Keresés ebben a blogban

2015. augusztus 29., szombat

New Orleans reneszánsza

Írta: Inkabringa


Épp ma tíz éve annak, hogy New Orleansra lecsapott a Katrina hurrikán. Teljes pusztulás maradt utána. Halottak, gyász, nincstelenné és hontalanná vált emberek. Romok, sivárság, vigasztalanság mindenhol. A világ siratta New Orleanst.
Fotó: Charley Varley
A következő évben már ismét a Mardi Gras vonult végig a városon. Szólt a zene, az utcák megteltek táncoló emberekkel. New Orleans élni akart, talpra állt. Irgalmatlan nagy küzdelem volt, nehézfejűség, irigység, tehetetlenség kísérte, de a város újra élni kezdett.

Ennek tíz éve. Most az emlékezés ideje van New Orleansban. A szörnyű pusztítás mellett a „csak azért is” élni akarásra emlékeznek. A tizedik évfordulóra jelenik meg egy könyv Please Forward: How Blogging Reconnected New Orleans After Katrina címen. A könyv szerkesztője a túlélők interneten fellelhető történeteit gyűjtötte kötetbe, akiket kivétel nélkül addig elképzelhetetlen helyzetbe vetett és nem várt döntések elé állított a hurrikán. 

Már a Katrinát követő évben megjelent Brad Banischek könyve, melyben a hurrikán pusztítását tragikus és abszurd, fantáziadús és gyilkos humorú történeteken keresztül meséli el – képregény formátumban. 


A Katrina hurrikán tizedik évfordulójának napján New Orleans kortárs művészeti központjában mutatják be Max Cusimano dokumentumfilmjét. A New City a Katrina hurrikán után újjáépülő és reneszánszát élő város krónikája. (ITT megnézhető a filmelőzetes.)

New Orleansban a kortárs művészetek valamennyi ága érdekes hajtásokat hozott az elmúlt egy évtizedben. A Katrina hurrikán évében alakult a Press Street nevű művészeti csoport. Céljuk a vizuális művészetek és az irodalom különböző ágainak egymásra találása. Az INTERSECTION – NEW ORLEANS című könyvben huszonöt különböző stílusú és szemléletű képzőművész és író New Orleans huszonöt különleges utcasarkáról, kereszteződéséről alkotott valami maradandót. Az alkotási folyamat még a Katrina előtt elkezdődött és 2006 áprilisáig tartott. Az alkotók maguk sem sejtették, milyen témákat adnak nekik New Orleans hurrikán-szaggatta helyei.
Christopher Saucedo: Flood marker
A Press Street művészeti nevelés projectjeivel segít a felnövekvő generációk nyitott, reflektív és világra fogékony szemléletmódjának kialakításában is. Nyári táborokat, filmes, képzőművészeti és zenei kurzusokat, workshopokat szerveznek.

A város utcáin az utóbbi évtizedben sorra tűnnek fel a kortárs művészek köztéri szobrai, installációi, melyek többségét az „after-Katrina” ellentmondásai ihlettek. Groteszk, realitást szürrealitásba oltó alkotások, melyek hősi pózok nélkül emlékeztetnek erre a teljes pusztulástól az újjáéledésig tartó évtizedre.

Sally Heller: Scrap House
A Katrina hurrikán pusztítása után New Orleans kísértetvárossá vált, ahol nem járt a postás, nem nyitottak ki az üzletek, nem maradt semmi az élet hétköznapi biztonságából. A hétköznapok unalmát csak az tudja igazán értékelni, aki elveszíti. Gondoljunk csak a hozzánk érkezett menekültekre, akiknek egyetlen biztonságos pont sem maradt az életükben. New Orleans fekete lakossága is több évszázados tapasztalatot gyűjtött már a lekezelő agresszióból és támasz nélküli kiszolgáltatottságból. Ez egy külön bejegyzést érdemelne.
Skylar Fein
Az elmúlt tíz évben sokat változott New Orleans: vannak, akik szerint jobb, mások szerint rosszabb, mint annak előtte volt. Sokan elmentek a régi lakosok közül, sokan visszajöttek, és sokan itt telepedtek le, a világ minden pontjáról érkezve. A pusztulásból feléledő város divatba jött. New Orleans 2018-ban ünnepli majd alapításának 300. évfordulóját. Hatalmasat változott az első telepesek óta. Egy biztos, a Mississippi partján most is áll a város.

New Orleansról mindenkinek a zene jut először eszébe. Az itt élőknek a sokszor gyötrelmes évszázadok alatt a zene adott kedvet a túléléshez és jótékonyan segítette az egymással megférést - mindenki hozzátehette a magáét egyenrangú félként. Az emberek bizony szeretnek uralkodni egymáson, basáskodnak, gyűlölködnek, bőrszín és kinézet alapján ítélkeznek, önkényesen alsóbb- és felsőbbrendű "kasztokba" sorolnak másokat. Akárhogy is nézzük, a kultúrák, emberek, bőrszínek békés keveredéséhez vezető egyik legjobb út mindig a zene volt. A másik meg a tánc. Fontos funkciójuk ez, még ha kevésbé fontos funkcióik elétolakodtak is: ellenállni a "kasztosodásnak". Szüksége van rá a nagybetűs emberiségnek. Ahogy New Orleansnak is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése