Erósz vagy hatalom?

 Írta: Inkabringa

Bronislaw Malinowski a Trobriand-szigeteken töltött antropológiai terepmunka tapasztalatai alapján írta meg könyvét A vadak szexuális élete Észak-Nyugat-Melanéziában címmel. A könyv 1929-ben jelent meg a viktoriánus prüdériába merült Nagy-Britanniában, és csak fóliába csomagolva árulhatták a könyvesboltokban. 

Malinowski a trobriandi „vademberek” között nem talált szexuális perverziót vagy erőszakot, a szexualitás nem a másik feletti hatalom eszközeként jelent meg, és ezt arra vezette vissza, hogy ebben a közösségben nem léteznek szexuális elfojtások. Trobriand lakói számára a szexualitás egy gyermekkortól kezdődő folyamatos felfedezés eredménye, így felnőttkorukra érett érzelmi és szexuális kapcsolatra képesek. Egyáltalán nem előírás a monogámia, de mégis a többségnek, mindkét fél számára kielégítő módon, tartós párkapcsolata van. Számukra a szexuális felvilágosítás épp olyan fontos része a jól működő társadalomnak, mint az élelemszerzés és feldolgozás módozatainak megtanulása. A „civilizált” embert alapjaiban fosztják meg a szexualitás természetes örömének átélésétől a tiltások és elfojtások, már gyermekkortól kezdődően. Ugyanerre jutott Freud is. Érthető, hogy az elfojtásoktól, retorzióktól, tiltásoktól terhelt viktoriánus Britannia számára Malinowski könyve maga volt a lázítás, kisdedek megrontása, ifjak rossz útra terelése.

David Attenborough mondta, hogy az embert már csak a szexualitás kapcsolja a természethez. Azonban Malinowski, Freud és még sokan mások jutottak arra, hogy ha a szexualitás a hatalom markába kerül, az ember végképp elveszíti a természetességét. Ha belegondolok, hogy az emberek egyik fele önző teljesítménykényszerként, a másik fele meg prűd szabályrendszerként éli meg a szexualitást, ez már okot ad arra, hogy elgondolkodjunk, miért olyan jó a hatalomnak, ha elfojtásokkal és szorongásokkal terhelt társadalmakat hoz létre.

A kérdésre Malinowski és Freud után Michel Foucault adott választ. Foucault 1976 és 1984 között három kötetben jelentette meg A szexualitás története című könyvét. „Aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom fennhatósága alól; megkérdőjelezi a törvényt; s ha csak egy csipetnyit is, megelőlegezi az eljövendő szabadságot” – írja Foucault.

Foucault szerint a viktoriánus kor meghozta a szexualitás tabusítását és a szexualitás címerén azóta is ott áll az álszent Viktória királynő. Foucault a szexualitás és hatalom, a szexualitás és igazságosság kapcsolatát vizsgálta.

Michel Foucault

Kétféle társadalmat különböztet meg: az ars erotica és a scientia sexualis társadalmát.

Az ars erotica társadalmai voltak az ókori görögök és rómaiak, a Káma Szutra Indiája, vagy Kína, Japán és az arab kultúra bizonyos korszakai. Ezekben a társadalmakban a gyönyört, a test felfedezését, a testek egymásnak adott örömét jelentette a szexualitás. Az emberek  magánügye a szexualitás, az egymásnak adott öröm forrása, ahol nincs helye a hatalmi és hierarchikus tényezőknek. Ez egyféle beavatási szertartás, amely „teljesen átszellemíti azt, akit megajándékoz az olyan kiváltságokkal, mint a test feletti abszolút uralom, a gyönyör kizárólagossága, az idő és térbeli korlátok elfelejtése, az életelixír, a halál és a halálfélelem elűzése.”

Érdemes felidézni Platón Erósz-elméletét. Erósz „legszebb tulajdonsága, hogy képtelen gonoszul cselekedni, és nem is járul hozzá ilyen tettek végrehajtásához. Erőszakot sem alkalmaz. Minden ember saját jószántából szolgálja őt. És akit Erósz megérintett, nem jár többé sötétben.”

Az európai társadalmakra a scientia sexualis jellemző. Itt a szexualitás a nyelv szférájába kerül. Tabusítva lesz, a titok tartománya, amit be kell vallani, és ennek legfőbb intézménye a gyónás. A gyónások jelentős része a szexuális vágyakról és annak elfojtásáról szól.

Foucault szerint a civilizált társadalmakban a szexualitás természetes megélésének legfőbb gátjává a hatalom vált. A szexualitás a hatalom hálójába került. A hatalom korlátozó és tiltó a szexualitással szemben. Szabályrengetegbe zárja, azért, hogy felügyelete alatt tarthassa. A szexualitás feletti hatalomgyakorlás a törvényhozástól kezdve az alsóbb intézményrendszeren át a családig áthatja a társadalom minden szegletét. Egy erényes és normakövető családfő a hatalom által előírt szexuális tabusítást és elfojtást tartja követendőnek családja számára: ezzel gyermekeinek is átadva a hatalom által elvárt elfojtás neurózisát.

A hatalom által tabusított szexualitás a jog és a nyelv kalodájába zárul. Ezért meg kell szabadulni a mindent ellenőrzése alá vonni akaró hatalom szexuális elfojtásaitól. A legnagyobb lázadás, ha megéljük az ars eroticát ebben a prüdériát pornográfiával keverő világban. Foucault szerint ugyanis a szexualitás valódi értelme és lehetősége abban van, hogy az ember képes általa erkölcsi lénnyé válni, és megtanulja irányítani a benne élő energiákat. Sem a pornó, sem a szexuális tiltás nem segíti a lélek kiteljesedését, pedig olybá tűnik, a civilizáció csak ezt a két végletet ismeri. 

Kép: Dariusz Klimczak

Foucault fogalma a ’biopower’, mely szerint a hatalom által „normálisnak” tartott többséggel szemben bizonyos – normától eltérő – csoportokat bűnbakká tesz, olykor démonizál. Ilyenek Amerikában az őslakosok, Európában a cigányok és a világ minden táján a homoszexuálisok. Örök bűnbakok a hatalom szemében, bármikor rájuk lehet mutatni. 

Az ókori görögök másként gondolkodtak a homoszexualitásról. Platón Erósz-elmélete nem korlátozódik férfi és nő egymásra találására. Az ókor után a társadalmak szemében a homoszexualitás perverzió és betegség, mert szexuális kapcsolat csak házasságban élő nő és férfi között lehet, és ott is csak a gyermekáldás miatt. Foucault szerint a homoszexuálisok elvesztették azt a jogukat, hogy önmaguk értékéért becsüljék őket, jellemük legfőbb ismérve a szexuális irányultságuk lett és nem egyéni tehetségük, tudásuk. Holott már Freud is megmondta, hogy a homoszexualitás nem identitás, ahogy a heteroszexualitás sem az. 1955-ben a brit parlament kimondta, hogy a homoszexualitás nem betegség és nem bűncselekmény. Magyarországon 1961 óta nem bűncselekmény a homoszexualitás (ez egyelőre még érvényben van). 1973-ban az Amerikai Pszichológiai Társaság kimondta, hogy a probléma a homoszexuálisokkal ellenséges közeg miatt alakul ki a társadalmakban. Freud szerint a homoszexualitás az emberi természet része, ahogy a heteroszexualitás is az. Én például heteroszexuális nő vagyok. Ilyennek születtem. Soha nem zavartak és nem is ártottak nekem a homoszexuálisok, és én sem fogok ártani nekik. Nincs az a hatalom, ami a megbélyegzésüket számomra elfogadott normává tehetné.

Ha belegondolunk, a disztópikus regények, mint Orwell 1984 című könyve, mind arról szólnak, hogy a hatalom egy bizonyos ponton már nem éri be a társadalom külső irányításával. Legfőbb célja, hogy behatoljon az emberek tudatába, sőt tudalattijába, és ott is átvegye a hatalmat. A hatalomnak tehát nagyon jó, ha félelmekkel, elfojtásokkal gyötört a társadalom, mert akkor a szabad akaratnak, a nyitott gondolatnak, a toleranciának, az érzelemnek és fantáziának nincs többé tere, hisz mindezek veszélyeztetnék a totális kontrollt. A tanulság, hogy ha el akarjuk kerülni a hatalom totálissá válását, első lépésként a grabancánál fogva tegyük ki a hálószobából.

Kapcsolódó korábbi bejegyzés:

Örömforrások

A sátorverő - Bronislaw Malinowski