Inti és Pachamama

Írta: Inkabringa


A belterjesség rendkívül ártalmas a társadalmi egészségre. Az áhított (de miért?) egyöntetűség erőltetése aprózódó klikkek halmazát hozza létre, melyek egymás bántásával múlatják az időt. Egészségtelen.

A sokszínűség elsőre fárasztja az elmét, mert a tarkaságnak van egy ilyen tulajdonsága. Ámde ha nincs sokszínűség, akkor megesz minket az unalom, az unalom pedig gyakran vezet agresszióhoz. Az a jó, ha sokféle szín van egy társadalmi palettán, és ezek keverednek egymással. Mint a nyár színei.  

A nyár a sokszínűségben tobzódás időszaka. A fény, a termés, az élet, a bőség évszaka. A napfordulót (június 21.) Európa és a világ számos népe ünnepli, vagy folklórjában őrzi egykori ünnepeit.

Magyarországon él egy andoki közösség, akik újabb színt adnak a mi életünknek is. Szimpatikus, szerethető, embertől emberig érő módon.

Az ő ünnepük az Inti Raymi, amit minden évben, a nyári napforduló idején, Budapesten is megünnepelnek. Nem magukban, hanem velünk. Megtisztelő és barátságos gesztus ez. Színt adnak a mi gyorsan szürkülő palettánknak. Kedves méltósággal, barátságos szertartással.

Ha esik, ha fúj, ha éget a nap, vagy ha felhők borítják az eget, az andoki indiánok velünk, magyarokkal ünneplik Intit, a Napistent és Pachamamát, a Földanyát. Mert a napfény és az eső is a földben érő termést szolgálja. Légkondis aszfaltvilágunkban olyan jó ezt évről évre átélni.

A sokszínűség, a kulturális egymásra hatás, a másféleség iránti érdeklődés még soha bajt nem okozott a világon. Csak az ellenkezője.

Letenyei László és Javier Zea dokumentumfilmje a Magyarországon élő andoki indián közösségről szól és arról, hogy milyen egészségesen inspiráló tud lenni a sokféleség.