Nicolas, sancte

Írta: Inkabringa


A tél beköszönte, a sötét, kopár fagyosság ellen az emberek mindenféle lelket melengető, fényt hozó praktikákat találtak ki. A decemberi mély sötétséget csak úgy lehet kibírni, hogy egyik ünnep a másikat éri. Az első lépcsőfok a sötét elleni vigaszhoz a Mikulás napja. Fárasztó, „púp a hátra” konzumünnep lehet ez is, ha valaki van oly botor, hogy azzá teszi, de kár a bóvlibörzébe elmerülni, mert a Mikulásnak csodája van még mindig.

Talán a leghosszabb ideje és legszélesebb körben tisztelt keresztény szent az a Miklós, aki Myra (a mai Törökország területén létezett) egykori püspökeként bejárta a Szentföldet, majd eljutott Bariba, Olaszországba. Ünnepelték és tömlöcbe vetették: a szentté váláshoz erre is szükség van. Csodatévő Miklósnak is nevezik, mert nemcsak a keresztény legendárium őrzi híres csodacselekedeteit, hanem még a 20. század is adott hozzá újakat, sőt, talán most is tulajdonítanak neki csodákat. Katolikusok, ortodoxok is egyik legfőbb szentjükként tisztelik.

Jánosréti oltár részlete (Magyar Nemzeti Galéria)

Miklós püspök, a hozzám hasonlóan vallástól nem érintetteknek is szimpatikus. Az önzetlen, érdek nélküli és viszonzást nem váró segítség mintapéldája. Úgy tűnik, hétköznapi viseletre manapság ez a hozzáállás nem praktikus, legalábbis erről igyekeznek meggyőzni bármerre nézek, de mint mentális-morális haute couture mindig mérce lesz. Miklós segített a hajósoknak, a kereskedőknek, a sörfőzőknek, a diákoknak, a gyerekeknek, a nélkülözőknek, megbocsátott a bűneiket megbánó tolvajoknak és felsorolni sem lehet, hogy az emberek milyen változatos csoportjai találták meg benne védőszentjüket.

A művészetek mindig is szeretetteljes figyelemmel fordultak Miklós püspök felé. Mesés csodatételei kifogyhatatlan témát adtak.

Személyes emlékem, ahogy a gyermekkor csodás Mikulás-élményei után huszonévesen, már felnőttként, rácsodálkoztam Szent Miklósra Rómában. A San Saba templom falán látható az a 11. vagy 12. századi freskó, ami Miklós egyik híres cselekedetét őrzi. Egy szegény ember három eladósorban levő lányát nem tudja férjhez adni hozomány hiányában. Anélkül sorsuk a prostitúció, de legalábbis ekként tartotta volna számon őket a társadalmi ítélethozatal. Miklós az éj leple alatt arannyal telt erszényeket dobott be házuk ablakán, megmentve így a jobb sorsra érdemes lányokat a megvetéstől. A történetet már ismertem, tetszett is, mert nem transzcendens csoda volt benne, amiben az isteni mindenhatóságot kell csodálnom és félnem, hanem egy empatikus, a másik emberre figyelő gesztus, a társadalmi korlátoltságokon való elegáns átnézés. Sokan megfestették ezt a történetet, többek között Masaccio és Fra Angelico is. Az egyébként is lenyűgöző San Saba templomban a sok száz éves freskóval szemben állva hirtelen rádöbbenéssel megértettem, miért Rómában vált ilyen eredeti hangú filmrendezővé Fellini.

San Saba (Róma)

Az ortodox egyházban is hatalmas tisztelete van mindmáig Szent Miklósnak. Még a legbrutálisabb sztálini időkben sem tudták és merték teljesen eltörölni a tiszteletét. Ismert az a történet, mely szerint a Kreml egyik tornyát kívülről díszítő Szent Miklós freskót Sztálin szigorú utasítására örökre el kellett tüntetni. Az építőmunkások azonban életüket is kockáztatva elfedték és lefestették, de nem semmisítették meg a freskót. Szent Miklóst, az elesettek, a nélkülözők, a bajban levők segítőjét, a hierarchia és érdek nélküli emberi egymás felé fordulás hírnökét még a féktelen kegyetlenségű Sztálin ellenében sem voltak hajlandók bántani. Később a freskót rekonstruálták és felújították. Bárcsak a Miklós püspök által hirdetett eszméket lehetne ilyen romolhatatlan technikákkal megőrizni és továbbvinni.

Szent Miklós freskó a Kreml egyik tornyán (Moszkva)

Albániában az iszlám vallás térhódítása idején is tartotta magát a Miklóshoz kötődő népi hagyomány. Az iszlám belátta a keresztény szenthez ragaszkodást, a keresztény egyház pedig eltűrte, hogy a szentje ünneplésébe számos kereszténység előtti hagyomány vegyült. Miklósnak fényt hozó szerepe van, égő gyertyát tesznek az ajtóba, hogy a viszályt és gonoszt elűzzék, az ajtót pedig nem zárják be, hogy a szent szabadon bemehessen. Miklós ünnepe a család békés együttlétének, a közös lakomáknak az ideje, amikor mindenki kap egy szeletet a kenyérből, ami az összetartozást jelképezi.

Szent Miklóst ábrázoló 14. századi ikon (National Museum of Mediavel Art, Albánia)

Szent Miklós jól állja az idők próbáját. Olyan emberarcú szent, aki nem a földön túli elragadtatottságért vállalt mártíriumnak, hanem a segítőkész egymás felé fordulásnak, az emberek közötti együttműködésnek a példája. Talán nem véletlen, ahogy Koppenhágában egy Szent Miklósról elnevezett 12. században épült templom változott és alakult az idők folyamán, és mindig az emberek találkozásának helyszíne maradt. Az épület megélt római, gótikus és reneszánsz korszakokat, leégett, lerombolták, volt húspiac és múzeum. Most a kortárs művészetek megbecsült lakhelye.

Nikolaj Kunsthal (Koppenhága)

Szereti a zene is Szent Miklóst. Csodás katolikus és ortodox egyházi himnuszok sora bizonyítja ezt. Misét írt hozzá Haydn és Muszorgszkij. Benjamin Britten Szent Miklós kantátáját 1948-ban, az akkor induló Aldeburgh Fesztivál nyitányaként mutatták be. Britten úgy komponálta meg kórusra, húros hangszerekre, ütősökre és zongorára írt művét, hogy némi variációval akár amatőrök is előadhatják, énekelhetik, zenélhetik. Benjamin Britten a saját szakmájának keretein belül tökéletesen követte és megvalósította Miklós püspök embertől emberig érő empatikus és válogatás nélküli mások felé fordulását. Ha úgy vesszük, ez a kantátája egy Mikulás-ajándék a zenét hallgatni és művelni is szeretőknek.

A Miklós püspökhöz fűződő hagyományok közül világszerte legismertebb a gyerekek megajándékozása, és gyakorlatilag korra való tekintet nélkül az örömteli ínyencségek szeretetteljes közösségben elfogyasztott lakomája. Sok évszázados hagyomány ez, és ha nem rontja el az emberi gyarlóság, a téli sötétség elleni ellenszer maradhat további évszázadokra is.

Jan Steen: Het Sint Nicolaasfeest (Rijskmuseum, Amszterdam)

Badar dolog megmosolyogni azt, hogy a gyerekek Mikulás-maskarába öltözött nyugdíjas portás bácsikat bámulnak csodálva. Ott és akkor őszinte kapcsolat ez mindkét fél részéről. Főként azért badar dolog ezt lesajnálni, mert épp a felnőttek azok, akik képesek akár kevély, buta, önző és arrogáns érdekeket is odaadó lelkesedéssel szolgálni. A gyerekeknek még több eszük van, ők a Mikulást csodálják. Vigyázat, mert ez nem csalás, itt tényleg varázslat történik. Csak a szemüket figyeljük.