Caniculissima maxima: Római savanyúvíz

Írta: YGergely


A viterbói hévvel zakatoltam a híres savanyúvíz forrása felé Ady Endre nyomában. Dögmeleg volt Rómában, még az itteni nyárhoz képest is szokatlanul nagy.

Ady kísérője, Elek Artúr memoárjaiban olvastam:

„A Monte Marión át a Ponte Mollén keresztül az Acqua acetosa forrásáig kocsiztunk. Hiába idéztem ott Goethét és kínáltam Adyt a rómaiak népszerű savanyúvizével, a gyöngén szénsavas acqua acetosaval, ő a kocsist borért küldte a szomszédos osteriába és sárga frascatival köszöntötte föl a nemes ízű forrást.”

A nemes ízű forrás nyomában, ujjongtam magamban. Körülöttem nem épp ujjongó arcok. A megállónál egyetlen lány száll le a vonatról, idegesen hátranéz a kihalt, világvége-szerű állomáson és elindul. Se állomásfőnök, se kutya, se madár, a főbekólintó hőség csak.

Canicula Maximissima. Talán a lány is savanyúvízért jött. Körül se néz, gyors léptékkel hamar eljut a közeli Piazza Acqua acetosához. De itt is üres, bármely piazzához méltatlan, tetszhalott minden. A lány leszaladt egy lépcsősoron a mélybe, és most ott iszik egy díszes, bár elhanyagolt forráskútból. Úgy látom, antik utánzattal vízköpő, kisebb szoborral.

Megvárom, míg feljön, majd óvatosan utánzom. A levezető lépcsősor szinte gigantikus oltárszerű homlokzathoz vezet. Felirata szerint V. Pál fedezte fel az egészségnek hasznos forrást a Tor di Quinto közelében, de a díszes forrás kutat később VII. Sándor építette. A forrás vize szokatlanul langyos víz: nem savanyú és sem enyhén, sem máshogy nem pezseg. A kőbe vésett feliraton nyoma sincs az acetosa szónak, VII. Sándor pápai dicsőségéről mond veretes szavakat.

Ahelyett, hogy sárga frascati borért küldtem volna a kocsisomat, visszamentem a Flaminio pályaudvarra. Előtte dúl a bóvlivásár, iszonytató a meleg. Félóránként indulnak vonatok. Kimegyek a Due Torrihoz. Ott zöldet, uszodát, hűs habokat ígér több Róma-értő is.

Nézelődöm. Két vártorony (Due Torri) ugyanúgy nincs, mint savanyúvíz kutak a másik megállónál.  Egyetlen tornyot sem látok, de a külső Salaria úton, egy táblafelirat szerint nyolc kilométerrel és kétszáz méterrel Róma középpontjától ott egy meredek domb, rajta tizenegy pinea. Tengeri fenyőnek mondják ezt a fajtát.

Falusias, csendes táj: védő lombok, ember sehol, néptelen bukolika. Ösvény vezet felfelé, az autóútra. A nagy római mecset elé jutok. Modern épület. A mecset előtti tértől pár lépésre egy másik, annak neve Piazza Sergio Leone. Visszamegyek az ösvényen. Most egy idős házaspár kerül a képbe. Mennek, valami pontos céllal, mint az a lány az Acqua acetosa felé. Utánuk! Hatalmas földalatti diszkontáruházba jutok. A tengeri fenyők alatt lehet körülbelül harminc méterrel. Nagyobb, mint bármelyik áruház a városban.

Roppant méretű elektromos kivetítő fénylik. Egyszer csak Del Pierót, a Juventus egykori gólkirályát látom. Szépfiús mosollyal egy üveg ásványvizet bont ki, vállán kismadár. Acqua minerale Uliveto – olvasom a zöld palack feliratát.

Madárlátta savanyúvíz az Ady utáni évszázadban.

Diocletianus Termáinak árnyas kertjében egy friss ivókút melletti kőpadon, ez volt a legjobb hely az árnyékban is harminchét fokos Rómában. A bázison. Itt nem nagyon zavartak meg. Néha szolidabb lengyel csavargók ültek a másik padon. Itt csend volt és nyugalom és jó levegő: csobogott a víz, a római égboltra pálmafa lombja rajzolódott. Itt üldögéltem. Húszpercenként a kúthoz mentem, lassú, szertartásos, nyugodt mozdulatokkal, egy gazda mozdulataival vizet folyattam a fejemre, az ingemre.

Jó hely. Visszaültem a kőpadra. Nyári főhadiszállásom, Nyári Palotám, szabadtéri dolgozószobám és Üdülő Sátram, mi legyen még, az biztos, hogy ez mind.  Volt egy belépőm, az állt rajta: Gratuito Diocleziano. Grat. Dio. Vagyis „Gratulálok az Istennek” – jutott eszembe. Diocletianus is felvette az isteni címet? Vagy a mai istennek kéne gratulálnom Róma miatt?

Táguló körökben kirajzani Északkeletre, ez a Termini környéke: először is a Sacro Coure. Mellette a Caffé Trombetta. Buszsofőrök isszák a kávéjukat a Juventust és a Milánt szidalmazva vesztett meccs után.

Táguló körökben Délnyugatra: először is a nagy Árkádos rész. Pizza Rustica: olcsó és jó, a legnagyobb választékkal. Ha az Esedra hatalmas tere felé indulunk polgári küllemű helyek következnek az árkádok alatt és eljutunk egész a Cavourig.

Róma várna munkával, feladattal… Vissza Gratuito Diocletianus ivókútjához! Leülni a padra. Bámulni.