Keresés ebben a blogban

2015. július 10., péntek

Filmek a nyárról - 2. rész Hulot úr nyaral

Írta: YGergely



Jacques Tati, megelőzve a hatvanas években kibontakozott filmművészeti törekvéseket, a „cselekménytelen film” felesküdt híve. „Nincs elmesélhető történetem. Maga a film a történet” – világította meg aforisztikus tömörséggel, miben is különbözik egy film „sztorija” a „tartalomtól”.

A Kisvárosi ünnep, majd az Hulot úr nyaral és a Nagybácsim tragikus humorú, de nem keserű és csöppet sem reménytelen filmek.
Az Hulot úr nyaralban hősünkkel szemben nem igazán agresszívan ellenséges a külvilág. A tárgyak ugyan minduntalan ellene szegülnek, de megszelídíthetők. Az antropomorfizált tárgyak a burleszk ősi, eredeti hagyományához tartoznak. Makacskodnak, lázadnak a tárgyak, de nem agresszívek. Nagyon sok hagyományos burleszkfogást használ Tati, de árnyalatnyit szelídít rajtuk. Tati nem hegyezi ki, nem élesíti a képi poénokat. Ez művészetének legfőbb, sarkalatos pontja: „nem kitenni az i-re a pontot” – mondja, „folytathassa a néző”. Ez a felfogás és ez a megoldás gyökeresen új a burleszk történetében.

Az Hulot úr nyaral néptelen tengerpart képével indul, s ugyanezzel zárul. A két kép között mindent eláraszt a tömeg, a zaj, a hangok. Az Hulot úr nyaralban Tati önálló világot teremt, ebben az univerzumban mindent megenged, még azt is, hogy csendes, melankolikus burleszket alkosson, a filmtörténetben az elsőt és azóta sem felülmúlhatót.

A melankólia elsősorban Hulot úr figurájából árad. Ég és föld között ügyetlenkedő figura. A burleszk a helyzetkomikum moziszonettje, ugyanolyan szigorúan betartandó szabályokkal, kötelező „rímekkel”, ősi patronokkal.

Hulot úrnak ugyanannyi pénze van és ugyanolyan nyaralója, mint másoknak. Csak a szíve és a gondolatai mások. Tati univerzumát a szemlélődően csendes alaphangulat adja meg, ez a hangulat hívja elő a gageket, és nem fordítva.

Az egész hulot-i magatartás, következésképp a világ, e létezés humora diszkrét, szinte szégyenlős. Szemérmes humor: látszólag tejesen idegen a burleszk műfajától. Tati megvalósította. Látásmódja szubjektív, pedig a klasszikus burleszkben a humor objektív, hiszen a néző éppen azért nevet, mert fölényben van a szereplőkkel szemben, objektíven látja, amit ők tévesen. Ez az ősi humorforrás. Tati elmozdul ettől a hagyománytól. Nála nincs egyfajta objektív szemszög.

Az egész film a tekintetek, nézések párbaja, feleselése, összefonódása. Az egyik komikus főalak egy nyugalmazott katonatiszt, aki állandóan távcsővel lesi a környezetét, a strandot. Mindent hamisan lát: Hulot úrnak kettétörik a csónakja, a távcsőben ez tengeralattjárónak vagy cápa fejének látszik. Ez a hiábavaló leselkedés az hulot-i szelíd, figyelmes nézelődésnek az alacsonyabb humorforrást kínáló „első síkja”.


Egyébként mindegyik, a tömegből kicsit is kiemelt figura néz valamit. Figyelmüket, lomha tekintetük felélénkülését éppen Hulot úr megjelenése okozza. A pincér szörnyű jelenésként értelmezi-látja őt. A teniszezők hitetlenkedve bámulják Hulor úr furcsa és szabálytalan játékmódját. Hulot e görcsös mozdulatokkal megnyeri a játékot. További humorforrás: másnap már minden teniszező Hulot suta mozdulatait utánozza.

Hulot is figyel padlásszobájából, de ő is hiába: a valóság jelei nem értelmezhetők egyféleképpen. Hulot ha beleilleszkedni nem is, de megismerni próbálja környezetét. Azonban képtelen a kispolgári környezet mélyebb valóságát megérteni. Az egyik leghíresebb gag: Hulot úr egy női kabinba leselkedő férfit pillant meg. Fenékbe rúgja, de rosszul értelmezte a férfi fura testtartását, ugyanis azt nem a kabinba kukkolás érdekli, hanem a fényképezőgépe foglalkoztatja. Hulot úr elszaladna, de hogy ne lássák menekülésnek futását, afféle kabin körüli futóedzésnek szeretné maszkírozni. Minden „nézésnek” többféle jelentése van, álcázni kell mozdulatokat, hiszen így azok nem fejthetők meg könnyen.

Tati újat hozott a hangeffektusok alkalmazásában is. Az értelmetlen, közhelyes, felesleges emberi párbeszédekből csinál alig érthető zörejt, szó- és hangtöredékeket.

A film végén Hulot úr gyerekekkel játszik a tengerparton. Csak a gyerekekben bízik, csak ők értik és szeretik. Tati is egy gyerekre bízza burleszk-szemlélete titkának felfejtését. A film végén egy kisfiú hatalmas gombóc fagylalttal hazaindul. A fagylalt olvad, láthatóan mindjárt leesik. A gyerek felnyúl az ajtókilincshez, a fagylalt fejjel lefelé. Aztán a gyerek bemegy az ajtón és nem történt semmi. Csak a filmtörténet egyik legbátrabb és legmélyebb vígjátéki jelenetét láttuk.

A film záró képén megint a néptelen tengerpart, a világrend helyreállt. Melyik világrend? 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése