Rejtő Jenő 110 - Citátumok 4.

Írta: Inkabringa


Ma 110 éve született Rejtő Jenő.

Horgadt fejű honfibút tollukra tűzni sokan tudtak már e kis hazában. Rejtő Jenő olyat tudott, ami kevesek érdeme mifelénk: virgonc nevetésre készteti olvasóit.

Aki azt gondolná, hogy manapság már nincs kedve nevetni, gondoljon bele, milyen történelmi időkben ontotta fergeteges humorát a rejtelmes életű Rejtő Jenő.

Rejtő Jenő (1905-1943)

Gondoltam, találomra rámutatok egy könyvére, és abból citálok, amin elsőre megakad a szemem. A könyv címe Az ellopott futár. Rejtő kikötőben lebzselő gengszterekről, idegen légiósokról, kocsmatöltelékekről és bunyós kedvű filozófusokról írt, a férfiak számtalanféleségéről, de ebben a regényében egy tündéri és elragadó kamaszlány a főszereplő, a galiba hercegnője, a szemtelenség királykisasszonya, Prücsök. Ilyen egy Rejtő Jenő-féle Kiri Mata vagy Hara Mati, amikor akcióba lendül. 

„- Eló boy!

Marlene Dietrich állt az ajtóban!

Prücsök kivitelében természetesen.

- Eló boy! – kezdte újra. – Szép idő van!

Vállával a kilincshez dőlt, térde és nyaka között görbe ívben domborult a teste, bal vállát az álla mellé húzta, jobb kezét csípőre tette, és a fogai között hosszú szipkát tartott, hogy dohányozzék. Valaki szájon vághatta előzőleg, mert ajkai hegyét rémületes torzképpé terjesztette a szétmázolt rúzs. Az orrára is kenődött ebből, és így idült férfialkoholisták külsejét vette fel.

Sok gondot jelentett számára, hogy mit mondjon elsősorban, és azt a kiáltást, hogy „Eló, boy”, a legeredetibbnek találta. Csípőjét még jobban lefelé szorítva, és ettől vállát még magasabbra húzva elmosolyodott, és ettől olyan lett, mint egy szájon lőtt tigris. A százados dermedten ült a helyén, minden pillanatban várva a támadást.

- Szép idő van – mondta a lány, és még kacérabban akart mosolyogni, de egy megfontolatlan szippantás fullasztó köhögési rohamában olyat csapott a mellére, hogy fejét nekivágta az ajtó szélének, amitől hirtelen leszédült a bársonyülésre.

- Vizet – hörögte, de azért kacér is akart lenni.

 A százados vizet töltött kulacsából egy pohárba, és megitatta a lányt. Most kiderült az is, amit Prücsök az ajtónál hátrahúzott lábával leplezni óhajtott, hogy elrepült báli topánkája helyett negyvenötös trottőrcipőjét viseli, amely alsós játék esetén egy ötvenes értéket képvisel, a lyukas talp mögött raboskodó kvart vörös királlyal.

- Kicsoda ön és mit óhajt? – kérdezte a százados.

Prücsök boldogan sóhajtva visszaadta a poharat. A nedvességtől szétmázolt rúzs e mosoly közben olyan duzzadt szelídségűvé torzult, mint a Tihamér vagy Ödön nevű bölcs bivaly arckifejezése egy verses rajzfilm szerint. A százados most már határozottan szólt:

- Hogy kerül ön ide? Honnan szökött meg, mi?

- Köszönöm, de ez marhaság. – Ég felé emelte szemeit, és két vállát, mint egy szandolinevezős, előre-hátra illegette.

Az arcán, pontosan hossztengelyének irányában, homlokától az álláig egy fekete vonal látszott. Ez a precíz olajcsík akkor maradt rajta, amikor mellére csapott, és fejét a tolóajtó éléhez verte.”

Ámde ne feledkezzünk meg az érett férfiak és nők árnyalt ábrázolásáról sem. Ugyancsak Az ellopott futár nevezetes és soktitkú alakja Ész Lajos és a rebbenékeny lelkűnek csöppet sem mondható kikötői dáma, Babette anyó.

„Babette anyó rendkívül elcsodálkozott, mert fogalma sem volt arról, hogy bódéját átalakítják, és sosem fordult elő boltja előtt ez a szó, hogy zárva.

(…)

Szitkokat mormolva helyre tette a kosarakat, és helyre tette a teknőt…

A teknő alatt megpillantotta teljes életnagyságban Ész Lajost, mindössze egy mélyenszántó novellába öltöztetve, s ettől nyomban ájulásba esett. Amikor magához tért, Ész Lajos kockás, nagy szoknyában volt, és vállaira borított egy abroszt. Úgy állt ott, mint egy nagyon finom, hajlott korú, kopasz, monoklis menyecske.

- Bocsánat… Mademoiselle Prücsök ellenállhatatlan udvariassággal befolyásolt, hogy a viharkabátom helyett a teknőt viseljem.

- Még ilyent… nálam… - lihegte a kofa.

- Mentségemre legyen mondva, hogy egy Diogenész nevű úr hordóban lakott.

- Arról vesz maga példát? Hát nem tudja, hogy tegnapelőtt már elfogták, a ruhaneműkkel együtt? Azóta már mindent beismert!

Ész Lajos jobban megnézte a sokráncú kofa arcát, és vállat vont.

- Lehetséges…

- Miféle szoknya van magán?

- Az öné.

Babette anyó végignézett magán, és ismét elájult. Ész Lajos úgy vélte, hogy az éltes hölgynek elég egy darab csipkés szélű szoknya is. Ha nem ő, az Álmos Elefánt téved ilyen módon, akkor könnyen lehetséges, hogy ájulás helyett a kofa fejbe üti egy sodrófával.”

Végül idecitálom egy versének részletét:

„Ki itt nyugtalankodik csendesen,

Író volt és elköltözött az élők sorába.

Halt harminchat évig, élt néhány napot,

S ha gondolkodott, csak álmodott

Néhány lapot. S mikor kinevették:

Azt hitte, hogy kacagtatott.”