Körhintavirágzás

Írta: Inkabringa

A hagyományok szervezői és támaszai az emberi életnek.

Ez szép is, jó is, fontos is.

Ezért állok értetlenül minden év elején azelőtt, hogy miért foszlott szét a farsang hagyománya? Pedig az egyik legszerethetőbb, természetes, kiteljesítő és felszabadító ünnepkör volt. Ritka nemes példája az alulról szerveződésnek. Tovatűnt.

Újgazdag pomádé-versengések és iskolabálok lettek ennek a vérbő élettiszteletnek a maradványai.

Pedig a vízkereszttől kezdődő téli időszak a virtus, a jókedv, a mulatozás, a hedonizmus ideje volt. Ellensúlya a téli kopárságnak. Ilyenkor az emberek ettek-ittak, mulattak, táncoltak, házasodtak, párt választottak – egyszóval szerettek élni.

Nekem ez szimpatikus.

Január és február az év legszürkébb hónapjai. A többség fakón, fancsalin vagy pökhendin, de semmiképp nem jókedvéből megy neki a hétköznapoknak.

Mindig azon töprengek ilyenkor, miért épp ez a virtusos, életteli hagyomány tűnt el a mi kényelmes korunkra?

Talán kevés benne a magasztos hév, a magvas gondolat?

Való igaz, telve van pimasz, ironikus, két lábbal a földön álló életigenléssel.

Az baj?

Mintha csak társadalmi megegyezés lenne, hogy a farsang groteszk tél- és világcsúfoló hagyományára nincs többé szükség.

A farsangi hagyományokat negligálták, gyermekjátékká szelídítették. Érdekes módon ezzel szemben a tavaszi ünnepkör bűnbánó, vezeklő hagyománya megmaradt, sőt egyre erősödik.

Néha úgy tűnik nekem, hogy a hagyományainkból a felülről diktált, agyonszabályozott vonulat maradt az erősebb. A rend, a felsőbbség dicsérete.

Az életigenlés, a virtus, az egyszerű földi lét élvezete kihullott a magasztosság polcára cipelt szokásrendből az évszázadok alatt. Idegenforgalmi fogyasztási cikké torzult. Méltatlanul.

Talán vissza kellene térni az évszázadokkal ezelőtti farsang „eszmeiségéhez”, ehhez a maszkabálos frivol ünnephez. Manapság talán ez jelentené a hagyományok felrúgását.

A farsang még a reneszánsz időkben komoly szerepet játszott a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásában is. A nép – összefoglaló szó ez azokra, akiknek mások a fején állnak - ilyenkor fergeteges kreativitással gúnyolta és fricskázta a méltóságos felettük állókat.

Az évnek ebben az egyetlen időszakában büntetlenül tehették. 

Erre manapság is nagy szükség lenne. Sajnos gyalázatosan beletaposták a karót nyelt, komor magasztosságú évszázadokba. 

Ma már a hatalmasok által kézben tartott és irányított turisztikai-szabadidős programsorozat a farsang kis hazánkban. A gyermekműsorok és a parvenü magakelletés időszaka. Egy téli programpont a kommersz-pocsolyában. A társadalomkritika mindörökre száműzve lett a farsangból, ahogy az alulról szerveződő kreatív önszerveződés is. és így a karnevál szellemét ölték meg. 

Sajnálom ennek a groteszk szamárfület mutató hagyománynak teljes eltűntét. Főként, mert nem az élet lépett rajta túl (ahogy a hagyományokkal történni szokott), hanem az uralkodói és egyházi hatalmasok tiltására szakadt vége. Felülről lecsapták. 

Úgy tűnik, kis hazánkban mindörökre. 

Mindenesetre ezt a farsangi bájosan pimasz, dacos, tekintélyellenes, életszerető, boldogságkereső magatartást érdemes magunkban felkutatni, és ha rátaláltunk, akkor megőrizni.

Még ha ez már kikopott is a hagyományokból.

Eltérni bármiféle szokásrendtől nem bűn, csak egy alternatíva. Mindig vannak, akik megpróbálják. Ahogy mi is. Természetesen a kijelölt szokásrendtől való eltérés nem a mások bántását jelenti. Ebből következik, hogy a szokásoktól eltérők bántását sem jelentheti.

A farsang legyen a zord kopárság ellenére az életöröm időszaka felszabadító, életteli iróniával.