Keresés ebben a blogban

2015. július 14., kedd

Nanuk

Írta: Inkabringa



A kulturális antropológiáról világszerte úgy tartják, a 21. század egyik fontos tudománya lesz. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy kis hazánk ebből is nagy büszkén kimarad. De talán ez a valós igény. Mert hisz gondoljunk bele, egy másik ember már önmagában rizikófaktor, hát még akkor, ha mindent másként lát és értelmez, mint mi. Annyi figyelem, sőt, végső döfésként, ennen világunkon felülemelkedő empátia kell hozzá, hogy belegondolni is tereh. Mennyivel gyorsabb megoldás a tőlünk eltérőt egyszerűen orrba vágni. Vagy földre teperni. Hátba döfni. Földig alázni. Rabláncra fűzni. Sós kútba vetni, onnan is kivenni… Az emberiség végigvette már e lehetőségeket újra és újra, bámulatos kreativitással tiporva le mások önrendelkezését, szabadságát, életét.

Az emberi méltósághoz való jog egyenlőségének igénye csak az utóbbi alig egy-kétszáz évben ütötte fel világméretekben is a fejét. Ismerve az emberiség ilyen irányú tanulási-tapasztalási mutatóit, ez még vajmi kevés idő az általános igényszint kialakulásához is, nemhogy a tevőleges megvalósításához. 

Graffiti: Banksy
Hirtelen nagyon sokan lettünk emberek a Föld nevű bolygón, muszáj valahogy csiszolódni egymáshoz, mert egy másik bolygóra költözésre még várni kell. Sokan vagyunk és sokféleképpen éljük az életet sűrű összezártságban, ámde nem feltétlenül akarunk permanensen öldökölni és öldökölve lenni. Ez az anomália hívta életre például a kulturális antropológiát is, mely épp a zagyva sokféleségben élő emberek békés egymás mellett élését hivatott elősegíteni, hangsúlyozottan nem a hatalmi elnyomás, hanem az értelemre ható belátás alapján. Megfigyelési, elemzési módszerei révén képes is együttélési technikákat mutatni a társadalmaknak. Csak annyi erőlködéssel jár mások elismerése, hogy kecsegtetőnek tűnik oda se figyelni, mit beszélnek holmi sok mindenfélét látott tudósok.

Graffiti: Banksy

Így viszont nem marad más az eszköztárban, mint a folyamatos támadóállás és a fejünk elé emelt bokszkesztyűs kéz. Vissza az ököljoghoz. Jobban mondva soha el nem térve attól. Végül is bevált annyi évezred alatt, valakinek mindig igaza van. A többi meg kit érdekel? Aztán akinek igaza lett, az is kap majd egy maflást mástól, akinek épp akkor erősebb az ököligaza és így tovább. Ez a történelem. Az okos népek azért tanulnak belőle. 

A kulturális antropológia szemléletének nem áll a zászló manapság e kis hazában, bár ez sosem volt másként. Ámde jusson eszébe mindenkinek Robert Flaherty által megörökített Nanuk, a jég hátán is megélő eszkimó. Nincs az a fagyos légkör, amit nem lehet túlélni parázslóan virgonc életkedvvel.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése