Írta: BikassyGergely
Jancsó Miklós száz éves! Az ÉS-ben Gelencsér Gábor alapos értékelő cikket, kisebb tanulmányt közölt róla. Végigelemzi, mivel újította meg Jancsó a magyar filmet, hányszor is hogyan újította meg saját filmalkotó múltját, stílusát. Többször is, szerencsére. (A Filmvilág összeállítását még nem ismerem.)
 |
| Jancsó Miklós (1921-2014) |
Nagyon régen, a hatvanas évek legelején láttam az Egyetemi Színpadon korai rövidfilmjeit. Képzőművészekről. Ezekben volt mindenfajta rossz, művészkedő, patetikus és szájbarágó. Sok olyan stílusjegy, amit nemsokára teljesen elvetett, eldobott. Első játékfilmje is tehetségmentesnek látszott. Csak harmadik játékfilmje lett olyan, amire mindenki felfigyelt, az Oldás és kötés. Aztán gyorsan két, mára filmtörténeti súlyú remekmű, a Szegénylegények és a Csillagosok, katonák. Hihetetlen feszültség, filmdrámaiság áradt belőlük. Töredezett dialógusok, balladisztikus elhallgatások, másként mint filmen kifejezhetetlen súlyok. Kísérőzene nincs, a szél süvít, egyszavas parancsok, és lövések zaja. Fekete köpenyesek vonulása. A hagyományos lélektani motivációk teljes hiánya. Valami szenvtelen könyörtelenség.
Később sokféle filmstílussal bővültek a művei. A pátosz kezdett belopózni, de inkább annak paródiája. Forradalmak, lázadások, bukások. Sok halott, még több feltámadás (szó szerint: mint a gyerek-háborús játékokban, mindenki feltámadhat. Sok-sok vállaltan festett vér. Ami különös: ettől még drámaibb lett minden. Itt gyakran becsapják a nézők naivitását. Jancsónál nem lehet senki naiv, aki az maradt, kiléphet a filmjeiből.
Rómába költözött, olasz filmjei tehetségesek, de nem arattak sikert. Nem mindent tudott megértetni az ottani filmemberekkel, talán a nézőkkel sem. Hazatért, aztán megint elment. Közben itthon bújócskát és "ki csapja be a másikat" játékot játszott a kulturális vezetőkkel. Volt, amikor nem tudott nyerni.
Hetvenedik éve után hirtelen egész különös és páratlan módon váltott. Innen csak fekete humorú, harsány paródiákat készített, egymás után hét teljes paródiafilmet. Teljes, mert minden volt bennük, főleg halál. Soha ennél komorabb és ennél röhögtetőbb komédiákat. Az abszurd film csúcsai. Végigröhögjük a legocsmányabb politikai intrikákat és a legszomorúbb halálfutamokat. "Itt már csak ordítani lehet" - ordítja az egyikben valaki. Maga Jancsó? Lehet: azt tudta, és láttatva tudta, hogy itt csak a "fehér" és "fekete" cirkuszi bohócoknak lehet szava. Azoknak igazak a könnyei és ordításai.
Örülök, hogy minden filmjét láthattam a maguk és a magam idejében.
Kapcsolódó korábbi bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése