Megperzselt szárnyak

Írta: BikassyGergely

Kései ifjúkoromban Nemeskürty tanár úr egy filmszemináriumon sorban megkérdezett bennünket, mi az első film, amire visszaemlékezünk. Bennem két film emléke ütközött meg, egyikre sem emlékeztem jól, de arra jól emlékeztem, hogy az egyiket annak idején egyáltalán nem értettem, nyilván épp ezért maradt meg töredezett és zavaró emlékképként.

Majdnem öt éves voltam már, és nagy izgalommal vártam a kisvárosi mozi előadást, ahova a szüleimmel mentünk. Azt hittem, nekem való lesz, a mozik kirakatába kitett fényképeken repülőgépek, és pilótaruhás férfiak voltak, a film címe pedig még csábítóbb: "Megperzselt szárnyak".  Mint háborút nemrég átélt kisfiú, nagy légi csatákra számítottam, égő és zuhanó harci gépekkel.

Keservesen csalódtam: voltak ugyan repülőgépek (kereskedelmi járaton) és pilóták, de nekem nagyon kevés jelenettel. Ha jól emlékszem, (a feliratokat alig tudtam még elolvasni), valami balesetről szó is volt, de lángoló szárnyú, zuhanó repülőgépek és tűzharcot vívó katonapilóták sehol. Ehelyett állandóan, és számomra teljesen követhetetlenül szerelmi bonyodalmakról, megtört vágyakról és csalódásokról volt szó és kép, több férfi és több nő bonyodalmas csalódásairól, sok-sok párbeszéddel.

Amerikai film volt, a több száz közül, melyet a háború után elöntötték a mozivásznakat. Élesen élt bennem egy furcsán világító nagy fehér lámpa képe, naiv módon úgy képzeltem, a mindent tudó Nemeskürty kapásból megfejti nekem a furcsa fehér lámpa titkát... Lehet, hogy meg is fejtette volna, ha jól emlékszem a film címére, vagy legalább valamelyik jelenetére, de még annál is kevesebbet tudtam neki felidézni, amit most leírtam. A címében is bizonytalan voltam. Kölcsönösen csalódva hagytam (hagytuk) abba a filmemlékezést.

Másodszor csalódtam tehát ebben a filmben. Először, amikor láttam, és semmit sem értettem belőle, később meg felidézésének kudarcakor.

Évtizedekkel később, valamelyik filmtörténeti könyvben "gyanús" fotókat láttam: igen-igen, mintha ebből a filmből! Csakhogy más címen, mint amire én emlékeztem. Nem "Megperzselt szárnyak", hanem többféle más magyar címen említették, legtöbbször az eredeti amerikai szó szerint fordításával: "Csak az angyaloknak van szárnyuk"... (Értsd, hogy a földi nőknek nincs, és már ezt sem értettem...Egyébként is, ez a cím kevésbé érdekelt volna.) Az én címem viszont nem szerepel a magyar nyelvű filmtörténeti könyvekben. Mégis, egyre inkább biztos vagyok, hogy ezt láttam, ezt nem értettem. Nézzük csak.

Howard Hawks 1939-es klasszikusát '45 őszén mutatták be nálunk. Cary Grant egyik nagy szerepe, nemesen kiábrándult viharvert szerelmest alakít, és mellékfiguraként itt vált ismertté a démoni Rita Hayworth... Nemeskürty tanár úr óráinak idején Hollywood egyáltalán nem érdekelt, csak a francia új hullám. Az sem hozta közelebb nekem, hogy Godard, Truffaut, és az akkori Cahiers du Cinéma ezt a Hawks nevű rendezőt Hitchock-kal egyenrangúnak ítélte. Na igen, igen: néhány fő filmjét, például az eredeti  Sebhelyes arcú-t még láttam is akkoriban filmtörténeti vetítésen, de semmi izgalmat nem okozott. Hawks épp akkor, 1966-ban vagy 67-ben halt meg, (Chaplin temetésén súlyos baleset érte!) erre a hírre még vállat sem tudtam vonni.

Csak az az érdekes cím (amiről nem is tehet), csak a furcsán ható fehér lámpa emléke maradt meg.