől (legalábbis szerintem) idegen a kísérőzene. Azzal is biztatott, hogy a tanácskozás anyaga majd írásban is megjelenik, sőt a "honorárium" szó is felcsendült baráti biztatásában. Ezt már azért sem vettem figyelembe, mert évekig írt könyveim nagy részére sem kaptam honoráriumot. Tisztes honoráriumot a Filmvilág folyóirattól szoktam kapni.

Joseph Kosma

A Francia Intézet nagyterme negyedrészt, vagy talán félig megtelt. A konferencia tulajdonképp Joseph Kosma (Kozma József) emlékére szerveződött, ez nekem is tetszett, becsülöm Joseph Kosmát - felléptem és előadtam tehát nézeteimet. A nagyrészt fiatal és középkorú zenetörténészek és zeneesztéták némi érdeklődéssel fogadták, hogy számomra a kísérőzene ellentétes a film lényegével (vagy legalábbis az én filmművészeti eszményemmel). Valóban: az ideálisan szép, és nekem jó zenekíséret a némafilm idejében létezett, amikor is a mozikban, ott a vászon alatt egyetlen zongorista kísérte a mozgóképeket. Ritkán, nagy világpremierekre önálló zenét szereztek és mutattak be, egyszer egy fesztiválon meghallgattam egy efféle rekonstruált "nagy" mozizenét, végtelenül nem tetszett...

A tudós dr. Beke László érezhetően elégedetlenül hallgatta szavaimat, szemmel láthatóan rosszallta mondókámat (mintha előzőleg nem is beszéltünk volna). Szerencsére Kosma egyik rövid kísérőzenéje csillapította tudósi haragját. Videokazettáról Renoir Állat az emberben (La bete humaine) című remekművének első negyedóráját játszottam be, nagy vászonra kivetítve. Ez erősen dokumentumjellegű, a Párizs-Le Havre vonatút képi remeklése, mindenfajta zene nélkül, csak a kerekek kopognak-dübörögnek-zörögnek, meg a mozdony füttyei adnak prózaritmust. Amikor aztán e negyedóra legvégén a vonat befut az állomásra, valóban belép a kísérőzene, úgy három percre, s még én sem mondhatom, hogy felesleges. (A filmben van egy nagyszerű, hosszú vasutasbáli képsor, ott szól a keze, de nem az a bizonyos "kísérő", hanem a valóságos vasutasbál helyi muzsikája. Nagyszerű, talán ezt is Kosma szerezte, de a szerepe más - ezért kiváló.)

Jean Renoir: Állat az emberben (A képen: Jean Gabin)

Elmondtam, hogy néhány nagy, a filmművészetet meghatározó rendező nem alkalmaz kísérőzenét: ilyen Robert Bresson, és ilyen a talán tőle inspirálódott Jancsó Miklós: mindkettejük "modern-klasszikus" remekeiben csak zajok vannak, szekér- vagy rácszörgés, lábdobogás, üvöltés, sivító szél, de nem a fim fölé illusztratív célból komponált kísérőzene. Bresson egyik remekművében mégis van: Mozart-részletek. Igen...

Robert Bresson: Vétlen Baltazár

Mondanom sem kell, semmiféle füzet vagy album nem jelent meg erről az ülésszakról később. (Egyébként volt egy kiváló előadás, és ismeretlen táncművészeti némafilm, valóban izgalmas és okosító.) - Mindez azért jutott most eszembe, mert találomra tévécsatornákat kattintgatva Bergman Persona-jára bukkantam, és szájtátva néztem bele tizenöt-húsz percre: annak idején többször is láttam, de már nagyon rég. Sőt, azért nem néztem most tovább, mert valami irtózatos, szinte kegyetlen feszültség áradt belőle: ilyesmire jobb kicsit előre hangolódni. Mint általában a remekművekre... A két főszereplő egy különösen erős jelenetét láttam, a némaság, a gesztusok, az elfojtások és kiabálások nézőt is megkínzó szcénáját. Ezt rövid, homályolt álomjelenet előzte meg, néhány taktus zenével. Mondanom sem kell, ezenkívül semmiféle kísérőzene nem volt.

Ingmar Bergman: Persona (A képen: Bibi Andersson és Liv Ullmann)

Kapcsolódó írások:

Filmzene - és akiknek nem kell

"Hulló falevél" (Les feuilles mortes...)

A vétlen Baltazár...