Írta: bikassygergel
Én még jóval a menekültáradat előtt jártam Pireuszban. Olykor a tengeri városokban uszodát építenek a parton, szelíd és tiszta, sohasem dühös folyóvízzel. Pireuszi Tengeri Uszoda, így neveztem el. Kisebb öböl partján áll, fölötte domb, onnan talán be is lehet nézni: csak részben látszik a belseje: békés, ódon hangulat, kabinsorok részlete, a kis medence, lassú úszók, még lassabb üldögélők. Festmény volna? Nagyon tetszett.
Én még jóval a menekültáradat előtt jártam Pireuszban. Olykor a tengeri városokban uszodát építenek a parton, szelíd és tiszta, sohasem dühös folyóvízzel. Pireuszi Tengeri Uszoda, így neveztem el. Kisebb öböl partján áll, fölötte domb, onnan talán be is lehet nézni: csak részben látszik a belseje: békés, ódon hangulat, kabinsorok részlete, a kis medence, lassú úszók, még lassabb üldögélők. Festmény volna? Nagyon tetszett.
A kikötőt azért jobban megbámultam. Óriási komphajók melankóliája napnyugtakor vagy hajnalban. A hajók mindig napnyugtakor, vagy hajnalban indulnak, ezért a melankólia. A híres IX-es kikötő. Sokáig elnéztem, ahogy indultak a hajók távoli kikötőkbe: november eleje volt, még meleg… és nyelvlógató, loncsos kutyák, hajléktalanok és koldusok.
A nagy hajók Kréta szigetére indulnak, majdnem egy napos út. Onnan talán még Egyiptomba is!
Aztán visszamentem ahhoz az öbölhöz, hogy körbejárjam a kis csendes uszodát. Félig lehet csak körbejárni, mert hátul magas sziklafal a határa, és a tenger, a kikötő felől egyáltalán nem látható a belseje: magas párkánnyal elkerített épület. Fönt mintha lapos teteje volna, homokkal beszórva egyik sarkában valami díszkémény-féle. Vagy igazi?
Alkonyat után végre halkan beléptem a tengeri uszodába, reméltem, van gyógyfürdője is, káddal, forró iszappakolással, felkészülés a másnapi úthoz Kréta szigetére. Azt mondják, háborogni fog a tenger…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése