Bike Art

Írta: Inkabringa


A tavasz a bringa ünnepe. Lehet ködben és hóban is tekerni, de a tavaszi napsugárban bringázás az igazi kezdete az évnek. Most már jöhet eső, fújhat szél, a bringa kigurult a világba. Ha írtam már, ha nem: a kerékpár az emberiség legbarátságosabb találmánya.

A kerékpár mostanra már az urbanisztika, a városi kultúra szerves része lett. Egy vidám, szertelen, felszabadító szubkultúra. A modern városi élet feszengést és kényszerhelyzeteket termel. Nehézkes, gondterhelt, görcsös, kevély. A közlekedési szabályokat nyilvánvalóan a bringásoknak is be kell tartani, de a bringa mégis a kényszeres megfelelések kötelme alóli szabadulás szimbóluma: hátat fordítunk a nagyérdemű miheztartásvégettnek, és fütyörészve elkarikázunk a másik irányba. Ezért nélkülözhetetlen az urbánus léthez. Minden tekintetben egyensúlyt visz az életünkbe. Akkor is, ha a flaszteron tekerünk, meg akkor is, ha erdei ösvényekre szökünk.

Hilary Clarq

A bicikliben van valami meghitten személyes, elvegyülő, keveredő, empatikus és kontemplatív attitűd. A függetlenség és – mit ne merjek mondani – a szabadság érzetét adja. A fizikai könnyedséggel pedig együtt jár, hogy egyéb szinteken is fesztelen önszerveződésre ad lehetőséget. A világban, és örvendetes módon Magyarországon is, egyre több helyi civil kezdeményezés kiindulópontja a kétkerekű: segítenek rászorulóknak, közösséget szerveznek, érdeket érvényesítenek. A bringának a függetlenség és a könnyen mozdulás a legfőbb védjegye.

Ez a természetes felszabadultság érthető módon a művészetre is hatással volt a kezdetektől fogva. A kerékpár egyszerű forma, ezért fantáziadús variációkra ad lehetőséget, az általa ihletett művek száma végtelen. Csak ízelítőül említek néhány példát.

Az egyik legismertebb példa talán Marcel Duchamp Biciklikerék című műve. Duchamp egy biciklikereket az asztalra tett és nézhetjük, ahogy forog. Többféle kizárólagos értelmezése van, mindenki válasszon egyet közülük, ha magától semmi nem jut eszébe. A ready-made és a kinetikus művészetnek is forrását adta, máig hatóan.

Marcel Duchamp

Duchamp kereke sokakat megihletett. Például a New Yorkban élő Ryan Humphrey, BMX-versenyzőből lett kortárs képzőművészt is. A Fast forward című installációjában a kiállítótermet padlótól a plafonig BMX-biciklikkel fedte, BMX-pálya elemei fűszerezik a teret, s előttük ott áll a Duchamp által ihletett kerék. Egy 20. század eleji formakísérletet összefűzött egy századvégi popkultúrával.

Ryan Humphrey

Érdekes kísérletre vezette a brit Nils Normant a kétkerekű. A bicikli egy komplett élettérként jelenik meg nála, ami a mobilitásának köszönhetően a civil kurázsinak is jelképe. Az általa megkreált kerékpár magában foglal egy mozgó könyvtárat (gondosan válogatott könyvekkel), napelemes fénymásolóval ellátott mobilirodát és meteorológiai állomást is. A mű címe: The Gerrard Winstanley Radical Gardening Space Reclamation Mobile Field Center and Wether Station. Installációjában a civil önrendelkezést, valamint technológiai utópiát keveri a barkácsolás kortárs művészeti irányaival szatirikus humorral. A címben szereplő Gerrard Winstanley egyébként a 17. században élt, és a The Digger mozgalomnak volt szószólója, akik a hatalmasságok által önkényesen kisajátított közösségi földterületeket visszafoglalták és megművelték, hogy élelemhez juttassák a rászorulókat.

Nils Norman

Az osztrák származású Rainer Ganahl számára a kerékpár nemcsak egy közlekedési eszköz, hanem egy más szemszög, ami a körülötte levő valóság rejtett rétegeit mutatja meg, komplex társadalmi jelentést hordoz. Például a világ különféle városaiban készít filmeket biciklizés közben (Tirana, Damaszkusz, New York, Tbiliszi).

Rainer Ghanal

Folytassuk az indiánokkal. Dylan Miner a métis indián törzs leszármazottja. A métis törzs az USA és Kanada határain élt a 19. században és határviták áldozatává vált. Dylan Miner gyakran idézett mondása szerint: „Nem mi mentünk át a határokon, hanem a határok mentek át rajtunk”. Louis Riel, a métis törzs vezetője 1885-ben, kivégzése előtt azt jósolta, hogy népe száz évre álomba merül. Száz év múlva azonban felébred, és a lelkét a művészek adják vissza. Dylan Miner kortárs művészként, tanárként és emberjogi aktivistaként is igyekszik a nagy törzsfőnök jóslatát beteljesíteni. A kerékpár Dylan Miner szemében a kolonializáció előtti szabadság jelképe. Az USA mostani határterületein élő latino fiatalokat is bevonja (ők korunk határsértői) az alkotási folyamatba. A Native Kids Ride Bikes darabjai a szabad mozgást szimbolizáló kerékpár és az indián művészeti hagyományok ötvözései.

Dylan Miner

Az USA-ban létezik egy online művészeti hálózat, mely már nemzetközivé vált, tagjait a bringázás szeretete tartja össze. Az Artcrank nevű csoportot 2007-ben alapították, egyetlen témájuk a biciklizés gyönyörűsége. A bringázás megváltoztatja a világot, állítják, amit nem szükséges elhinni, mert túl sok mindenről mondták már ezt. Azt azért merem állítani, hogy a bringa legalábbis képes megmutatni a világ barátságos ábrázatát. Az Artcrank műveiben a pop-art találkozik a városi szubkultúrával, szellemes és üdítő alkotásokat létrehozva. Példaként az alábbi posztert ajánlom, mely szerint az univerzum is a kerékpár körül forog.

Ellen Schofield

A Talking Heads egykori frontembere, David Byrne, a zene mellett a médiainstallációkban, kortárs képzőművészeti irányzatokban is megmártózott. Ami miatt itt és most megemlítem, hogy hosszú évtizedek óta elkötelezett városi bringás. Az 1970-es évek végén New Yorkban kezdett biciklizni, aztán a világ számos nagyvárosát végigbringázta. Buenos Aires, Isztambul, London, Berlin, Manila, San Francisco, Sydney és még sok más város akadt, ahol két keréken gurult végig, ismert és hétköznapi emberekkel találkozott és velük szóba elegyedett. Élményeiről 2009-ben egy könyvet adott ki, Bicycle Diaries címmel, ami egy kedves, humoros és humánus könyv városokról és bringásokról. Újabban New York különféle intézményei elé tervez sajátosan egyedi bringatárolókat.

David Byrne

A kerékpár fontos eleme lett a 21. századra a városi kultúrának. Szép is lenne azt mondani, hogy korszakalkotó változást hozott. De nem is kell, hogy mindent eluraljon, elég, hogy ebben a brutálisan totális világban egyáltalán létezik és jól érzi magát ez a virgonc szubkultúra, mely szabaddá tesz és egyensúlyban tart.