Írta: BikassyGergely
A rendkívülien hideg április után szintén hideg, szeles, esős május következett, közben két kánikulai nappal. Két kis non-stop élelmiszerboltba járok, gyümölcs az egyikben soha nincs, a másikban rossz minőségű. Rossz paradicsomot ne vegyünk. Gyümölcsből mindig a jobbat. A drágábbat, amíg lehet, s marad (pénzünk).
Más bölcsességre most a paradicsom kapcsán nem telik. Ha rossz valahol a paradicsom, akkor marad a paradicsomlé, a sűrített paradicsomok sokféle fajtája. Régi híve vagyok a magyar Aranyfácánnak. Mostanában egy szerb gyártmányú "Passata" vásárlója és fogyasztója lettem. Elég jó, de azért kutatgatom, mennyi a hozzáadott cukortartalom benne. Bizalmatlan vagyok az ilyesmiben. Jogosan. Az egyik tévé állandó műsorában két hétpróbás gasztronómia szakértő értékeli hetenként a boltban kapható ételeket és italokat. Legutóbb az uborkákat listázták. Elárulom, a "Bonduelle" nyert. Sajnos, a paradicsomlék versenyét elmulasztottam az ő műsorukban, az is lehet, ilyen még nem volt. Ha lesz, igyekszem nézni, de ha már nem volt, esküszöm, nem keresgélem visszamenőlegesen, az ilyesmi, ide-oda kattintgatásokkal nekem macera és szégyen. Olaszosoknak teszem hozzá, nagyon fontos alapvetésül, hogy igazi olasz mélyen megveti a világot elárasztó ketchupot, és be sem teszi a lábát olyan vendéglőbe, ahol ketchup látható. Legalábbis így volt sokáig, de már jó ideje az olaszok is kénytelenek elfogadni. Minden falatozóban ott a ketchup, sőt minden külföldieket is fogadó étteremben ott van. A luxuséttermeket nem ismerem. Érdekes kérdés, ott mi a helyzet: hiszen a luxus-külföldiek hátha reklamálnák. Ide tartozhat dühöngésem egyik tárgya: a "koktélparadicsom" szó. Nem maga a "kisparadicsom" dühít, hanem buta magyar elnevezése, korbácsot érdemelne, aki ezt a szót kitalálta. Olaszul, ahol azért ma már a paradicsom sok fajtája nagyon otthon van, szebb a neve. Keresse meg, aki nem tudná.
Végül egy jól ismert, mégis gyakran feledett történelmi paradicsomtényt ismétlek meg. A paradicsom ételként egészen az ezerhétszázas évek végéig (!) ismeretlen volt Európában: a spanyol királyi udvar kertészetében tenyészették ugyan, de csak dísznövényként. Így hát Itália sem ismerte, és semelyik régebben élt híres olasz, tudós vagy festő, Galilei vagy Leonardo vagy más, közember vagy fejedelem soha nem evett paradicsomot. Olasz konyha paradicsom nélkül. Így múltak az évszázadok...
Legközelebb talán olyan filmekről töprengek, melyeknek a címében legalább szerepel a paradicsom szó - a gyümölcs jelentésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése