Téli sakk, nyári sakk

Írta: bikassygergel


Nyáron nyaralok, télen sakkozok, egyszerű az élet. Csakhogy nyáron is sakkozok, bár csak szabadtéren, főleg uszodák partján. Télen viszont csak bezárva, mondhatnám: "élet-bezárva" sakkozok, négy fal között. Olcsóbb, mint a bestiálisan drágává vált uszodákban sakkozni,  a Lukácsba rajtam kívül kizárólag orvosi beutalós vagy külföldi vendégek járnak. Így aztán a tél nekem kedvrontó évszak ugyan, de még a fűtés ára mellett is olcsóbb, mint a napi háromezer forintos nyári uszodák. (Bérletet soha sehova elvből nem veszek, ráadásul úgy is szemérmetlenül drága volna.)

Mindezt csupán bevezetőül mondom egy száz éves jubileumhoz. Blogunk kicsit megfeledkezett a nagy észt-német-orosz sakkozó, Paul Keres századik születésnapjáról. Az észt fővárosban január elején nagy nemzetközi versenyt rendeztek emlékére. Joggal: évtizedekig a világ három legerősebb játékosa közé tartozott, bár világbajnok sohasem lett.

Paul Keres (1916-1975)

Híres, maradandó könyve a megnyitások enciklopédiája, melyet nálunk főleg NDK-kiadásban lehetett megszerezni, és egy kora őszi 1956-os napon a Május 1. mozival majdnem szemben levő antikváriumban meg is szereztem. Jókor: nemsokkal ezután rút késő őszi napok és hetek következtek, decemberben gyakori hosszú áramszünetekkel. Gyertyafény mellett kiraktam a sakktáblát, és Keres könyvéből próbáltam megnyitási fogásokat tanulni. Részben sikerrel, az úgynevezett "Porosz huszárjátékban" még ma is elég jó vagyok. A megnyitási könyv német címe (Theorie der modernen Schacheröffnungen), komolyan és mintegy garanciálisan hatott, ezzel könnyebb lesz nyerni.

A porosz huszárjátékkal szerencsétlen körülmények közt, még a könyv előtt ismerkedtem meg. A híres sakktanár, Schneider Miklós egyetlen fordulóra engem is berakott ifjúsági csapatába. Ez a Ságvári SC sokszoros bajnokcsapat volt, későbbi országos felnőtt bajnokok játszottak benne. Kilógtam közülük, első "pályára lépésemkor" egy ifj. Tajti nevű, stüszivadász kalapos, negyven-ötvenévesnek látszó figura csúnyán elintézett, épp a fent nevezett megnyitással. Egész parti alatt nem vette le a vadászkalapját. Júniusi vasárnap történt, nem volt még meg a "nagy Keres-könyvem", és Schneider mester sem tanította ezt a cseljátékot. Mert cseljáték a javából, és aki nem ismeri, hamar mehet zuhanyozni. Kiskamasz voltam, vagy tán nagyobb kamasz, de sírógörcs miatt aznap a Lukács uszodában hidegvízzel zuhanyoztam. Sokáig nem mertem Schneider mester szeme elé kerülni.

Ilyen előzmények után eső után köpönyeg volt a nagy Keres könyvéből utólag megtanulni a porosz huszárjáték hetvenöt változatát. Ma is látom magamat, amint áramszünetes sötétben, kokszfűtéses vaskályha mellett, lobogó gyertyafényben játszom a könyvből. Kertész Bandi, legjobb barátom és sakktársam Schneider mester csapatában, akkor nemrég disszidált, vele sem beszélhettem meg. Néha németül jól tudó apám segített az olvasásban, de inkább egyedül bifláztam. Éreztem titkon, hogy nem az a jó sakkozó, aki bebiflázza, hanem az, aki biflázás nélkül is szabadon érti, nekem sajnos csak biflázásra tellett.

... Brit tudósok szerint január 24. és 26. között van a tél legmélyebb pontja a szervezetünknek, kicsit eltérve a naptári számításoktól. Amíg megjön a hatalmas, túlfűtött nyár, meneküljünk a sakkhoz. Na nem a nevetséges pancser-partikhoz, mint az enyém volt ifj. Tajtival szemben, hanem az igazikhoz. A Paul Keres emlékversenyhez, vagy a világ mai legjobbjainak most zajló titáni mérkőzéseihez. Kövessük e link segítségével.