"Arirang".
Hétfőn kora este százan énekelték a híres koreai népdalt a Margit hídon. Sajnálom, hogy nem jutottam el a hídra. Az Arirang nekem gyerekkori emlék, koreai osztálytársaim voltak a Marczibányi téri általános iskolában: tőlük gyakran hallottam. Nagyon szép, lassú dallama van. Megható volt a népdalos megemlékezés, még kézzel írt kottákat is osztogattak a dalt nem ismerő összegyűlteknek.
Amennyire tudom, nincs még egy ilyen kultikussá vált népdal a nagyvilágban. Félhivatalos himnusz is: egy régebbi olimpián Észak- és Dél-Korea közös csapata ennek hangjaira vonult. Most a különböző nyelvű wikipédiákon böngészem a dal történetét: több, mint ötszáz (!) éves. A japán megszállás elleni tiltakozásokkor gyakran felhangzott.
Elég régen - ötvenöt éve is van már - hogy koreai osztálytársaimról (is) szóló némileg kamaszos kisregényem bizonyos helyi feltűnést keltve megjelent az ELTE Bölcsészkarának akkor alapított irodalmi folyóiratában (Tiszta Szívvel - szerkesztette Asperján György, Bella István és Szabó B. István). A "helyi érdeklődés" aztán gyorsan szélesebb lett, ugyanis a Szabad Európa Rádió ismertette a kiadványt. Erre az V. kerületi pártbizottság bevonatta a meglevő példányokat...
Sokkal-sokkal később, már a kétezres években az ELTE Koreai tanszékének vezetője, Csoma Mózes (azóta szöuli nagykövet) egyik könyvében több passzust is idézett fiatalkori kisregényemből, és meghívott egy érdekes konferenciára (Koreaiak Magyarországon 1956-ban). Ott nem tudtam megkérdezni tőle, hogy rokona-e talán gimnáziumi osztályfőnökömnek, Csoma Gyulának. Osztályfőnököm erdélyi származású volt, és Erdélyben máig is gyakoriak a bibliai nevek: Csoma Mózes az ő fia, vagy unokaöccse is lehet...
... Ilyen emlékeim idéződtek fel a Margit hídi éneklés képei és hangjait látva. "Ariraang, Ariraang, Ararijjo..." Állítólag a dallamnak és szövegnek több száz változata van. Az egyik biztosan az enyém...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése