Írta: Bikassygergel
Úgy emlékszem, írtam már nem is olyan rég - keresse ki a hű olvasó - a nagyobb olasz szótárak néhány elképesztő hiányosságáról, például a kb. ötven éve a sajtóban és köznyelvben általánosan használt (rég olasszá vált) "killer" hiányosan megadott jelentéséről. Szaktudósok figyelmetlensége, dühöngtem - kissé más szavakkal - és jogosan. Még egy régi Pasolini szöveget is idéztem, melyben a killer szót más értelemben használta az író, mint ahogy a szótár szerint helyes. Más furcsa hiányosságokat is felfedeztem. (Egy római olasz-francia könyvesboltban némi meghökkenést keltve kiabáltam is...)
Most viszont magam is csatlakozom az ünneplőkhöz. A legnépszerűbb, és főleg a nyelv mai állapotát tükröző - vagy csak tükrözni vágyó! - olasz értelmező szótár, a Zingarelli száz éves. Nápolyban - újabb dühöngés: nem írják, miért épp ott - ünneplik a Zingarelli száz évét. (ITT)
A Zingarelli szótárt először talán Torinóban, ma már jó ideje Bolognában adják ki, évente-kétévente átdolgozva és megújítva, sajnos az élő nyelv változásait eléggé lemaradva követik - bár a mai nápolyi köszöntő cikkek épp a szótárírók példás frissülését ünneplik. (Tévesen.)
Hadd időzzek el inkább most az első megjelenésnél. Az I. világháború európai hadszíntereinek egyik legvéresebb időszaka volt ez az október-november. Tizenkettő (vagy tizenhárom?) "döntetlenre" végződő piavei ütközete után (mindegyikben több tízezer halott), a tizennegyedik végre döntő győzelmet hozott az osztrák-magyar haderőnek. Áttörve a caporettói frontot (ma Szlovénia) a hegyvidékről kijutottak a síkságra, és megnyílt az út Udine felé. Az olasz hadsereg nemcsak csatát vesztett, de fel is bomlott, gyakorlatilag megsemmisült. Hatalmas hadianyagot is hátrahagytak.
A csata idején és közelében játszódik Hemingway A folyón át a fák közé című romantikus regénye, realista részletekkel. Ebben egy okos szakértő magyarázza, hogy az ódonságot képviselő Itália törvényszerűen veszít a jövőt ígérő barbár germánokkal szemben (úgy emlékszem, a szakértő nem tér ki a magyarokra). Hemingway maga is ott volt sebesülten egy közeli hadikórházban, de azt hiszem, nem volt olyan buta, mint fiktív (vagy valóságos) regényfigurája. S hogy visszatérjek a Zingarellihez, biztos vagyok benne, hogy a kórházban lábadozva, vagy kicsit később, már felgyógyulva, szívesen lapozgatta volna a nagy (és azóta jogosan népszerű) szótárt. Talán a korai húszas években, már Párizsban élve valószínűleg lapozgatta is.
... Sokáig éljenek a háborúkat is túlélő szótárak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése