Legyen nekünk jazz

Írta: Inkabringa


A jazz jó edzésterv lehet az élet egyéb nyitottságot és értelmezési képességet igénylő területeihez is: egyszóval mindenhez. 

Kölyöklány koromban az egyik unokabátyám vitt el először jazzkoncertre. Lépésről lépésre vezetett be a jazz szabad levegőjű világába. 

Paul Colin: Jazz band

Általános iskolás voltam, amikor egy big band koncert csillogó hangszer kavalkádjától még az akkori dacos kamaszfejem is kegyeskedett elámulni. Elsodort a hangszerek együttzúgása, az egymás után sorra kerülő szólisták bravúrja. Ha valaki a jazzt akarja másokkal megszerettetni, kezdje a big banddel, mert még ebben a külsőséges látszatokra épülő világban is versenytársa bármilyen színpadi produkciónak. 

Az első igazi próbatétel egy Binder Károly-szólókoncerten ért. Egy kis teremben körbeültünk nagyjából ötvenen egy zongorát. Erre a zenére nem lehetett ütemre bólogatni, taktust dobolni, vagy a melódiára ráringani. Széttört dallamok, ütemek. Ijedten ültem ott. Az unokabátyám biztatóan odasúgta: „Csak figyelj! - Mire? – Arra, hogy mikor fűzi be a kendőt a zongorahúrok közé.” Ez a válasz annyira meglepett, hogy tényleg figyelni kezdtem. Az akkori életkoromnak megfelelő útmutatást kaptam arra, hogy a jazz befogadásának alapja, ha koncentrálva követem, ami a zenével történik. És eljött a pillanat, amikor tényleg befűzte a kendőt a zongorahúrok közé. Azt hiszem, ez a koncert volt a vízválasztó. A jazz érdekelni kezdett. Binder Károly ITT hallható.

Azóta számos könyvet, elemzést olvastam a jazzről, mind tágítják az ismereteinket. De egyre biztosabban tudom, hogy a jazzről a legtöbbet mégis az unokabátyámtól tanultam. Egy világot nyitott ki előttem, és ha pár éve fájón nincs is már közöttünk, a jazzt továbbra is az ő szelíd figyelmével hallgatom.

A legfontosabb mondata ez volt: nem kell belőle olyan nagy ügyet csinálni. A jazzt ne úgy hallgassam, hogy általa beavatottá váltam, egy zártkörű szekta tagjává, hanem épp ellenkezőleg: a jazz, ha jól hallgatom, a mindenre nyitott szabadság érzetét adja. A befogadásához csak az ellazultság és koncentráció fura elegye és jókora nyitottság kell. Ha ez megvan, akkor a jazz felszabadít, és az egekbe repít.

Talán ezért, talán, mert kamaszkori dacosságomból valami megmaradt, a szektás jellegű megnyilvánulásoktól menekülök, nem akarok beavatottá válni, mert a világ annál sokkal izgalmasabb, hogy én csak egyetlen szeletére legyek kíváncsi. Őszintén elborzaszt, ha valaki azt mondja, ő csak Wagnert vagy Bachot hallgat, hogy a metál az egyetlen zene, vagy épp a jazz. Tisztában vannak vele, hogy milyen csodálatos zenéktől fosztják meg magukat?

A világ olyan sokrétű, hogy ezernyi kincséről még csak nem is hallunk életünk folyamán, szánt szándékkal miért zárnánk ki a sokszínűségét? 

A jazz nem sznobság, nem a kiválasztottak ízlését dicséri, és a legnagyobb hiba ilyen látszatba keverni. A jazzt nem lehet pózból befogadni. Lerázza magáról az allűröket. Tegyük hozzá, aki jazzt hallgat, az mindent hallgat, hiszen a jazz-zenészek musicaltől a népdalig bármit feldolgoznak, és kedvvel nyúlnak más jazzisták szerzeményeihez is. Újabb és újabb inspirációkat merítenek egymásból és a világból.

Egy improvizáción alapuló zene a befogadóktól is ellazultságot és világra nyitottságot vár el. Intellektuális folyamat a hallgatása, ami gúnyos vagy dölyfös felhangok nélkül annyit jelent, hogy a befogadás teljessé tételéhez mozgatjuk-tekerjük az agyunkat is, ha már a fejünkbe nőtt. A jazz legfőbb lényege az improvizáció. Az ott és akkor születés mámorát és kínját nem csupán a zenészeknek, hanem őket követve és figyelve a közönségnek is meg kell élnie.

Ezért olyan fontos része a jazzkoncertnek a közönség. Ha jó és nyitott a publikum, akkor a zenészek minden rezdülésére reagál. Az improvizációkat megtapsolja, bekiabál, együtt lélegez az épp akkor születő zenével. Izgalmas és magával ragadó a jazz közönségének lenni, és a jazz akkor igazán jó, ha nyitott és figyelmes a közönsége is.

A jazzben kétségtelenül van valami feszültség, vibrálás, polifónia, de áthatja életöröm és szabadságérzet is, amire könnyen ráérezhet bárki, aki nyitott füllel hallgatja.