Változott-e a világ? – 1. rész

Írta: Inkabringa


A 21. század csudálatossága a virtuális közösségek létrejötte. A közösségi oldalaknak se szeri-se száma. Lehet ismerkedni, barátkozni, csevegni, képeket, videókat megosztani. Facebook, Instagram, Twitter, WhatsApp, Youtube, LinkedIn, Skype – csak épphogy belekezdtem a hosszú sorba. Mára elmondhatjuk, hogy nincs olyan földrész, amelyik ne lenne teletűzdelve a közösségi média lehetőségeivel. Kutatják, vizsgálják is sokféleképpen.

A University College London kezdeményezésére kulturális antropológusok egy csoportja azt vizsgálta, miként viszonyulnak egymáshoz az emberek a digitális technológia révén. Avagy változott-e a világ a közösségi oldalak megjelenésével?

A kutatás a Föld kilenc pontján folyt párhuzamosan, 15 hónapon keresztül. Kérdőívvel, interjúkkal, természetesen a résztvevő megfigyelés antropológusi hozzáállásával. Kutatási eredményeiket egy honlapon adták közre (Why We Post) és idén könyvben is megjelentették (ITT elolvasható).

Észak-Amerikát szándékoltan hagyták ki, mert erősen felülreprezentált az efféle kutatásokban. Más területek kapacitás és lehetőségek híján maradtak ki, közöttük sajnos két nagyon izgalmas földrajzi hely is: Afrika és a Közel-Kelet. E fölött a kutatók is sajnálkoztak, de tervezik a folytatást. (Addig is egy cikk arról, mire használják a közösségi oldalakat az iráni fiatalok.)

Ám kutatási terepként is érdekes és kellőképpen eltérő kultúrájú földrajzi helyeket választottak: Kína, Törökország, Olaszország, Brazília, Trinidad, India, Anglia, Chile. Kínában két helyszín is volt, egy vidéki és egy iparosodott gyárvárosi terep, teljesen más arcot mutatnak.

A közösségi média a 21. század nagy információs robbanása. Egyelőre nehezen kibogozható mivé válik. A közösségi oldalak egyrészt a személyes önreprezentáció eszközei, ahol mindenki felépítheti saját ouvre-jét, fotókkal, kiterjedt ismerősi hálózattal, a közösség által biztosított személyes reputációval. Ugyanakkor a „ki nem lógás” terepe is. Mit szólnak hozzá a Facebook-csoportjaik és a Facebook-csoportjaikat ellenőrző munkáltatóik? Hallgatólagosan elfogadott erős kontroll alatt tartják egymást a felhasználók. Nem beszélve az olyan országokról, ahol a kormányzati hatalom is ellenőrzi a közösségi oldalakon megnyilvánulókat.

A kutatók tapasztalata szerint az összes kutatott területen a közösségi oldalak egyre konzervatívabbak. Ennek fő okát abban látják, hogy elsősorban az egyéni aspirációk és a pozícióerősítés terepei. A felhasználók legfőbb célja, hogy jó benyomást tegyenek másokra. A legideálisabb, és a legtöbbek által elfogadható képet akarják magukról mutatni, és folyamatosan ellenőrzik, hogy épp mi számít annak. Erving Goffman elmélete az online világban is helytálló: az egyén egy konstrukció, aki szerepet játszik, hogy a nyilvánosság előtt meghatározza és elfogadtassa önmagát.

A közösségi oldalak száma szinte végtelennek mondható. A legnagyobb a Facebook 1,25 milliárd felhasználóval. A világ számos pontján szinonimája az internetnek. Kínában nem tudott betörni, ami fájhat, mert egy 1,4 milliárd lakosú ország nagy piacot jelent, és a közösségi média a nagy számokról szól. Kínában a 1999 óta létező QQ a vezető platformja a közösségi hálózatoknak. Egyre népszerűbb világszerte a 2011 óta működő WeChat (600 millió felhasználóval), vagy a 2009 óta működő WhatsApp (800 millió felhasználóval). A közösségi oldalak üzemeltetőinek a gyors expanzió a fő célja. A közösségi médiában a sokaságnak van a legnagyobb vonzereje. Sokan vagyunk ugyanott; ott vagyok, ahol a többiek is sokan; oda tartozom, ahová sokan mások is.

A közösségi oldalakat főként fiatalok használják, de növekszik az idősebb korosztály számaránya is. Jellemzően Európában a legnagyobb az idős felhasználók aránya. Összességében a kutatási terepeken a vizsgált közösségek 73%-a 29 év alatti. Általában több (sőt számos) közösségi oldalt használnak szimultán, mindegyiknek van valami preferált karaktere. Az egyik az önreklámozás helye, a másik a családdal való kapcsolattartás helye, a harmadik a személyes üzenetek terepe és így tovább. Például a Twittert az idősebbek információszerzésre használják, a fiatalok ugratásra, viccelődésre. Dél-Indiában a családon belüli bizalmas kapcsolattartás eszköze a WhatsApp, a Facebook viszont a családi boldogság reprezentációjának terepe. Így aztán egy igazi önmegvalósító irodaként működhet bárki okostelefonja, ha pozicionálni akarja magát a világhálón.

Egy csillagász mondta egyszer, hogy a törvényszerű faktumok a biológiáig vannak jelen a tudományokban. Aztán a sejtek osztódásával egyre inkább a követhetetlen zűrzavar tartományába lépünk, amelyben a legzavarosabbak a soksejtű emberi lények egymással való kapcsolatai. A közösségi oldalakat, mint a globalizáció 21. századi fő példáit szokták emlegetni, de mint mindenben, itt is a lokális variációk tömkelegét találjuk. A kultúrák sokszínűek és variábilisak. Lehet, hogy ugyanazt a hálózatot használják a világ különféle pontjain, de alkalmazásának módozatai lokális színekkel átszőttek. Ha belegebedünk sem tudunk egyformák lenni. Ez a legfőbb erényünk, miközben a legfőbb konfliktusforrásunk is.

Bizalom: ismerős ismeretlenek

A közösségi oldalak használata és a beléjük vetett bizalom régiónként változó. Az olaszok inkább bizalmatlanok, ismeretlenekkel nem szívesen lépnek kapcsolatba, de Olaszországban mindmáig rendkívül erős a családi kötelék. Ennek szöges ellentéte a Kína iparosodott területein élő gyári munkások helyzete. A munkásszállókon 6-8 vadidegen ember él egy szobában, a napjaikat munka, evés, alvás tölti ki. Egyetlen percre sem lehetnek egyedül, a szomszéd szobákból kopogtatás nélkül lépnek be az ajtón. Privát szférát, személyességet csak a közösségi oldalak visznek az életükbe. A távol lévő családtagjaikkal rokonokról, pénzről, helyi pletykákról beszélgetnek telefonon. A gondolataikat, érzéseiket az online térben tudják/merik elmondani – többnyire ismeretleneknek. Bármilyen furcsa, de Kína iparosodott gyárvárosaiban a személyes, intim kapcsolatok terepe nem az offline, hanem az online tér. Ugyanakkor a vidéki Kínában a közösségi oldalak a hagyományos családi boldogság reprezentatív kinyilvánításának terepei. Azonban itt is egyre nő az anonim profilok száma, az egyének így próbálnak menekülni a szabad kapcsolatteremtésnek szigorú határokat szabó hagyományoktól. Kínában az állam korlátozza, és felügyeli a közösségi oldalak használatát, de ugyanígy korlátozó a tradicionális családi ellenőrzés is. Ez Törökországra is jellemző: erős kormányzati és tradicionális családi kontroll.

Brazíliában és Trinidadban a hűtlenkedés és az egymás utáni kémkedés terepe a közösségi média. Vannak kevésbé ártalmas és nagyon brutális megnyilvánulásai. Trinidadban is elterjedt a fiatalok között a „bosszúpornó”, amikor az őket elhagyó párjukról erotikus házivideót vagy meztelen fotókat posztolnak közösségi oldalakra, amit a felhasználók természetesen azonnal ezer irányban megosztanak. Mindezt gyakran teljes név és cím megadásával teszik, komoly alázásnak kitéve egykori kedvesüket. Angliában népszerű a Tinder használata, ahol alkalmi kapcsolatokat keresnek ismeretlenekkel. Chilében ellenben inkább a „barát barátja” típusú személyes kapcsolatok hálózatára bízzák az ismerkedést. Dél-Indiában is gyakori a flörtölés a közösségi oldalakon, de ez ritkán válik offline kapcsolattá. Inkább a középosztálybeli, jellemzően IT-szektorban dolgozókra jellemző. Ebben jelentős szerepe van a nők mozgásterének korlátozásának is.

Fotó: Eduardo Diaz Bourgeot

 „Mémek háborúja”

Mostanra a vizuális üzenetek (fotók, mémek) kizárólagos előnyben vannak a közösségi oldalakon. A legfőbb téma a humor és a szórakozás. A mémek között vannak bárgyúak és otrombák is, de alapvetően a szellemes kreativitás forrásai. Sokan a 21. század népművészetének tartják. A másik nagy terület a fotók és szelfik. A felhasználók hangulatukról, örömeikről, felháborodásukról is szelfikben tájékoztatják az ismerőseiket. Hatalmas aktivitást generál ez a virtuális közösségi térben, naponta 750 millió fotó kering az online világban. Specifikus különbségek itt is adódnak. A vidéki Kínában megosztanak ugyan vicces mémeket, szelfit viszont nem. Chilében a személyes fotókat csak belépőkóddal rendelkező ismerősök láthatják. Trinidadban napjában többször posztolnak magukról fotókat, szelfiket, vallásos, romantikus, humoros idézeteket. A vizualitás elsöprő jelenléte miatt az Instagram és Snapchat népszerűsége is megnőtt.

Brazíliában és Indiában, ahol még jelenlevő probléma az analfabetizmus és nagy az alacsony képzettségűek aránya, a fotókat és humoros mémeket lájkolják, időnként egyszerű betűsorokkal kommentelik: „kkkkk” vagy „lol”. Olaszországban és Angliában jóval magasabb az iskolai képzettség szintje, de mégis a mémek és fotók uralják az oldalakat. Az olaszoknál a mémek gyakran politikai véleményt fejeznek ki, természetesen humorba csomagolva. Szavakkal leírva megszegnék a közösségi hálózat apolitikus, örömelvű társadalmi normáit, a mémekkel retorziók nélkül (pl. lájk-megvonás) kifejezhetik véleményüket. A humor mellett az internet moralitását is a mémek hordozzák, általános emberi, erkölcsi értékrendet képviselnek. Hihetetlenül népszerűek, nem győzik megosztani.

Online játék

Külön világ az online játékok terepe. Nagyon sokan használják szórakozásra és nem kevesen pénzszerzésre is. Az iparosodott Kínában a gyári munkásoknak tulajdonképp az online játékok jelentik az egyetlen kikapcsolódást. A játék révén szereznek online barátokat, erre a valóságos életükben szinte semmilyen lehetőségük nincs. Nagy ellenpélda Olaszország, ahol a családi kötelékek a mai napig rendkívül erősek és megtartóak. Így az olaszok a PlayStation jellegű videójátékokat részesítik előnyben, amit a család vagy barátok közösen tudnak játszani. Az ismeretlenekkel folytatott online játékok nem túl népszerűek.

Privát szféra

A privát szféra is különféleképpen érvényesül az egyes kutatási terepeken. Dél-Indiában például a házaspárok gyakran közös kóddal használják a közösségi oldalakat. Chilében az egész kiterjedt család (unokatestvérektől a nagypapáig) használja ugyanazt a számítógépet, így a privát szféra terepe kizárólag a mobiltelefon lehet. A vidéki Kínában az online játékokban való folyamatos részvétel miatt a fiatalok megadják kódjukat barátaiknak. Az anonimitás valamennyi kutatási terepen megjelent. Vagy azért, hogy a szülői, házastársi felügyelet, vagy azért, hogy a kormányzati szamuklálás elől elbújjanak. Kínában a bizalom legfőbb jele, ha az online térben az ismeretlen ismerősök felfedik egymás előtt valódi személyazonosságukat.

Online és offline

A kutatás szerint mára az online tökéletesen integrálódott az offline létbe. Nem hagyják figyelmen kívül az aggodalmakat sem, hogy az online elszakít a valóságtól, az írás-olvasás kiiktatása kultúravesztéshez vezet. A kutatók is felhozzák Szókratész sokat emlegetett példáját, aki az írásbeliség megjelenésével a görög kultúra eltűntét vizionálta. Miközben Szókratész máig jelentős gondolatait az írás őrizte meg a 21. századnak. A közösségi oldalak nem egyértelműen hasznosak és nem egyértelműen károsak. Az emberek töltik meg tartalommal: tehetik hasznossá és ártalmassá is.

Problémaként merül fel az online léttel kapcsolatban a mediatív (közvetítő) technikák előtérbe kerülése. A közösségi oldalakon a többség megoszt, továbbad, lájkol, csatlakozik, és ezzel felmerül az autenticitás elvesztésének kérdése is. A felhasználók a személyes reputációjuk szempontjából fontosnak vélt emberek, csoportok gondolataihoz csatlakoznak, azokat megosztják, lájkolják. Nem a párbeszéd, hanem a reprezentáció és demonstratív valahova tartozás helyszíneivé válnak a közösségi oldalak. Ki mer itt önálló véleményt mondani? És egyáltalán elvárás-e ez ebben a közegben? Eszembe jutott a Monty Python Brian élete című filmjének egyik jelenete, ahol az egymással versengő próféták közül az egyik ezt rikoltja a köréje gyűlteknek: „Ti mind egyéniségek vagytok!” Ők visszhangozzák: „Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!” Ekkor a csoport szélén valaki félve felnyújtja a kezét: „Én nem.”

Az emberek az online térben is többféle szintű csoport hovatartozással rendelkeznek (munkahely, barátok, család stb.). Dél-Indiában fiktív rokonságok alakulnak ki a közösségi oldalakon, egyes emberekre úgy tekintenek, mint a nagybátyjukra, testvérükre. Kitágíthatják ezáltal a rokoni és kasztbéli szigorú szabályok által behatárolt kapcsolatokat. Trinidadban nagy az elvándorlás. A külföldön élő fiatalok az online alkalmazások révén napi kapcsolatban maradhatnak családjukkal, ami a családi kötelékeket még szorosabbra fűzi. Ugyanez érvényes Törökországra is, a kurdok a külföldön élő családtagjaikkal csak online térben találkozhatnak. A nyugati társadalmakban a fiatalok gyakran ugyanott élnek, mint a szüleik, de mégsem élnek együtt. Mindenki elvan a maga életterében. A fiatalok szobájukba zárkózva online tartják a kapcsolatot barátaikkal. Kínában hatalmas távolságokra élnek egymástól a családtagok. A fiatalok tapasztalata szerint az online kapcsolattartásban sokkal könnyedebb és meghittebb az idősebbek hangneme, mint a szertartásos és merev tradíciókkal behatárolt offline térben.

Érzékeny kérdése az online létnek a szerelmi kapcsolatokra gyakorolt hatás. Kínában a fiatal szerelmesek életébe teljesen belelátnak a QQ-ismerőseik. A nagy nyilvánosság előtt tesznek szerelmi vallomást, fogadalmat, kérnek bocsánatot. Ez egyesek szerint bizarr, mások szerint legalább ad valami felelősséget a szavaiknak. Ugyanakkor minden kutatási terepen konfliktusforrás a flörtölés, hűtlenség, féltékenység, egymás utáni kémkedés. Ami természetesen nem a digitáliskor találmánya. Vannak, akik az elkötelezettségtől mentes egyéjszakás kalandért szeretik az online teret, vannak, akik épp azért, mert végre kiléphetnek a szigorúan rájuk mért társadalmi elvárások alól (pl. macsó mentalitás) és udvarolhatnak, szerelmet vallhatnak, beszélgethetnek érzéseikről, gondolataikról.

Az online identitás a születési, társadalmi helyzetből eredő meghatározottságokon könnyen túllép. Ennek különösen jó terepe a Facebook. Trinidadban identitást kreálnak maguknak, a menő „gangsta”, a meseszép hercegnő, és így tovább. Az iparosodott Kínában a gyári munkások egy elképzelt fényes képet mutatnak magukról a QQ oldalain. Romantika, luxusautó, kaland stb. – ez mind megadatik nekik az online életben, és nyomokban sem felfedezhető offline életükben.

A kutatók a szelfit is az önreprezentáció eszközének tekintik, mellyel a felhasználók a legelőnyösebb képet mutathatják önmagukról. Ez persze megfelelési kényszert is magával hoz, ami stresszhez és frusztrációhoz vezethet. Az olasz fiatal lányok órákat töltenek szelfizéssel és a képek válogatásával, gondosan megtervezve, milyennek lássák őket. Nemkülönben így viselkedik édesanyáik korosztálya is, akiknek legfontosabb céljuk, hogy karban tartott, elegáns, csillogó otthonnal rendelkező, sikeres, boldog nő képét sugározzák a Facebookon. Legfőbb témáik divat, frizura, éttermek stb. A kvalifikáltabb réteg a műveltségét hangsúlyozza, minden fontos kulturális eseményen ott van, és ezt posztolja is.

Chilében naponta több szelfit is posztolnak a fiatalok, de frissen mosott autót vagy márkás sportcipőt is. Angliában a pillanatnyi hangulatukat is szelfiben mondják el (unalom, düh, öröm, vágyakozás stb.). Népszerű a „footie” műfaja is, ahol például meccset nézve az asztalra tett csíkos zoknis lábukat fotózzák le, lájk-cunamit generálva. Ezt felfoghatjuk a szelfi paródiájaként is.

A boldogság nehezen definiálható érzését is vizsgálták a kutatók. Boldogságot vagy boldogtalanságot hoznak-e a közösségi oldalak? Az iparosodott Kínában a megkérdezettek 68%-a tartotta boldogságforrásnak az online létet. Olaszországban ez csak 17%, és a többségüket egyáltalán nem befolyásolják a boldogságuk megélésében a közösségi oldalak. Apró örömöket azért ad: magasabb szintre jut a játékban, flörtök, szórakozás, kikapcsolódás terepe.

Kétféle megközelítés létezik: az egyik szerint az online antiszociálissá tesz, a másik szerint segíti az offline kapcsolatok erősödését. Segítség lehet az online, ha az offline kapcsolatok megrendülnek (pl. iparosodott Kína). Az offline térben létező szigorú tradicionális korlátozásokat (pl. nők esetében) is ellensúlyozhatja az online tér individuálisabb, emancipáltabb világa (India és Törökország).

A közösségi oldalak azonban boldogtalanságot, elégedetlenséget, depressziót is magukkal vonhatnak. Gyakori a párkapcsolati konfliktus, féltékenység, hűtlenség. Az internetes zaklatások, alázások mindennaposak az egész világon. Az emberi természet nem változik, csak szakóca helyett smartphone van a kezében. Az ember egyrészt együttérző, együttműködő, segítőkész, de gyűlölködő, bosszúszomjas, hatalmaskodó is tud lenni. Az online létben könnyen gátlástalanná válnak mások alázásában. Ugyanakkor vannak olyanok, akik az offline létben elszigeteltek, de a Facebookon kifejezetten sikeresek. Chilében a valós életüket mutatják meg a közösségi oldalakon, amit marginálisnak és unalmasnak tartanak ugyan, de humorral átitatva láttatják. Kínában és Brazíliában épp ellenkezőleg, köze nincs a valódi életükhöz a virtuális valóságuknak. S vajon az elképzelt boldogság-e az új narratíva?

A fentiek alapján úgy tűnik, a közösségi oldalak legfontosabb szerepe abban van, hogy az eddig arctalan emberek milliói is megmutathassák magukat a világnak névvel, arccal. Mindenesetre demonstrálják, hogy ezen a Földön élnek ők is, átlépni rajtuk nem lehet. 

A 2. rész témái: oktatás, reklám, munka, gender, önszerveződés, politika

Fotó: James Porto