Írta: BikassyGergely
Sevcsenko budai szobrát kevesen ismerik, holott a forgalmas Fő utca sarkán látható, egy kis görög-katolikus templom mellett (melyet szintén kevesen ismernek).
Sevcsenko kétszeres embermagasságú bronz-alakja komoran ücsörög. Állítólag eredeti ember voltában sem volt nagyon vidám. Talán az egyetlen ukrán költő-író, akinek legalább a nevét hallotta nem-ukrán valaki, bárki. Minden évben megkoszorúzzák a szobrot, ha nem tévedek, április elején, szép a sok kék-sárga virág és koszorú. Aztán a szigorú bronz-alak körül ismét csend van. Arany János kortársa volt.
Léteznek persze ukrán származású nagy írók és művészek. Rögtön maga a legnagyobb: Gogol. Csakhogy Gogol, és a korukban mások is, ukrán származásuk ellenére az orosz nyelvet választották, ő is oroszul lett a világirodalom egyik géniusza. A zeneszerzők közül: Glinka. Zeneszerző esetében a nyelv talán nem is a legfontosabb, mindenesetre Glinka operáit is orosz színházak vitték színre. Érdekes volna utánanézni, akkoriban létezett-e ukrán nyelvű zenés, vagy prózai színház. Feltehetőleg még nem, vagy ha mégis, az falusi színkör volt. Agyonnyomta őket a Nagy "Testvér." (Állandó magyar kőszínház is csak 1840 körül alakult. 1847-ben?))
Ha valakinek sok az ideje, és van némi kedve, újabban az ukrán televíziót is tudja nézni. Háború, elpusztult városok, kegyetlenségek és hadijelentések. Nem igazán szívderítő. Elzárom, és inkább leülök a Sevcsenko-szobor előtti padra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése