Írta: Inkabringa
Az egyik zen anekdotában egy szerzetest erdei sétája közben üldözőbe vett egy tigris. A zen szerzetes rohant kétségbeesetten, mígnem egy szakadék szélére ért. Megkapaszkodott egy sziklából kiálló faágban, lógott a szakadék fölött, és azon töprengett, hogyan tudna onnan lejutni, és megszabadulni a fentről fenekedő szörnyű tigristől. Lenézett a mélybe, és látta, hogy lent is egy tigris várja. Épp olyan rémesen fenyegető és vérszomjas, mint az a másik fenti. Ekkor egy sziklák között kisarjadt vadeper bokrot vett észre, és míg egyik kezével az ingatag faágba kapaszkodott, a másikkal letépett egy szem epret és megette. Csodálatos íze volt.
A zen anekdota tanítása szerint a múltbéli szorongások és a jövőtől való félelem lélekbénítása ellen legjobb módszer a pillanatok örömének átélése. Tudatosítása annak, hogy élni jó, és nem kell az életünket eluralni akaró fenevadak kénye-kedvének engedelmeskedni. Bármilyen hétköznapi apróság, ami örömet okoz, megerősít és szabaddá tesz. A világmegváltásra hiába várunk, saját magunkat kell felszabadítani és invenciózus társadalmi cselekvővé tenni.
 |
| Jordi Savall |
Ezt a zen történetet egyszer Jordi Savall is elmesélte a hallgatóságának, a muzsika erejét bizonyítandó. Jordi Savall a régi zene legavatottabb előadója a világban. (Írtunk már róla a blogban ITT.) Évszázadok óta elfeledett gyönyörű zeneműveket és értékes zeneszerzőket hozott vissza a köztudatba. A mának szóló társadalmi-globális témákat tár elénk a barokk korának zenei mezsgyéjén állva. Háborúról és békéről, gyarmatosításról és társadalmi egyenlőtlenségekről, hatalmi elnyomásról és az ettől való szabadulásról, népekről, kultúrákról, vallásokról, az emberi természetről beszél a zene nyelvén. A lemezein és koncertjein régizenét hallgatunk a világ minden tájáról összegyűjtött kiváló zenészek előadásában, és közben rányílik tudatunk saját világunk megoldandó problémáira, sőt, arra is, hogy a megoldásért nekünk is tennünk kell.
Jordi Savall néhány napja töltötte be 80. életévét. Kiváló évjárat. Magas intellektussal és invencióval alkot, kutat, zenél fáradhatatlanul a sötétség felé csörtető kelekótya emberiség észhez térítéséért. Persze a zene is egyféle absztrakció, kell némi nyitottság a befogadásához, de bizonyosan lélekerősítő eperszem.
E kies honban is sokan kapaszkodnak egy faágba a szakadék fölött lógva. Mások vállat vonva bármilyen országló hatalmat elfogadnak, ha a spájzuk tele van. Szorongást és közönyt egyszerre cipel ez a társadalom. Évszázadok alatt nevelt tigriseink. A lelkek felrázásához és a fenyegető tigrisektől szabaduláshoz most ajánlom, mint egy zord sziklán sarjadt finom eperszemet, az immár 80 esztendős Jordi Savall zenéjét.
Kapcsolódó korábbi bejegyzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése