Írta: Bikassygergel
Nagyon hasonlítottak egymásra a Tátrai lányok. Nem is csoda, hiszen nővérek voltak. Elég alacsonyak, fekete hajúak. Első feleségem, Darázs Orsolya ismerősei. Vagy mégsem: válásunk után úgy egy évig kapcsolatban voltam egy félig orosz lánnyal, inkább az ő ismerősei voltak.
Csak egyszer beszélgettem velük
hosszabban. Velük? Az egyikkel. A Tátrai lányok közül az egyik (Zsuzsa talán?) azt állította, hogy a térképen piros színű Nagy
Hazában a falvak lakosai (vagy a kolhoz-tagok?) ingyen kapják a kenyeret. Először
kételkedve csodálkoztam, és azt kérdeztem, nem téved-e Tátrai Zsuzsa: talán
csak nagy kedvezménnyel kapják a falusiak? Vagy csak a rossz minőségű fekete
kenyeret kapják a falusiak ingyen?
Tátrai Zsuzsa keményen és
vitára készen megerősítette, hogy nem a rossz minőségű, hanem a legjobb fehér
kenyeret kapják ingyen, és ami fő, mindenki ingyen kapja. Agressziv és gúnyos volt, ahogy csak régi ismerősök lehetnek. De ő nem volt régi ismerős.
Elakadtam a kételkedésben,
csak hazafelé jutott eszembe, meg kellett volna kérdeznem, hogy miért csak a
falvakban van ez így? Hány lakosig számít falunak egy település, és vajon a
nagyközségekben és kisvárosokban is mindenki ingyen kapja? Ha igen, Moszkvában,
Kijevben és Leningrádban akkor viszont meg miért nincs ingyen? Vagy ott is? Erről nem kérdeztem a Tátrai lányt, hanem a kenyér minőségén lovagoltam, meg azon, hogy talán mégis csak
kedvezményről van szó, meg azt ismételgettem, hogy ha kolhoz-tagok kapják
természetbeni juttatásként, ami beszámít a fizetésbe, akkor csak elméletileg ingyenes, vagy mi.
Tulajdonképp vita nem is lett
belőle, csak rossz hangulat. Nem hittem el, és ezt éreztettem is, hiába
tromfolt le Tátrai Zsuzsa többször is azzal, hogy ő járt ilyen falvakban.
Mindez nem egy egyetemi
KISZ-bizottság szobájában történt, hanem a Népköztársaság útja és a Bajza utca
sarkán, véletlenül elég közel a szovjet nagykövetséghez. Én az akkori Filmintézetből jöhettem, Zuglóból, talán a Húsz óra vagy a Tízezer
nap vitájáról. Ezeknek a filmeknek sok értéke ma is fennmaradt.
Évtizedek múlva már nem
emlékeztem, melyik Tátrai lánnyal beszélgettem. Most, amikor álmomban
újra láttam, most sem tudom, mert a Tátrai lányok nagyon hasonlítottak egymásra,
talán ikrek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése