Írta: YGergely
Jacques Tati, megelőzve a
hatvanas években kibontakozott filmművészeti törekvéseket, a „cselekménytelen
film” felesküdt híve. „Nincs elmesélhető
történetem. Maga a film a történet” – világította meg aforisztikus
tömörséggel, miben is különbözik egy film „sztorija” a „tartalomtól”.
A Kisvárosi ünnep, majd az Hulot
úr nyaral és a Nagybácsim
tragikus humorú, de nem keserű és csöppet sem reménytelen filmek.
Az Hulot úr nyaralban hősünkkel szemben nem igazán agresszívan
ellenséges a külvilág. A tárgyak ugyan minduntalan ellene szegülnek, de
megszelídíthetők. Az antropomorfizált tárgyak a burleszk ősi, eredeti
hagyományához tartoznak. Makacskodnak, lázadnak a tárgyak, de nem agresszívek. Nagyon
sok hagyományos burleszkfogást használ Tati, de árnyalatnyit szelídít rajtuk.
Tati nem hegyezi ki, nem élesíti a képi poénokat. Ez művészetének legfőbb,
sarkalatos pontja: „nem kitenni az i-re a
pontot” – mondja, „folytathassa a
néző”. Ez a felfogás és ez a megoldás gyökeresen új a burleszk
történetében.
Az Hulot úr nyaral néptelen tengerpart képével indul, s ugyanezzel
zárul. A két kép között mindent eláraszt a tömeg, a zaj, a hangok. Az Hulot úr nyaralban Tati önálló világot
teremt, ebben az univerzumban mindent megenged, még azt is, hogy csendes,
melankolikus burleszket alkosson, a filmtörténetben az elsőt és azóta sem
felülmúlhatót.
A melankólia elsősorban Hulot úr
figurájából árad. Ég és föld között ügyetlenkedő figura. A burleszk a
helyzetkomikum moziszonettje, ugyanolyan szigorúan betartandó szabályokkal,
kötelező „rímekkel”, ősi patronokkal.
Hulot úrnak ugyanannyi pénze van
és ugyanolyan nyaralója, mint másoknak. Csak a szíve és a gondolatai mások. Tati
univerzumát a szemlélődően csendes alaphangulat adja meg, ez a hangulat hívja
elő a gageket, és nem fordítva.
Az egész hulot-i magatartás,
következésképp a világ, e létezés humora diszkrét, szinte szégyenlős. Szemérmes
humor: látszólag tejesen idegen a burleszk műfajától. Tati megvalósította.
Látásmódja szubjektív, pedig a klasszikus burleszkben a humor objektív, hiszen
a néző éppen azért nevet, mert fölényben van a szereplőkkel szemben, objektíven
látja, amit ők tévesen. Ez az ősi humorforrás. Tati elmozdul ettől a
hagyománytól. Nála nincs egyfajta objektív szemszög.
Az egész film a tekintetek,
nézések párbaja, feleselése, összefonódása. Az egyik komikus főalak egy
nyugalmazott katonatiszt, aki állandóan távcsővel lesi a környezetét, a
strandot. Mindent hamisan lát: Hulot úrnak kettétörik a csónakja, a távcsőben
ez tengeralattjárónak vagy cápa fejének látszik. Ez a hiábavaló leselkedés az
hulot-i szelíd, figyelmes nézelődésnek az alacsonyabb humorforrást kínáló „első
síkja”.
Egyébként mindegyik, a tömegből
kicsit is kiemelt figura néz valamit. Figyelmüket, lomha tekintetük
felélénkülését éppen Hulot úr megjelenése okozza. A pincér szörnyű jelenésként
értelmezi-látja őt. A teniszezők hitetlenkedve bámulják Hulor úr furcsa és
szabálytalan játékmódját. Hulot e görcsös mozdulatokkal megnyeri a játékot.
További humorforrás: másnap már minden teniszező Hulot suta mozdulatait
utánozza.
Hulot is figyel padlásszobájából,
de ő is hiába: a valóság jelei nem értelmezhetők egyféleképpen. Hulot ha
beleilleszkedni nem is, de megismerni próbálja környezetét. Azonban képtelen a
kispolgári környezet mélyebb valóságát megérteni. Az egyik leghíresebb gag:
Hulot úr egy női kabinba leselkedő férfit pillant meg. Fenékbe rúgja, de
rosszul értelmezte a férfi fura testtartását, ugyanis azt nem a kabinba
kukkolás érdekli, hanem a fényképezőgépe foglalkoztatja. Hulot úr elszaladna,
de hogy ne lássák menekülésnek futását, afféle kabin körüli futóedzésnek
szeretné maszkírozni. Minden „nézésnek” többféle jelentése van, álcázni kell
mozdulatokat, hiszen így azok nem fejthetők meg könnyen.
Tati újat hozott a hangeffektusok
alkalmazásában is. Az értelmetlen, közhelyes, felesleges emberi párbeszédekből
csinál alig érthető zörejt, szó- és hangtöredékeket.
A film végén Hulot úr gyerekekkel
játszik a tengerparton. Csak a gyerekekben bízik, csak ők értik és szeretik.
Tati is egy gyerekre bízza burleszk-szemlélete titkának felfejtését. A film
végén egy kisfiú hatalmas gombóc fagylalttal hazaindul. A fagylalt olvad,
láthatóan mindjárt leesik. A gyerek felnyúl az ajtókilincshez, a fagylalt
fejjel lefelé. Aztán a gyerek bemegy az ajtón és nem történt semmi. Csak a
filmtörténet egyik legbátrabb és legmélyebb vígjátéki jelenetét láttuk.
A film záró képén megint a
néptelen tengerpart, a világrend helyreállt. Melyik világrend?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése