Írta: BikassyGergely
Inkább 1977! Akkoriban évente kiadták ezt a magyar versgyűjteményt, mindig az előző év legjobbnak tartott versei voltak benne. Fogalmam sincs, kik válogattak: egy vagy több válogató-bizottság? Ezt nem jelzi a könyv. Úgy emlékszem, valahogy sohasem aratott sikert az évi "Szép versek", akkoriban bele sem néztem, most is majdnem véletlenül. (A Mechwart Liget egyik ösvénye mellé az Önkormányzat könyvespolcot helyezett, benne szabadon elvihető, vagy kölcsönözhető régebbi könyvekkel. Ha már ott vagyok, belelapoztam.)
A kötet a kései Kádár-rendszer mélypontján (1977-78) jelent meg, és tele is van rosszkedvűen szürke versekkel. Nem tudom, most, amikor elkésve beleolvasok, melyik politikus korszak "korai" vagy "kései'" időpontjában járunk. Mindegy. Rosszkedvű vers lehet jó is, rossz is, ezek általában közepesek (ez a legunalmasabb verzió). Találomra: nagyon rosszkedvű, de nagyon jó vers Csukás István "Szépvölgyi úti fák" című poézise - a dallamos cím kicsit meglepő, mert vándorló és múlni nem tudó rosszkedvet tükröz. Remélem, fennmarad. A többieket borítsa fátyol. Akad persze ilyen-olyan érdekesség. Inkább jótékony kuriózum például két (akkor fiatal) költő két Kassák-hódoló verse: jó, hogy akadt ilyen is.
A kötet nagy része egészen biztos, hogy nem marad fenn. A könyv legértékesebb és legérdekesebb darabja nem más, mint Illyés Gyula hosszabb bevezetője. A kötetben hozott Illyés-versek teljesen érdektelenek, a bevezető viszont antológiadarab lehetne: "rosszkedvünk tele" alcímmel. Illyés maró gúnnyal ír a kötet anyagáról. Nem nevez meg névvel senkit: ez azért szerencsés, mert, mondom, ő maga is mélyen alulmúlja itteni verseivel önmagát. Ez a bevezető azonban nemcsak kordokumentumnak elsőrangú, hanem esszének is. Mesteri irónia fűti. Az irónia nehéz műfaj, de a Mester, bár költőként már hanyatló, bravúrosan bánik az irónia és a gonoszabb, dühös gúny fegyverével. Rikácsoló, tarka madárseregletnek nevezi a költőket, akik a közeli vonat pályája mellett ketrecekben rikácsolnak. Ezt a képet fejti ki ezután bővebben is, nem csökkenő indulattal. Elsőrangú ez a szöveg, még az sem gyengíti, hogy Illyés maga is szerepel a ketrecben: talán tiltották volna, ha saját magát nem engedi oda?
Nekem kirívóan gyatra Juhász Ferenc Illés Endrének (bizonyos fokig "pártfüggetlen" irodalmi főnökének - mellesleg könyvkiadói igazgatójának) hódoló verse. Visszataszító hódolás. Azért is mondom, mert a József Attila utáni XX. század legnagyobb magyar költőjének Weöres Sándor és Pilinszky mellett épp Juhász Ferencet tartom. Sajnos "kultúrpolitikai" szerepet vállalt a mély Kádár korszakban (holott 1963-ig ő maga is a tiltottak listáján fénylett). Mint aki "halkan belelépett". A szintén nem "jellemgróf" Illyés, bár parancsra írt Rákosit dicsőítő novella-félét, semmiféle pozíciót nem vállalt. Az efféle tévlépés nagyon árt a tehetségnek, Juhász Ferencnek is ártott. A költészet és az élet azonban tarka, bonyolult és kiszámíthatatlan. A hatvanas évekig írt versei korszakos remekművek maradtak, és ma is azok...
Ha van tanulsága ennek a régi "Szép versek"-nek, talán ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése