Velence, a hal, és a karnevál

Írta: bikassygergel


Évekkel ezelőtt Rómában egy könyvesládából, a nagyon olcsó használt könyvek garmadájából kiemeltem bizonyos Tiziano Scarpa Venezia `e un pesce című vékony kis kötetét: a címlapján Velence térképe valóban murisan egy nagy halra hasonlít. Beleolvasgattam, aztán elfelejtettem. Pár év múlva az ismeretlen író nagy irodalmi díjat kapott, és Velence-könyvét is újra kiadták, mára "vezető írónak" számít.

Szintén évekkel ezelőtt - hol máshol, mint Velencében - beléptem egy jó kis francia könyvesboltba, és kihalásztam a ládából bizonyos, számomra ismeretlen Philippe Delerm La bulle de Tiepolo című kisregényét, mely majdnem végig Velencében játszódik, és a könyvben is szereplő terek padjain egy nap alatt elolvastam. (Kiderült, az író nem ismeretlen, több kötete jó francia kiadóknál már régebben is megjelent.)

"Tiepolo szappanbuboréka" - ez a cím is kissé sután hangzik magyarul, akár a "Velence-hal". Maga a könyv szórakoztató értelmiségi felszínesség, van benne minden, amiért egy igazán művelt ember (főleg, ha francia) Velencébe utazik: Proust-idézetek, francia irodalmi élet, velencei képzőművészeti rejtély, múzeumi látogatások kis és nagy felfedezésekkel, fiatal olasz írónővel, kevésbé fiatal francia művészeti újságíróval. Utóbbit Antoine Stalin-nak (!) hívják, és e néven, legalábbis a könyv szereplői csöppet sem csodálkoznak. Van ilyen, főleg réteg-sikerre sandító értelmiségi lektűrökben. Ha nem is emiatt, de Tiepolo freskója miatt érdemes pár órát a könyvre szánni, főleg ott helyben, Velencében. Aki nem ott olvasná, az nem tudja rögtön a múzeumban megnézni Tiepolo valamelyik képét, és így már érdektelenebb az egész.

Állítólag februárban ismét megrendezik a velencei karnevált, más hírek szerint nem rendezik meg, mert semmiféle igazi hagyománya nincs, pár évtizede kreált turista cirkusz, és nem akarják tovább támogatni. Amennyire tudom, nagyon sok magyar szokott részt venni a mű-mulatságokban.

Akárhogy is, aki idén nem jut el oda, keresgéljen a könyvespolcon, ezer és ezer Velence-könyv közül befejezésül egy ötven éve megjelent vaskos és szép küllemű, térképekkel, portrékkal, régi rajzokkal szépen illusztrált magyar opust ajánlok: a talán méltatlanul elfeledett Erdődy János A szárnyas oroszlán című munkáját. Velence egész történelme megelevenedik benne, afféle gazdag történelmi utazás - az értelmes és érdekes fajtából, tele magyar vonatkozásokkal. Kiderül belőle, volt bizony Velence fénykorában karnevál, csak az újabb divatrendezvény előtt már rég megszűnt.

Lapozgassuk tehát. Ha akarom, ez is karnevál, és nem is a legrosszabb...