Írta: BikassyGergely
Tábor Ádám írt egy szép verset Belmondo Bolond Pierrot-járól.
A magyar sajtó megemlékezéseinek nagy része le sem írja a huszadik század talán legnagyobb, legsúlyosabb francia filmje, Godard, Anna Karina, és főként Belmondo remekművének címét: Bolond Pierrot! Pedig persze, hogy játszották magyar moziban, kicsiben is meg nagyban, felirattal és szinkronnal, gyakran a tévében is (bizony szinkronnal talán, mert semmi szinkront nem szeretvén, azt hamar elfelejtem.)
 |
| Bolond Pierrot (1965) |
Piccoli halálakor írtam a Filmvilág-beli cikkemben, hogy Piccoli néha félelmetes "Óriás" volt. Belmondo szintén az, de sohasem "félelmes". Nézőhöz közeli, baráti, cinkos, bátorságot, s ha kell, röhögést sugárzott. Ne félj az élettől, ne félj a nőktől, ne félj a haláltól - mondta minden mozdulata. Kevés bravúrosabb mozdulatművész volt nála a világvásznakon.
Sok ócska, laposan viccelődő tömegfilmben vállalt szerepet. És igaza volt, kell ilyen is. Tömegfilmet persze nem egyszer magasra tudott emelni. Ilyen volt A profi, melyben az őt galádul eláruló szörnyeteg főpolitikusokat golyóval tanította halálbecsületre. S főleg ilyen a kétrészes Borsalino, a Belmondo-Alain Delon páros leghatalmasabb diadala.
 |
| A profi (1981) |
Jean Gabin óta nem volt, nincs, és nem lesz a francia filmnek Belmondónál és Delonnál hatalmasabb alakja. (Szerencsére mindketten játszottak Gabin mellett: ha mégsem, az én képzeletemben igen!)
Az utóbbi időben kicsit elhagyott a francia film, kicsit egyedül hagyott. Lehet, hogy másokat is. Most, Belmondo halálát ígéretnek érzem, hogy a francia film igazán sohasem hagyja el a nézőit... (Belmondo utolsó földi útja ITT)
Tessék elolvasni Tábor Ádám Bolond Pierrot-versét a litera.hu honlapján.
Kapcsolódó bejegyzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése