Újévi koncert

Írta: Inkabringa


Hagyományosan rendhagyó újévi koncertünk következik. Ezúttal workshop is lesz. Fakultatív, senki ne ijedjen meg.

Újévi koncertünk középpontjában idén a tánc áll. Vagyis a tánc éppen nem áll, mert a mozgás a lényege. Bár "rohanó világunk" nonszensz sajátossága, hogy egyre kevesebb mozgással egyre gyorsabb a helyváltoztatás. 

A tánc fontos része az életünknek. Már csak azért is, mert táncolni csak másokkal összhangban, a ritmusra figyelve lehet. Úgy, ahogy a bolygók egymást „körbetáncolják” kozmikus egyensúlyt teremtve, hisz egyetlen apró „önös” mozdulatuktól világuraló fejünkre szakadna a világegyetem.

Az első magyar hangosfilmben (Kék bálvány) sütötték el ezt az ősi poént: „- Tud táncolni? - Hogyne, csak a zene zavar.” Táncra szükségünk van, táncoljunk ezért bohóckodva vagy komolyan, gráciával vagy idétlenül, ahogy sikerül és ahogy éppen kedvünk tartja. Mindenki tud valahogy táncolni, és tánc mindenből lehet.

Fanyarrá gyalult korunkban eszünkbe jut az is, milyen, amikor úgy táncolunk, ahogy fütyülnek nekünk, s már hallani véljük a vasláncok csörgését, meg azt is, hogy az egy ütemre mozdulás könnyen menetelésbe fordul, arctalan tömeggé silányítva mindenkit. Egyiknek sincs köze a tánchoz. Régi igazság, hogy a tánc az istenülés egyik módja, a teremtő játékosság, avagy a játékos teremtés értelmében.

Szabályai persze a táncnak is vannak. Az indiai tánc például olyan bonyolult szimbólumrendszerre épül, ahol az ujjak állása és a fejtartás is évezredes mondanivalót hordoz. Az ígért workshop első részeként az érdeklődők ITT belekóstolhatnak az indiai tánc rejtelmeibe. Komoly regulája van a mozdulatoknak, mégis felszabadító és megnyugvást adó ez a tánc, mintha csak egy tökéletes harmóniájú világban élnénk.

Összhangot teremteni a világ széttartó mozdulatai között. Szép ideája ez az emberiségnek. A szavak gyakran túl- és félremagyarázzák a világ dolgait. Az ember a félreértések hálójában függő állat. Ezt tanította Pina Bausch, a kortárs táncművészet egyik legnagyobb hatású koreográfusa és táncról gondolkodója, aki minden emberit eltáncolt és a leghétköznapibb rutinmozdulatokat is tánccá varázsolta.

Hasonlóan vélekedett Carlos Gavito is, az argentin tangó világhírű táncosa. A workshop második fejezetében ITT tangózni tanulhatnak tőle a kíváncsiak. Bausch és Gavito szerint a tánc nem a végtelen számú technikai bravúr miatt lesz valódi élmény, hanem az érthető és átérezhető együttmozgás miatt. 

A tánc által hozzájuthatunk ahhoz, ami az egyik legnagyobb hiányunk: lazaságot, méltóságot és összhangot visz a mozdulatainkba. Tánc nélkül görcsös izomzatú, bicepszugráltató, darabos feszengést látni, amerre csak nézünk. Kinek jó ez, ha nincs laza játékosság, hajlékonyság és ringás mellette? A workshop befejező részében ITT könnyű tánclépéseket, s legfőképp laza természetességet tanulhatunk a lindy hop stílus mesterétől, Frankie Manningtől.

Újévi koncertünk zárásaként nem világraszóló hírességek következnek, hanem egyszerű földön járók, akikről azt se tudjuk kicsodák. Mégis jó látni őket, mert ki, ahogy tud, fesztelenül, lazán és élvezettel táncol együtt a többiekkel.

Kívánjuk mindenkinek, hogy az új esztendőn felszabadult, könnyed léptű, harmonikus táncban lejtsen át! Sose feledjük a tánc legfőbb igazságát: nem billenünk ki az egyensúlyunkból, ha másokat is egyensúlyban tartunk. 

Boldog új évet kívánunk!