Írta: Inkabringa
Nagyon rossz a monotóniatűrésem. A szó szerinti jelentésében is meg tágabb értelemben is. Újabb négy év (vagy annál sokkal több) ebben a rezsimben a monotónia olyan foka, ami számomra viselhetetlen. Már eddig is alig bírtam. Egyszerre unalmas és fenyegető.
A kezdeteknél megfogadtuk, hogy a blogban nem fogunk politikáról írni. Legalábbis abban az értelemben nem, ahogy mifelénk a politizálást értelmezik. Pedig a politika nagyon népszerű téma kis hazánkban. Itt mindenki politizál. Bár valójában senki. Vagy alig valaki. Ugyanis a politika nem csupán a kirakatban álló politikusok mondatainak ágrajz elemzése. Itt a politikusok és az állampolgárok közötti kapcsolat az alá-fölérendeltségen és nem a kölcsönösségen alapul. Ez már a képviseleti demokrácia legcinikusabb magyarázatának sem felel meg. Demokráciában a politika a hétköznapi cselekvések szövevénye. Tevékenykedés a szűkebb vagy tágabb közösségért a legkülönfélébb területeken, hétköznapi célokért való közös kiállás. Ez ad állampolgári öntudatot, ami megakadályozza, hogy bármelyik politikus a nyakunkra nőjön. Az állampolgári (civil) közéleti aktivitás terepe nem egyenlő a politikusok rajongásával-gyűlölésével, kényszerű vagy hódoló szolgálatával. Itt a bökkenő. Erről írtam már sokszor (például ITT és ITT), de tudom, hogy ennek a felfogásnak nincs terepe. Most végképp nincs. Itt a demokrácia alapja hiányzik (a civil öntudat és tetterő), de van helyette a „politikai profik begyöpösödött, zárt csoportja” (forrás ITT), akiknek lessük, analizáljuk minden szavát, és ők szépen a fejekbe diktálják miről, mit kell gondolni.
Pedig sokkal célravezetőbb lenne, ha végre egymásra figyelnének a társadalom egymásról mit sem tudó csoportjai. Akik leginkább okoskodnak, valójában semmit nem tudnak azokról, akikről okoskodnak. Ha már empirikus tapasztalatokra nem vágynak, legalább olykor-olykor olvassanak társadalomtudományi tanulmányokat is a politikusi nyilatkozatok és az azokról megjelenő elmélkedések mellett.
Ez most elérte csúcspontját. A választás itt nem a demokrácia ünnepe. Hiányzik az alapja, és csak a rozoga felépítményt nézegetjük. A demokrácia alapja, vagyis az állampolgári hétköznapi (civil) aktivitás sokfélesége lesajnált, egyesek szerint veszélyesnek tartott nyüzsgés, hiszen ott vannak a politikusok, az ő feladatuk és joguk a cselekvés. Mióta az eszemet tudom, ez a szemlélet a meghatározó. Mindig csak néhány kiemelt főszereplő van a közélet színpadán, és akár balfék, akár főgonosz, csak az ő cselekvése számít. Mindenki más nyugodjon meg, nem kell csinálni semmit, mert csinálják helyettünk a politikusok. Ránk annyi van bízva, hogy féljük vagy rajongjuk, netán arisztokratikusan megvessük őket.
A civil öntudat azt eredményezi, hogy az állampolgárok véleménye befolyásolja a kormányon levőket, ellentétben azzal, amit jó ideje tapasztalunk kis hazánkban, hogy a gyenge civil öntudat miatt a kormányzat befolyásolja az állampolgárok véleményét.
Óriási riogatás megy hetek óta az országban arról, hogy háborúba kell menni. Ukrajna népe közben valóban küzd egy rettenetes agresszor ellen. Szégyenteljesnek tartom az agresszorhoz törleszkedés és az áldozathibáztatás hőzöngő megnyilvánulásait. Én egyszerű állampolgárként azért aggódom, hogy viharvert kis hazánk végképp Oroszország és Fehéroroszország útjára lép. És akkor előbb-utóbb elérjük, hogy egyetlen ember mondatai és tettei jelentik majd a politizálás és a közéleti aktivitás teljes spektrumát.
Ezért nem írunk politikáról a blogban a továbbiakban sem. Abban az értelemben, ahogy kis hazánkban a politikát értelmezik, semmiképpen sem.
 |
| Kép: Dariusz Klimczak |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése