Keresés ebben a blogban

2015. július 22., szerda

Napenergia

Írta: Inkabringa


Ha a napenergiát még kevesek is gyűjtik manapság szorgosan, azért mégis elmondhatjuk, hogy ezen a nyáron a napfényes órákban nem szűkölködünk. Én csupa hála vagyok emiatt.
A kánikulát bírom, a nyarat nagyon szeretem. Nekem ez a földi paradicsom. Az égibe már csak a nyár miatt sem vágyom még egy jó ideig, a többi indokomról nem is beszélve.

Tudom azt is, szép számmal vannak olyanok, akiknek már sok a jóból. A legszeretettebbjeim is pihegnek, árnyat, vizet, jégcsapot, sarkköri fagyot remélnek. Félreértések elkerülése végett, a napfényt és a nyarat velem együtt élvezik és szeretik, csak a kánikula hökkenti meg őket. Ha várom az enyhülést, az elsősorban miattuk van. Ez a napfényáradat már sokaknak túlzás. Meg aztán a mezőgazdaság, az aszály, a nemzetgazdasági micsodák, ezek komoly és fontos dolgok.
Fotó: Robert Doisneau
Tudom én, hogy a szakadatlan napsütésnek hátránya is van. De sok egyéb dolognak százszor, ezerszer több hátránya van az életünkben, amikbe ráadásul tevőlegesen és hatékonyan beavatkozhatnánk, és mégis szó és mukk nélkül tűri mindenki.

A nyár különös és különleges évszak. Egyrészt úgy alakult, hogy a mi modern civilizációnk leginkább a nyári hónapokban engedélyezi a lazulást öntudatra ébredt serény polgárainak. Tehát a nyár a fizikai és szellemi felfrissülés ideje, amikor nem más hasznára, hanem a saját élvezetünkre vagyunk a világban. Természetesen az évi fizetett és munkáltató által engedélyezett szabadság erejéig. Az oly igen sokat emlegetett emberi szabadságot én nem is a materiális javakhoz jutás mértékében mérném, hanem a szabad gondolkodásra való készségben. Ahhoz pedig kell némi szabadidő.

Az emberi kultúra mítoszokra épül. Sőt, minden egyes embernek saját gyártmányú mítoszai is vannak. 
Én bizony nagy barátja vagyok a Napnak. Különösebben mágikus, isteni erőt még neki sem tulajdonítok, de a földi életünk sehol se lenne nélküle. Azoké sem, akik most borzadállyal telten esküdt ellenségnek tartják a napfényt. Kivétel, ha orvosilag is indokolt okuk van a kerülésére. Mindenki másnak azt mondom, a Napot szeretni kell, csak okosan kell szeretni. De ez úgy általában mindenre igaz, amit az ember szeretni szokott. Egy csipetnyi józan ész fűszere az életnek. Vége lesz a világunknak, ha a napsütés már csak a félelmet jelenti. Akkor süllyed majd bele az emberiség végképp a hisztériába és neuraszténiába.

Van egy csendes panteista meggyőződésem, hogy nyáron helyükre billennek a dolgok, vagy jó irányba mozdulnak el, de legalábbis látszik, hogyan lenne jól. Nyáron mindenki könnyebben megtalálja a maga közegét, meg tudja különböztetni a neki valót a nem neki valótól. Ez örömteli és kifejezetten megnyugtató. Van valami pozitív energia ebben a sok fényben.
Fotó: André Kertész
Ez az én egyik „magánmítoszom”: a napfény és a nyár. A másik „magánmítoszom” maga a valóság: minél többeknek minél inkább kellene a körülöttünk levő valósághoz okos, cselekvő fejjel viszonyulni. Gondolkodni és másokra meg a világra figyelni: ez a legkülönb emberi cselekvés.

A nyárhoz általában a felszínes, könnyed, csöppet sem elme- és lélekterhelő időtöltéseket társítják. Ebben van is valami, és jól is van úgy, bár nem kizárólagos. Biztos vagyok benne, hogy sokan merültek már baráti beszélgetésbe sosem megoldott létfilozófiai rejtélyekről a csillagos nyári égbolt alatt. A nyár a lazasággal, vidámsággal, dévajsággal és ugyanakkor a vég nélküli nappalok és szikrázó éjszakák zsongító gondolati- és érzelmi zuhatagával teljes.
Fotó: Vivian Maier
Az emberi társadalmakban nagyon sok a baj. De a földi élet alapvetően mégis jó. Legalább nyáron, amikor van csöppnyi időnk céltalanul gondolkodni, jusson eszünkbe, mekkora mázlink van ezzel a bolygóval.

Nyáron az emberek heverésznek a fa alatt, lubickolnak a vízben, nézik a fűben a bogarakat, az égen a madarakat, és a körülöttük levőket. Mindegyszerűen örülnek az életnek. Ezért érdemes a Napnak sütnie oly nagyon.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése