Keresés ebben a blogban

2015. július 6., hétfő

Filmek a nyárról 1. rész - Holdbéli Gáspárok nyári moziban

Írta: YGergely


Eric Rohmer filmjeiben az etnográfus szemével vizsgálódott: vajon milyenek a francia bennszülöttek?

Rohmer legjobb filmjei mindig nyáron játszódnak (a Teliholdas éjszakák talán az egyetlen kivétel). Szabadság és látszólagos szabadság, lehetőségek és kötelmek rabsága, a század városi emberének játéktere. Szűk vagy meglepően tág?

A nyár meséjében Bretagne-ban vagyunk, bár még itt is mindenki a hamisítatlan párizsiasság jegyeit mutatja. Akcentust a Rohmer-filmek soha nem ismertek, nála minden vásznára bocsátott figura a párizsi értelmiség gesztusait és beszédmódját intonálja.

A Rohmer-filmekben nyaralás közben is értelmesek maradnak a bolyongók. Véletlen találkozások esnek meg velük, de ők rögtön értelmezik is a történteket: szabályozott, „megszokott” véletlenekről van szó. Ilyesmi leginkább francia földön dívik, ott is főként a Rohmer-filmekben.

Rohmer világa, nyári tengerei a városi polgárok zárt szabadsága, szűkös nyitottsága, tágas zártsága. Minden szereplő a titkon sejtett bezártságban megnyíló nagy nyitottsággal birkózik… (erős szó: inkább civakodik, nyűglődik, tétovázik, csatangol.) Francia polgárok, fiatal értelmiségiek. Nyitva előttük a világ: Polinézia vagy akár a Déli-sark, de őket inkább a bretagne-i őslakók érdeklik. A rendező rejtett önvallomása. Nem új felfedezés, hogy Rohmer valamiképp az etnográfus szemével vizsgálódik. Az Afrika-etnográfus Jean Rouch rokona: milyen az, amikor valaki francia?

Szerelmét várva Gaspard magányosan betéved a Creperie de la Lune-be, a Holdhoz címzett palacsintázóba. Ez a fiúfigura a lányos szépséget hordja magán álcaként. Szerelemre vágyik, de maga sem tudja, nyári lánykára vagy valami komolyabbra. Akad neki ilyen is, olyan is. Még nem tudja, mikor is érzi magát önmagának, mikor és kivel.

A francia romantika egyik vershőse volt Gaspard de la Lune, Holdbéli Gáspár. Rohmer Gaspard nevű hőse szeretné, ha őt választanák, és nem neki kellene választania. Friss címszó a választási taktikák, a csábítási stratégiák Rohmer-féle nyári enciklopédiájában.

Mi lesz a kirakós játék vége? Rohmernél a történet nyitott, minden többértelmű. A nyár meséje kérdőjelekből áll, és a magyar elmét bosszantva, befejezetlen három pontokból. Figyelemre méltó Rohmer variációs képessége és készsége. Dramaturg-főiskola. A helyzetgyakorlatok bravúr-sorozata.

Valamilyen zeneműhöz hasonlíthatnám A nyár meséjét: Debussy, Eric Satie jut eszembe. Inkább hajlékony prózanyelv ez, mint költészet. A kimunkált filmpróza csiszolt diadala. De ez már patetikus. Rohmer ellentéte.
Eric Rohmer a Nyár meséje forgatásán
Eric Rohmer, ez a korától független, vénülni nem tudó szellem valamifajta ellenméreg lehet a súlyokba, „nagy problémákba” bódított, vastag ruhába öltözött magyar nézőknek is. Rohmer csak nagy késéssel lett ismerőse a hazai filmnézőknek. Mindenben: gondolkodásban, beszédmódban más, mint amihez szoktunk. A világ, amelyet ábrázol, ingerlően különböző. Mások benne az első ránézésre hozzánk hasonló férfiak és nők, a fiúk és lányok.

Főleg az bosszantó, hogy alig van története, azt viszont ügyesen tudja bonyolítani. És azzal a kevéssel csillogni sem átall, de csak úgy mellékesen, természetesen. Könnyed és fegyelmezett, mint a japán papírhajtogatás művészete. Ez a filmelbeszélő nem ölelgető haver, nem ivócimbora. Életről és halálról nem szól zokogva. Barát egy kávéházi szegleten. Beszélgetünk vele arról, s úgy, amiről csak egy tengerparti kávéház szegletén lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése